Az iskolában azt tanultuk,
a tél az elmúlás jele,
így azután azt gondoltam,
erről írnom épp ideje.

Szép ez a tél, én nem mondom,
amikor havas a táj,
és ha ebben gyönyörködöm,
szívem sose fáj.

De ha látok öreg nénit,
ki a latyakban csúszkál,
s a hókotró nem működik,
nem értem, hol bujkál a nyár.

Lehet benne valami,
hogy télen fáj az ember szíve,
de ha nincs mindig egyedül,
bizony nem is gondol vele.

S ha valaki társra talál,
mindegy, nyár van-e vagy tél.
Az ember él a boldogságban,
szívét nem üli meg dér.

Ezért aztán azt kívánom,
mindenkinek, kit szeretek,
találja meg párját hamar,
és a tél ne zavarja meg.