Álmában régmúlt gyermekkora telei idéződtek fel benne. A szülőfaluja behavazott utcái, a vidám hógolyócsaták, hóemberépítések a régi játszótársakkal. Az elmaradhatatlan csínytevések, az apróbb ,,stiklik", amelyek ,,akkor" lezajlottak, most mind-mind felelevenedtek azálom furcsa egyvelegében, de az is megjelent előtte szép álomképként, amikor a kis faluj uk községházája, későbbi tanácsházája előtti meredek utcán szánkóztak az akkor még csak itt-ott megjelenő egy-két autó által nem nagyon zavartatva. Nem csoda, hiszen a XX. század ötvenes éveiben vagyunk! De egyszercsak hirtelen megjelent egy réges-régi Csepel típusú teherautó és megpróbált a szánkók által símára és síkosra ,,csiszolt" úton ,,felkapaszkodni" a dombra, de sikertelenül. A sofőr meglátva a gyerekeket, kiszállt a vezetőfükéből és dühében megfogva a kurblivasat a szánkózók kergetésébe fogott, de vesztére, mert a síkos úton akkorát esett, hogy csak na! A kurblivas meg messzire szállt a kezéből. No, de ma már kevesen tudják, hogy mi is az a kurblivas, hiszen minden gépkocsinak most már önindítója van. Ez egy nagyjából Z betű alakú vasszerszám volt, amit a gépkocsi motorházának az elejébe illesztettek és azt jó erősen megtekerve hozták működésbe a motort, aztán, hogy laz e ne álljon, adtak a fülkében lévő pedállal gázt. Tehát a sofőr elesett, de a szánkózók sem folytathatták tovább a szánkózást, mert a teherautó éppen a megcsúszása miatt keresztbefordult az alkalmi szánkópályán és tökéletesen elzárta az utat. Hogy aztán mi történt? Arról az álom már nem szólt, mivel időközben felébredt és kinézett a hálószobája ablakán. Meglátta, hogy milyen szépen, egyenletesen esik a hó milyen csodálatosan, mesebelien fehér színbe burkolva be a lakótelepük házait, fáit. Jó volt a meleg szobából a hideg környékre kinézni és emlékezni a gyermekkora hajdan volt szép teleire.