HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-01-27

Ló voltam


Négyszáz évvel ezelőtt egy fekete kanca voltam Indiában, Avadh királyságban. Már akkor szerettem volna megírni az emlékirataimat, de a négy patám közül egyik sem tudta megtartani a lúdtollat vagy az írónádat.

Bölcs emberek szerint ennek az volt az oka, hogy a lovaknak egyforma mind a négy patájuk.

Hát, nem is tudom. Nekem nem mindegy, hogy a mellső vagy a hátsó.

Már az anyám sem volt közönséges kanca. Aranyszőrű volt, mint Gwri Wallt Eurun a walesi, és Setanta a kelta mitológiában. Nagyon sokszor nyerített az őseinkről. Semmi nem maradt meg az ősi dicsőségből. Anyám egy istállóban élt, amely olyan mocskos volt, mint az, amelyet Héraklésznek kellett megtisztítani. De legalább Indiában volt ez az istálló, amely köztudomásúan a csodák és rejtelmek hazája.

Egy nagy szent volt az istálló tulajdonosa, bizonyos Nágarádzsa, a kígyók királya. A kígyók alázatosan lesték minden kívánságát. Ugrottak, amikor valamit parancsolt, ami nem volt kis teljesítmény tőlük, mert a kígyónépségnek nincs lába. Vagy ha mégis van, akkor nem kígyó, hanem gyík vagy szalamandra. De mint mondtam, India a csodák és a rejtelmek hazája.

Egyszer azt mondta a nagy szent az ő hűséges lábatlan kígyóinak: Kéne nekem egy gyerek, a kancámnak meg egy csikó. Mit javasoltok?

A kígyók a hagyományos módszereket javasolták, de Nágarádzsának ez nem tetszett. Molto fatiguante! Találjatok ki ennél jobbat. - A kígyók összedugták a fejüket, és kigondoltak számos alternatív módszert. Az egyik technikailag volt kivitelezhetetlen, a másik nagyon izgalmas volt, csak éppen nem járt eredménnyel. Végül az egyik kígyó hozott neki két árpaszemet, az egyiket odaadta a feleségének, a másikat a kancájának. Az árpaszem átfúrta az asszony gyomrát, meg is haltak mindketten, az asszony és az Árpa. Én azonban megszülettem, és elneveztek Dzsavadijának, árpából születettnek.

Mindenki tudta, hogy nagy dolgokra vagyok hivatott, és nem is hagytam ki egyetlen nagydolgot sem. Alig cseperedtem fel, kijártam a csatamezőre, és magasról... tettem az ellenségre. Sok csatát megnyert ezzel a titkos fegyverrel Nágarádzsa.

Szép idők voltak. Két csata között kígyókat táncoltattunk. Juventus ventus.

Később már csak a fi-ló-Zsófiával foglalkoztam, és kitanultam a paripatológiát. Jeles eredményeket értem el a felsőbb lovézisben, Equuitániában pedig a gebemetriát tanulmányoztam.

De nem fényezem tovább a liliomot. Kiválóságom csupán annak volt a természetes folyománya, hogy az Árpától nagyon jó géneket örököltem. Az egyetlen bánatom az volt, hogy nem írhattam le az impresszióimat. Csaták és kígyótáncoltatás közben nagyon sok impresszió ér egy lovat. A gazdám szerződtetett egy impresszáriót, de kiderült, hogy nem ért semmihez. Folyton arról locsogott, hogy milyen színi előadásokat kellene rendezni. Majd bolond lettem volna felcserélni a jó kis istállómat egy kocsiszínnel. És ami az ellő-adást illeti, nagyon vigyáztam, hogy még csak véletlenül se nyeljek le egy Árpát. Mert ugye, Indiában minden lehetséges. A csodák és a rejtélyek hazája.

Közben a gazdám nagyon meggazdagodott. Rögtön átképezte magát, amit megtudta, hogy egy természetgyógyász még a királynál is jobban keres. Elsajátította a tányérverés tudományát. Réztányérokat csépelt egy nagy bottal, és ezzel gyógyította a kígyómarást. Csak a borbélyok panaszkodtak, mert az egyik éjszakáról a másikra eltűnt az összes cégérük. A gazdám elmagyarázta nekik, hogy ő már lemondott a trónról; szíveskedjenek maguk elfogni a cégéres bűnözőket. Volt nagy öröm, amikor elfogták a piros ultit.

Gazdámnak is tetszett az ulti-móka, de nem élvezhette sokáig, mert meghalt kígyómarásban.

Én is meghaltam, de nemsokára visszatértem, mint nagy fekete mén. Száguldott a pusztaságban, nem tudta, hogy minek, hova mén.

Most kizárólag azért jöttem vissza, hogy megírjam az emlékirataimat. Patám nincs, de jól tudok nyihogni. És ez természetes, mert India a csodák és a rejtélyek hazája.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-29 22:41:36

Én is azeretem a lovakat...és jók a szójátékaid.:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-01-29 17:06:24

Kedves Judit,
lehet, hogy ló is voltam... szeretem a lovakat, elefántokat és macskákat.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2010-01-29 00:10:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Amikor ló voltál, mint nagy fekete mén, tiszta életet éltél, és törekedtél a szellemi fejlődésre, ha most emberként születtél meg. :)
Szeretem a humorodat és az elképesztő történeteidet.
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-01-28 15:54:57

Kedves Tamás, örülök, hogy jót nevettél.

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Az elengedés című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)