Januárban esett a hó, szánalmas volt a kis rigó.
Februárban éltél, azt hitted minden jótól féltél.
Márciusban szerettél, minden fát megbecéztél.
Április bolondja voltál, akit csak tudtál jól kifosztottál.
Májusban elrepült egy üzenet, veled kedves, most is repdes.

Júniusban sokat sírtál, más vállán vigasztalódtál.
Nem tudtad miért állt meg az idő, pillangó félt,veled remélt.
Elmentél, itt hagytad az időt rám, azt se tudom hol, az új naptár!
Te számolod a perceket, én húzom a napot.
Azt hiszed a vonaton majd a táskád is, könnyen előkapod?


Júliusban rájöttél milyen is az élet, a nőket fűzöd, a dámákat űzöd.
Augusztusban nyertél minden nőt, felejtettél.
Szeptemberben rájöttél, nem tetszik a figura, újítottál egyet, ebből lett a kritika!
Októberben elfelejtetted hol a Duna, nem is néztél se ide, se oda.
Novemberben elszakadt a nadrágod, az a fő, hogy meg van még a plakátod!
Decemberben megfáztál, minden nőre jól ráfáztál.

Elfogyott az idő, keseregj csak merénylő.
Ki a rigót nem hallja, a holnapot ne kutasa!
Számold a perceket, mert minden huszár kinevet.
Várd az újabb napokat, éld át a forró mandarinokat!