HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1851

Írás összesen: 47544

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NetelkaFeltöltés dátuma: 2006-09-04

Egy más világ

A helyiségben szinte vágni lehetett a füstöt. De ez hozzá tartozott a képhez, ami a kocsmát jellemezte. Főként így este kilenc óra tájban. Az arcok alig voltak kivehetők, de nem is volt rá szükség, hiszen szinte mindannyian ismerték egymást. Törzsközönség járt ide. Meg-megnézték az ismeretlenként betoppanót, de a pillantások máris visszafordultak a poharak felé.
A kocsma küllemében a szokásos formát öltötte: néhány asztal, köröttük viszonylagos összevisszaságban a székek, egy hosszú, többméteres bárpult, a pult fölött neoncső, itt-ott néhány falikar.
Ebben az időben tömve volt a helyiség. A pultnál csak egy hely árválkodott estéről estére. Furcsa módon egyetlen alkalommal sem foglalta el senki ezt a bárszéket, s ha véletlenül mégis megpróbált valaki odafurakodni, biztos akadt, aki elzavarja. Ha más nem, Dezső, a kocsma tulajdonosa. Dezső délelőtt tizenegy tájban kitöltött egy korsó sört, és lehelyezte a pultra, épp e szék láthatatlan tulajdonosának. Majd időről időre megemelte a kriglit amúgy köszöntésképpen, húzott belőle egyet, s így lassacskán eliszogatta a sört. Este hét órakor ismét kitöltött egy korsóval, s ugyanígy tett. A törzsközönség már megszokta a tulaj eme furcsa szokását, nem is firtatták, miért csinálja.
Dezső szinte együtt élt a kocsmájával. Épp csak néhány órára szaladt föl aludni a ház felső szintjén lévő lakásába, aztán már jött is, hogy újra kinyisson. Harminc éve üzemeltette ezt a helyet, s huszonöt éve ismerte meg Colost, a piást. Nem telt el nap anélkül, hogy ne találkoztak volna, Colos szinte hozzánőtt a kocsmapulthoz. Nem volt rossz ember, csak nem tudta, hogyan éljen. Ezért inkább ivott helyette. Már azelőtt is ivott, mielőtt Dezső kocsmájában megjelent. Magas, cingár alakja az évek során összekapcsolódott ezzel a hellyel. És persze Dezsővel, aki soha nem akarta lebeszélni a vendégeit az ivásról. Úgy vélte, ez nem az ő dolga. Colost végképp nem piszkálta ezzel, tán félt is kicsit, hogy egyszer megharagszik, és elpártol tőle, aztán valami más talponálló felé néz. A kívülállók nem tudták, mi kötötte össze őket, hiszen ritkán lehetett látni, hogy beszélgettek volna. De Colos és Dezső bizony félszavakból is megértették egymást. Ha valaki el-elkapott egy szófoszlányt a társalgásukból, az biztos angyalokról, a mennyországról, a másvilágról szólt. Úgy gondolták, Colos talán valami kiugrott pap, aki a maga módján próbálja hirdetni az igét. Nem foglalkoztak vele ennél többet, csöndes bolondnak tartották. Ahhoz képest, amennyit ivott, egész jól tartotta magát - aztán annál gyorsabban kezdett leromlani. A mértéktelen italozás napról napra ette szét a testét, míg egy nap a kocsmából hívtak hozzá mentőt. A mája felmondta a szolgálatot.
A törzsközönség beletörődéssel vette tudomásul a tényt: Colos nincs többé. Dezső viszont nem akarta elfogadni, hogy kedvenc vendége, lelki társa eltávozott. Ezért, a kórházban tett ígéretének megfelelően, fenntartotta helyét a bárpultnál, s minden nap megivott az egészségére két korsó sört. A többiek nem látták, hogy az a szék nem üres: napról napra, estéről estére egy angyal ült a bárpultnál. Csak Dezső látta a szemében a végre megtalált másvilágot, amit Colos egész életében keresett.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12043
Időpont: 2013-01-18 16:35:17

Kedves Erika!

Érdekes a régi törtneted. Most akadtam rá. Érdekesek a korabeli kocsmai ismeretségek, s ott is kialakulnak feledhetetlen barátságok.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Netelka
Regisztrált:
2006-08-04
Összes értékelés:
1459
Időpont: 2006-09-12 05:44:02

Köszönöm, Roni. Az írást egyébként Németh Andrea: Angyal a bárpultnál c. festménye ihlette.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) Fridolin Hofer: Cseresznyefácska a hegyen című alkotáshoz

Baranyai Attila alkotást töltött fel Árpád bölcsőjében címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Modus vivendi című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

zsike bejegyzést írt a(z) Van egy dal... című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Óriási felfedezés a Hold sötét oldalán című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) A Nobel díjért versengve című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Hat hét gipszben című alkotáshoz

Istefan bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szent legyen című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Hallgatás-dal című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hallgatás-dal című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Modus vivendi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)