Esthajnalon álmodozom:
álmomban orcádat látom,
arcodon a nyíló rózsák
könnyeidtől harmatosak,
s boldogságtól égő szemed
szerelemtől meg-megremeg.

Oly' boldogság tölt el engem,
ha szeretet ég szívemben.
Nem engedem ezt az érzést,
együtt élnék vele mindég.
Olykor veled álmodozom,
éjjel-nappal-pirkadatkor.

Bűvös szóval szólongatlak,
szeretetem mint egy patak.
Jóérzésem sosem fogy el,
tüzes lángok égnek bennem.
Forró szívem a lelkeddel
mint a mély kút, mindig telve.

Nem ismerem a haragot,
mindig józanul gondolok
rád, mert én teérted vagyok,
akkor is, ha nem akarok:
szeretetben, békességgel,
tiszta szívvel, jó érzéssel.