HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-01-25

Elszakadt fonalak


Június 27-én indultunk el hajón Bombay-ból. Pune-ba akartunk menni, mégpedig úgy, hogy mindenképpen útba ejtjük Karlit, a híres barlangtemplomot. Ennek azonban már nincs semmi jelentősége, mert Karli-ig sem jutottunk el, sosem tudtuk meg, milyen a templom híres dongaboltozata.

Négyen voltunk, két katonatiszt, egy Church misszionárius és csekélységem. Én is Bombay-ban éltem ekkoriban, nem fontos, hogy miért. A hajót pedig azért választottuk, mert a Nyugati Ghatoknak nevezett hegyek között az utazás se nem kényelmes, se nem bátorságos, ezért mindenki olyan sokáig bízza magát Poszeidónra, ameddig csak lehet. A Nereidák közül egyet sem láttunk, és meglehetősen eseménytelen utazás után érkeztünk el a kis folyóhoz, amelynek partján Panveli épült. Itt meg kellett várnunk a dagályt, mert a folyó medre csupa szikla, és alacsony vízállás esetén csak a halászcsónakok számára hajózható. A Challenge azonban sokkal nagyobb, mint egy halászcsónak, valami átmenet a karavella és a szkúner között.

Este volt, amikor Panvelibe érkeztünk, és a városkából nem láttunk semmit. Két fogadó volt a folyóparton, az egyiket egy parszi, a másikat egy portugál tartotta fenn. A parszit választottuk, aki egy óra múlva tálalta a vacsorát, rendes indiai mártást és főzeléket a portugálok örökös vindalui helyett, amelyben minden van, csak nem alu (burgonya), sertéshúsból készül, de csak azt érezni, hogy nagyon csípős, és savanyú, mint az ecet.

Panveli nevezetességei felől faggattuk a parszit, aki elmondta, hogy van itt egy hindu templom, továbbá egy darga, muszlim szentély, egy csodatevő fakír hamvaival. Lassan kiderült, hogy az illető nem egyszerű fakír volt, hanem egy szúfi a naksbandi rendből, annak az Abdul Alának a barátja, akit Agrában temettek el, és még 50 évvel ezelőtt volt a szentélyben egy lámpás, amelynek 120 mérföldről is látni lehetett a fényét. Ekkor azonban katonák érkeztek Panvelibe... A történet folytatását sose tudtuk meg, mert valaki elhívta a parszit, és nem jelent meg reggel sem; a számlát a feleségével rendeztük, aki nagyon rosszkedvű volt, és szemmel láthatóan örült, hogy ilyen gyorsan megszabadul tőlünk.

Panveliben várakoztak a szolgáink a lovakkal, továbbá a gyaloghintók, és Szidi Maula a teherhordók élén, akik bánatosan nézegették a csomagjainkat. A hindu templomból csak a tornyokat láttuk, a muszlim síremlékből pedig semmit. A két katonatiszt egyáltalán nem bánta, szerettek volna mielőbb megérkezni Pune-ba. De Chambers-t, a misszionáriust irodalmi és tudományos ambíciókkal verte meg a sors (mint engem is); minden faluban addig maradt volna, amíg fel nem jegyzi az összes legendát és látványosságot, a hozzájuk tartozó impressziókkal együtt. Csalódottan vette tudomásul, hogy a lámpás története félbeszakadt.

Hajnali 2-kor indultunk, hogy előbb érjünk Csaukiba, mint hogy igazán foga lesz a napnak. Csauki 20 mérföldre van Panvelitől, de csak addig siethettünk, ameddig a folyóparton vezetett az út. Az erdőben már kerülgetni kellett, hol a sziklákat, hol a kidöntött fatörzseket, és a lovak is többet fújtattak, mint amennyit léptek. Gyanítom, hogy a teherhordók is, de ők legalább nem ingyen szenvedtek.

Fele úton járhattunk, amikor a tisztek beleegyeztek egy rövid pihenőbe. Volt itt egy kis épület, ami szintén muszlim síremléknek látszott, és Chambers ezt mindenképpen meg akarta nézni. A tisztek leültek egy fatörzsre, várták a teát, és hallgatásba burkolóztak, én pedig elkísértem Chambers-t és az ő elmaradhatatlan jegyzetfüzetét. Egy kis gyerek legeltette a kecskéit a szentély közelében, Panvelitől jó tíz mérföldnyire. Lámpás nem volt a szentélyben, és azt a benyomást keltette, hogy már régen nem használják. A gyereknek már lehetett valami tapasztalata a szahibokkal, mert kéretlenül is elmondta, hogy itt egy hölgyet temettek el, Bibi Kamalát, aki iszonyú régen élt, olyan régen, hogy akkor még mindenki buddhista volt. Egyszer a buddhista király patkányhúst küldött Bibi Kamalának, a szokásos zöldséges rizs helyett; a muszlim hölgy megérintette az ételt, a patkányok életre keltek, és elszaladtak. A király méregbe gurult, és azonnal le akarta fejeztetni, a hóhér már föl is emelte a bárdját, amikor... Lihegve érkezett Szidi Maula, és közölte, hogy a tisztek már elindultak, jó lesz, ha mi sem vesztegetjük az időt. Adtam a gyereknek két annát, és órákig hallgathattam Chambers dohogását, akit a balsors megint megfosztott egy remek történettől.

Csaukiban is találtunk egy parszi fogadót, ahol kipihenhettük a fáradalmainkat. Az étel itt is nagyon jó volt, de a parszi sosem hallott Bibi Kamaláról, és a feltámadt patkányokról. Azt viszont elmondta többször is, hogy a következő falu, Kapuli mellett egy nagyon szép tó van, Mahádéva-templommal a partján.

