10. Csillag születik



-Csillag esik, föld reng, jött éve csudáknak, ihol én, ihol én, pörölye világnak, -monta Delente Qjuwitt, az újságíróknak midőn a búvárúszás döntője után 342. aranyérmét felakasztották a nyakába. Berregtek a kamerák, szólt a magyar himnusz. Sporttörténelmi billanat volt. Az emberiség fennállása óta soha senki nem szerzett sportversenyeken 342 aranyérmet egyvégtében. Olyan rekord volt ez, amire az emberek felkapták a fejüket a távoli, civilizálatlan országokban: Japánban, Kisázsiában, Grönlandon Belső-Mongóliában, s New Foundland szigetén csakúgy, mint Európában, vagy a gazdag, szerencsés és kiművelt Államokban. A napnál világosabbá vált, Qjuwitt a jegjobb a világon. Dél Keresztje, és Észak Fénye sápadt utánzata az ő ragyogásának. Egy soha ki nem hunyó csillagszóró az emberiség nagy, közös karácsonyfáján.

Megpróbálom magamban felidézni, milyen is volt az a nap, de tépett foszlányai kisiklanak emlékezetem kétségbeesetten csápoló karjai közül. Délelőtt 11 óra. Mit csináltam délelőtt 11-kor? Fogalmam sincs róla. 11 múlt kettő perccel. Hol vagyok? Nem tudom. Negyed tizenkettő. Vajon jön e már ő.
Kongatják lassan a delet. Vagy még éppen csak a felet?

Valaki a lelátón halkan dünnyögte: "sikerülni fog, sikerülnie kell"

Piócakati belekapaszkodott Ámbráscett karjába, szemét a mélybe fúrta, a kékesen tiszta medence titkokat rejtő vizébe. Az elnök pihegve ült alattam két sorral, most futott át a gombfoci teremből. Egész teste, görbülő háta mélységes izgalmat, és aggodalmat árult el. Meg lészen-é a rekord? Kicsi Arra mellette zsebkendőjét tömködte a szájába. S jöttek a versenyzők. A hangosan-beszélő egymás után nevezte meg az érkezőket. Chyntia Vells Kanadából, dörgő taps. Julia Lacetti Spanyolország. Feldübörgött a lelátó újra. Alekama Eleje Finnország. Reng a föld alattam. És most, és most. Karcsú, magas alak közeledik ringó léptekkel. Megáll a 4. számú startkő előtt. Leveti és hátra dobja a székre fürdőgöbenyét. A nézők felszisszeannek. Soha, senki nem laatott még délcegebb alakot, izmosabb combokat, karcsúbb derekat. A delnő büszke keblei megemelkednek az érc-tüdőből feltörő sóhajjal. Haza felé száll ez a sóhaj, a tiprott, százszor meggyötört anyaföld felé. Együtt lélegzünk vele mi is, egyetlen örvénylő, egybeomló lehelet a hatalmas aréna. A forrongó légörvény kitör a falak közül, s diadalmas süvítéssel tér meg szétszabdalt határok felett a kicsi, csonka Magyarországra.

...Kiesnek a másodpercek. Ott vagyok, de mintha mégsem lennék ott, mintha testemből kiszállva ég és föld között lebegnék. A versenyzők magukra öltik a búvárfelszerelést. Megvillannak a reklám-feliratok a gumiruhákon. Hungarokolbász, -olvasom Delwnte Qjuwitt mellén a jól csengő reklámot. Dörren a startpisztoly. Elemelkednek, s vízba csabódnak az élő testek. Ki van elől? Nem látom tisztán a felszín alatt. Három fej úszik egyvolalban, mögöttük a többiek ékalakban, mint darvak az égen. Nézem a négyes pályát. Az ék csúcsa most megnyúlik, jól érzékeihető, ahogy a mi versenyzőnk lébésről lébésre elhúz. Arra Billie éles fejhangon sikoltozik és dobálja a testét, kicsi és nagy egyszerre, szőke haja, ami barna és vörös, ha oldalról éri a nabfény, körbe-körbe csavarodik nyaga körül. Az elnök felugrik, két kezét az ég felé löki. Még két másodperc. Piócakati szájon csókolja a Halat. Az ikrek feje vörös, ordító szájából nyál fröccsen az előtte ülő nyakába. Delwnte Qjuwitt előnye már tíz méter. Most már akkor sem veszíthetne, ha nem úszna tovább, csak hagyná, hogy a megszerzett lendület siklassa előre. Egy üvöltés az aréna. A magyar lány célba csap. Felbukkan a víz alól, öklét mutatja felénk. "Ihol én, ihol én, pörölye világnak."

