HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-01-28

Karperec-rablás



Hallatlan dolog történt egyszer a dél-indiai Mahákálikudi faluban, annyira rendkívüli, hogy érdemes följegyezni. Nemcsak a púdzsárik, a felajánlásokat végző papok adósodtak el, hanem az egész templom. Fűnek-fának tartoztak, mire a kiszállítók és a beszállítók mind azt mondták, hogy eddig és ne tovább, nincs több hitel. Szíveskedjenek rendezni a tartozásaikat a tisztelt istenségek.

Ami azt illeti, elég sokan voltak. Mahákáli, vagy a még szebb nevén Udzsinihonkáli volt a főnökasszony, akinek négy alacsonyabb beosztású istennő szolgált, Elliamman, Pullathalamman, Visalaksmiamman és Arigalamman, és három jelentéktelen, de izmos karú isten védelmezte az egész vállalkozást, Madurai-Viran, Buthaláma és Ijenar. A végrehajtókat azonban csak ideig-óráig tartják távol az izmos karok.

Mit lehet tenni, ha egyszerre meg csődbe az egész transzcendencia? Az emberek elpártolnak a templomtól, és átmennek a konkurenciához. Az istenségek vérig sértődnek, és a démonok elözönlik a falut. Ebben a szorongatott helyzetben nem mondhattak mást a szentély vezetői: Meg fogják nyitni a féltve őrzött kincstárat, ami szintén hallatlan dolog, mert a kincs nem azért van, hogy felhasználjuk, hanem hogy legyen. Hogy egészen pontosan mennyi volt az a kincs, azt senki sem tudta, de biztosan nagyon sok. Ebben a templomban évszázadok óta az volt a szokás, hogy Udzsinihonkáli minden évben, a nagy ünnepen, kapott egy arany karperecet. A régi bekerült a kincstárba, amely egy földalatti helyiség volt az oltár alatt, és örökké zárva tartották. Legfelül volt egy nyílás, éppen egy karperecnek való. Ott dobták be a régi vackot, amit aztán emberi szem nem látott többé.

Évszázadok óta gyűltek a mélyben a karperecek, az istennő nagy örömére. Udzsinihonkáli csak magára vethet, ha elveszti a kedvenc játékszereit, miért nem ellenőrzi jobban a szolgák pénzügyi manővereit.

Közeledett az éves ünnep, és a nap, amelyen felnyitják a kincses kamrát. Most már csak egy új karperec kellett volna, hogy az ünnepet egyáltalán el lehessen kezdeni. A karpereceket ugyancsak évszázadok óta hivatalosan közadakozásból vették, de nem egészen ez volt a gyakorlat, és az ünnep első napját se véletlenül nevezték kankana-haranamnak, karperec-rablásnak. Az ékszerre valót minden évben ki kellett hízelegni vagy zsarolni, úgyszólván el kellett lopni az emberektől, akik szentül meg voltak győződve arról, hogy még a tavalyi sem kopott el. Ebben az évben több volt a fenyegetés, mint a könyörgés; végül meglett a karperec.

A templom hitelezői különösen készültek az ünnepre, és már szinte a markukban érezték a zsákmányt. Nagy körülményeskedés után nyitották ki a kamrát, amely azonban teljesen üres volt. Vagy a felhalmozott arany ragyogása vakította el a szemeket, azért nem láttak semmit.

Botrány! Csalás! - kiabálták a hitelezők, miután összeszedték magukat az első döbbenetből, és egy Kannanur nevű uzsorás megígérte a templom vezetőinek, hogy annyi font húst vág ki a hasukból, amennyi arannyal neki tartoznak. Ők azonban esküdöztek, hogy a kincshez nem nyúlhatott senki; az ajtót akkor zárták le, amikor a templom megépült, és zárva volt azóta is.

Az istennők érdeklődéssel figyelték, hogy Kannanur valóra váltja-e a fenyegetését, vagy lesz-e emberhalál. Egyes zárva tartott ajtókról megvolt a saját véleményük. Pontosan tudták, hogy nemcsak a szentély ment csődbe: a púdzsárik, mint magánemberek, szintén tartoztak mindenfelé. Hol az egyik, hol a másik közelítette meg a rejtelmes ajtót, és mindenki csak egy vagy két karperecet hozott ki abban a biztos tudatban, hogy ez a többi kollégának nem jut az eszébe, és az a kis hiány úgysem tűnik fel senkinek. Udzsinihonkáli letolta a beosztott istennőket, de az ellopott értéket nem vonhatta le a fizetésükből, mert az nem volt nekik. Az istennők a kővállaikat vonogatták, a szentély őrzése nincs benne a munkaköri leírásukban, nem is vállalták volna azért a kevés főtt rizsért, gyümölcsért meg kámforért, amit az emberek néhanapján felajánlanak nekik. Mit csináltak a biztonsági őrök? Madurai-Viran erejét teljesen igénybe vette a két felesége, Buthaláma aludt, Ijenar pedig a szokása szerint a határban száguldozott a cseréplovain. Mindhárman azt hitték, hogy a másik kettő éberen virraszt. Hinni csak a templomban kell, mondta mérgesen a főnökasszony, de itt meg az volt a baj, hogy valamennyien a templomban voltak, ahol a hit nemcsak jogos, de kötelező.

Udzsinihonkáli méltányolta a védekezést. Kőfogait kivillantotta a kőajkai közül. Eddig sem használtam lejárt szavatosságú ékszereket, gúnyolódott az istennő, és már különben is unom ezt a falut. Gondolom, teszek egy nagyobb zarándoklatot. Számíthattok arra, hogy pár száz évig távol leszek. - Vigyél magaddal engem is, nyafogott Elliamman, Visalaksmiamman pedig azt mondta, átköltözik Rádzsaszthánba, ott talán el tudja hitetni az emberekkel, hogy ő a nagy Visnu felesége, de legalább egy avatár.

Ha egyáltalán magammal viszek valakit, csakis egy férfi lesz az. Madurai-Virannak így is kettővel több felesége van, mint kellene; egy lámát esetleg magammal vinnék, de ez itt nagyon butha. Ijenár, nyergelheted a cseréplovakat. - Ijenár azonban azt mondta, hogy elég jól érzi magát Mahákálikudiban, és sehova sem megy. Szerencsére a főnökasszonynak a szíve is kőből volt, nem ragaszkodott Ijenárhoz. Lelépett az oltárról, és méltóságteljesen elvonult Asszam felé. Kőkarján szépen csillogott a vadonatúj arany karperec.

Mire a púdzsárik összeszedték magukat a ki tudja, hányadik döbbenetből, ismét egy hallatlan dolgot cselekedtek. Először is elhívták az iskolamester ötéves kisfiát, hogy segítsen nekik a számolásban. Ha sok száz karperec volt a kincseskamrában, és ők fejenként csak egyet vagy kettőt vittek el, az a legrosszabb esetben is csak húsz darab. Hová lett a többi?

Madurai-Viran feleségei nagyon jól szórakoztak, amikor tudomást szereztek erről az aritmetikai problémáról. Arany karperecektől súlyos karjaikat nagy nehezen a fejük fölé emelték, és tapsoltak örömükben. Milyen szerencse, hogy nem a férfiak táborát erősítjük, mondták. Lehet, hogy megtanulnánk számolni, de nem lenne egyetlen valamire való ékszerünk sem.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)