Kapuli csak 10 mérföld Csaukitól, de közben kereken ötször kellett átgázolnunk ugyanazon a folyón. A negyedik különösen nehéz volt, a lovaknak hasig ért a víz, az egyik teherhordó megcsúszott, és ijedtében kis híján belefulladt ebbe a kis vízbe. A tisztek még ekkor sem szólaltak meg, csak az egyik mondott annyit, hogy damn it. Hanem a tó tényleg nagyon szép volt, és a Mahádéva-templom egyik papja elmondta, hogy egykor egy város volt a tó helyén. Egy vimána, vagyis repülő szekér nagyon alacsonyan szállt el a város felett; a polgárok mind kiszaladtak a házaikból, és belekapaszkodtak a vimánába. Egyáltalán nem akarták elengedni, és a szegény gandharva kénytelen volt magával vinni őket a mennybe. Indra király nagyon megharagudott, és... Sosem derült ki, hogy mi lett a történet vége, mert a káromkodós tisztet megmarta egy kobra; meghalt menthetetlenül. Chambers kénytelen volt Bibliára cserélni a jegyzetfüzetét. Elmondta az ilyen alkalmakra előírt imákat, amelyeket mindenkinek végig kellett hallgatni, még Szidi Maulának is, pedig olyan részeg volt, hogy a szemei jobban forogtak, mint a nyelve.

A halottat, a lovát és a szolgáit visszaküldtük Panvelibe, és korán lefeküdtünk, mert másnap fel kellett másznunk a Bhor Ghatra. 2500 lábra emelkedik ez a hegy a tengerszint fölé, és nagyon meredek. Mindössze 4 ½ mérföldet kellett megtennünk, de gyalogszerrel, mert a lovak kitörték volna a lábukat, és a gyaloghintók nem fértek el az úton. Szidi Maula igyekezett szórakoztatni minket, elmondta, hogy megjárta egy bráhmana Ajódhjában. Régi szobrokat talált a város közelében, megállapította, hogy Sivát, Szkandát, Andhakát, és még mit tudom én, kiket ábrázolnak. Gyűjtést szervezett, szentélyt épített, és azt gondolta, hogy élete végéig jól megél majd, mint a szentély tulajdonosa és púdzsárija. Nem sokkal ezután odaérkezett egy nagyon művelt pandit, aki rögtön észrevette, hogy a kérdéses szobrok egy erdei törzs bálványai, akiknek hajdanában embereket, sőt különös előszeretettel bráhmanákat áldoztak. Nagy botrány volt, a púdzsári meg akarta lincselni a panditot, de... Itt vérfagyasztó kiáltás törte meg a csendet, és nyomba utána kövek tompa puffanása. A szótlan tiszt elvétette a lépést, és lezuhant az erdei útról. Olyan mély szakadékba esett, hogy meg sem kísérelhettük felhozni onnan.

Idővel Szidi Maula be akarta fejezni a történetét, de nem akartuk meghallgatni. Chambers nagyon gondolkozott, behajítsa-e a jegyzetfüzetét a szakadékba, aztán mégis visszatette a zsebébe, a Biblia mellé.

Nyomott hangulatban érkeztünk a kandaulahi vízeséshez, amelynek természetesen szintén megvan a maga története, de Chambers elhajtotta a tudálékos falusit. Köszönjük szépen, torkig vagyunk a történetekkel. Ez azonban nem segített, Chambers egy teátrális mozdulattal a szívéhez kapott, és összeesett, éppen a vízesés mellett, amely három vagy négy részletben zúdul alá a sötét völgybe, ahonnan Kaliani néven folyik tovább, és Tannával szemközt ömlik a tengerbe.

Egyedül érkeztem Kandaulahba, amely szegény falu, de nagyon regényes környezetben. A "vendégfogadó" egyetlen sivár szoba, és a neve "Angyali üdvözlet." Egy portugál volt a tulajdonos, aki estére tényleg vindalut szolgált fel. Vacsora után sétáltam egy keveset a rozzant házak között, amelyeket nagy kövekből és nádból róttak össze. Innen már csak egy macskaugrás Karli, de mint már említettem, nem sikerült megtekintenem ezt a híres barlangtemplomot. Az éjszaka folyamán, 3 és 4 között, talán ½ 4-kor, vagy mégis inkább 3 óra után meghaltam; később megállapították, hogy a portugál mérgezett meg a szörnyű vindaluval. Szidi Maula megtapogatta a zsebeimet, kiszolgálta magát, ahogy neki tetszett, és nosztalgikusan jegyezte meg: Ki hitte volna, egy ilyen rövid utazás Bombay és Pune között. Az én fiatal koromban még sokkal jobban viselték a megpróbáltatásokat az angolok. Csak a legritkább esetben vezettünk Pune-ba halottakat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-01-29 17:05:07

az egyik leesett a szakadékba... ügyeltem rá, hogy elég változatosan haljanak meg.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-29 13:25:20

Túléltem és tetszett is...az utazóknak gondolom kevésbé.:S A másik három úgy tűnik nem ételmérgezést kapott, de nem rakott mégis valamit az ételükbe a fogadós?:) Mármint amit nem kellett volna...
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-01-26 10:17:28

Remélem,hogy az olvasók túl fogják élni... :)) Örülök, hogy tetszett.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2010-01-25 23:26:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Ebben a történetben tényleg minden félbe szakad. Az elmondott regék, a hallgatóság élete, és az utazás amire elindultak. Telitalálat a címe.
Érdekesnek találtam. Gratulálok hozzá!
Judit

Legutóbb történt

dodesz bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)