Riport a Delej-völgyi elektromos háziasszonnyal, Planckné Amper Borbálával.

Mottó: A villamosszék kisfia az elektromos kis ülés.


Riporter: Kedves Borbála. Elmesélné, hogyan is kezdődött az egész?

Borbála: Mi hogyan kezdődött?

Riporter: A képessége. Mikor vette észre az adottságait?

Borbála: Az adottságaimat nem én vettem észre, hanem a fiúk. Még lánykoromban.

Riporter: Az elektromos dolgokra gondolok.

Borbála: Ja, hogy az? Éppen paraszt wellnesseztem. Már délután egy órakor tusoltam, test kényeztettem, és lélek melegítettem magam, amikor olyan szinten feltöltődtem, hogy csak na! Több éve nem volt ilyenre példa.

Riporter: A tust csak műszaki rajzból ismerem. A többit sehonnan sem.

Borbála: A lényeg, hogy nem kapkodtam. Vonultam ki-be a fürdőszobába és nem este tíz után. A párom már jajgatott, hogy nem lesz jó vége az én feltöltődésemnek. És nem is lett.

Riporter: Az intimebb részeket nyugodtan kikerülheti.

Borbála: Este fel akartam kapcsolni a villanyt a szobában, erre durr! Kivágtam a biztosítékot és kiégettem két izzót. Azóta nagy ívben kerül mindenki, nehogy megrázzam őket.

Riporter: Borbála, akkor maga egy bioaggregátor.

Borbála: Már nem dolgozom. Illetve csak itthon, bár már sírni tudnék, mert egyre gyakrabban történnek furcsaságok. A mosógépet sem tudom bekapcsolni. Egyszerűen nem működik. Azt mondta a párom, hogy alufóliát csavar a lábamra, és csak madzaggal közlekedhetek ezután. Sokk vagyok neki.

Riporter: Nézze a pozitív oldalát, persze nem polárisan. Például használhatja a zseblámpát elem nélkül is.

Borbála: Az például hasznos lenne, meg takarékos, de hetente átlagosan négy izzót cserélünk a csillárban miattam.

Riporter: Nem lehet, hogy inkább az izzók minőségével van baj?

Borbála: Nem hinném. Azóta a tévét is bekapcsolom úgy, hogy csak elmegyek előtte. Ha pedig sokáig nézem, akkor magától vált csatornát.

Riporter: Mit szólnak ehhez a családtagok?

Borbála: Sűrűn használnak, ha nem találják a távirányítót.

Riporter: Nem gondolkodott még el azon, hogy kihasználja valamire ezeket a képességeket? A megjelenése is üdítő. Például milyen szép göndör a haja.

Borbála: Mikrohullámok. Reggel melegszendvicset akartam készíteni a gyerekeknek.

Riporter: Remélem, nem akarja ezzel magyarázni a hófehér fogait is.

Borbála: Nem, dehogy! Elektromos fogkefém van. Sajnos hozzányúltam, és nem lehetett leállítani. A párom a sörétes vadászfegyverével lőtte le.

Riporter: Biztosan van jó oldala is a dolognak.

Borbála: Hogyne! Sütemény készítésnél pillanatok alatt felverem a tojásfehérjét. Ha pedig a gyerekek rosszalkodnak, az apjuk csak rájuk szól "fejezzétek be, különben szólok anyátoknak, hogy nyúljon hozzátok!"

Riporter: Nagyobb dologra gondoltam.

Borbála: Ó igen! A rokonaink nagyon hamar visszaadták a tartozásaikat, amikor meglátogattam őket.

Riporter: A tudomány területén esetleg ...

Borbála: Azt nem lehet. Egyszer az egyik professzor is meg akart vizsgálni az intézetben, de oda lett a pészmékere szegénynek.

Riporter: Legalább elmondhatja, hogy begerjednek magától.

Borbála: Ahhoz hozzászoktam már, mert régebben is így volt. Csak akkor másért. A párom örül a képességemnek, mert nem kell benzin az autóba, és az elektromos öngyújtója is mindig működik. Lassan mégis eltávolodunk egymástól. Szigetelőruhában nem lehet szerelmeskedni.

Riporter: Nem keresik a megoldást a problémára?

Borbála: De igen. Lesz új munkahelyem. Szép fizetéssel. Nemrég keresett meg a helyi erőmű piárreferense.

Riporter: Eddig hol dolgozott?

Borbála: Nővér voltam a pszichiátria zárt osztályán.

Riporter: Tudtommal használnak ott még elektromos kezeléseket.

Borbála: Igen. Na, de nem annyit!

Riporter: És a magánéletben?

Borbála: Lassan megszokjuk. Berendezkedünk erre az újfajta életmódra.

Riporter: Kedves Borbála! Kívánom, hogy bejöjjenek a tervei.