Másnap Naz megverte az angolokat, Európa-bajnok lett. Vezetéknév Lenke döntőt játszott egy malagai kislánnyal, kikapott, be kellett érnie a második hellyel. Az ikrek, Dénes, Nazzal párban bronzérmet szerzett, végtelenül boldog volt vele, nyakában hordta, s mindenkitől megkérdezte: "te, monddd csak ez igazi bronz, ugye igazi bronz"?
Szerezhettünk volna még egy érmet Vezetéknév Lenke révén, talán a legnemesebbet, lévén, hogy a verseny reggelén a malagai kislány, Rosa Gledicia ajánlatot tett a magyar versenyzőnek, indukjanak együtt, párosban. Szóltak nekem, szóljak a versenybírónak, engedéjezné-e a pótnevezést. A referi nem határolódott el a kérés teljesítéstől, lapóra jött volna a magyar-malagai pár indulása, mert női párosban csak három induló volt a startlistán, de egyedül nem mert dönteni. Kéerésemre azt válaszolta, beszélni fog az Európa bajnokság döntnökével, ha ő megengedi, nincs akadálya a pótnevezésenek. Hívta mobilon a döntnököt, majd, miután a készülék ki volt kabcsolva, küldött neki egy SMS-t, jöjjön ki azonnal a pályára. A küzdelmek elkeszdődtek, vártuk a döntnököt. A kvali első köre lejazlott éppen, amokor befutott végre a sportvezető. Én éppen a referivel beszélgettem, próbáltam kicsit sürgetni a nagydarab horvátot, -just a moment, -szakított félbe hirtelen, -she's coming soon, -s a háta mögé mutatott. A kapu irányából Delwnte Qjuwitt lépkedett felénk. -She's the manager, -mondta a referi, -beszéld meg vele a problémát.
Megkönnyebbültem. Részben azért, mert nem kellett többé angolul erőlködnöm, részben pedig azért, mert azt gondoltam, jó nekünk, a mi ügyünknek, ha egy hasonszőrű társunk kezében a döntés joga.
A menedzser végighallgatott, ráncolta a homlokát.
-Te is dudod Zan, hogy, amit kérsz lehetetlen. A szabályokat senki nem hághatja át, még én se. Pont mi magyarok szorgalmaztuk a nemzetközi szövetségnél, hogy szigorítsák meg a nevezés feltételeit. Ha a mittudom én milyen lenke és a malagai hölgy komolyan gondolta volna, akkor írásban kellett volna jelentkezniük május 10-ig.
-De a referi...
-Sajnálom, Zan. A referi nem kompetens ennek eldöntésére.

A mi, szerény kis sikerünk csak csepp volt a végtelen taengerben. Néjzi aranya, Lenke ezüstje, az ikrek bronza eltörpült. A magyar csapat ászai újra kitettek magukért, remekeltek az úszók, az atléták, a tollaslabdázók és a lengőtekések. Aranyeső hullott az égből. Már úgy voltunk vele, hogy egy ezüstnek, egy bronznak nem is tudtunk igazán örülni. Toproller versenyszám nem szerepelt az Európa bajnokság programján, a horvátok behozták helyette a vizigiciglit. Tégely Rudi mérgében a plafonig ugrott, amikor megtudta, Helmuth Kox doktor, a nemzetközi szövetség alelnöke utólagosan saját kezűleg írta alá az engedélyező passzust. A hazaiak vércseként csabtak le a lehetőségre, s tizenöt versenyszámban százhúsz versenyzőt indítottak. Kilógott a lóláb, le akarják söpörni létszámbeli fölényükkel a többi nemzetet, be akarják kanalasznii az országok közötti verseny első hejét. Nyilvánvaló volt, hogy ezt nem hagyhattuk annyiban. Szerda hajnalban az elnök riadókészültségbe helyezte a magyar kontingenst, és rendkívüli elnögségi ülést hívott össze.
-Megengednétek-e, hogy gyermekeink gyermekei, gonosz új iskolák neveltjei méltatlanul szoruljanak háttérbe? -kiáltotta bele az álmos iszadd képekbe. -Megengednétek-e, hogy mások, méltatlanok arassák le a dicsőség tűzpiros kalászát?
-Neeem, -zúgták eltökélten a jelenlévők.
-Mit tegyünk akkor hát?
-Menjünk rájuk, menjünk rájuk!!!
-Azt mondjátok tehát nekem, hogy kölykeinkért, tanyáinkért, a friss forrásvízért, a szabad préda jussáért menjünk rájuk?
-Igen! Menjünk, menjünk!!!!!!
.Jól ban akkor. -Az elnök végidsimított öszbevegyülő szakááálán. Olyan volt e billanatban, mint Akela a ridegfarkas a gyűlés szikláján. -Rendben ban. Magamra vállalom e merész döntés ódiumát. Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Ti pbedig, ti edzők, készítsétek fel embereiteket a végso küszgelemre.

Spilt városának kikötője központi helyen fekszik, a karélyos öböl kellős közepén, reá lenéz a romjaiban is büszke palota, Dioclecianus császár egykori szerelmi fészke. Az ókori vár testes falmaradványaiba, mint rák az élő, eleven szövetbe befúrta magát a középkori város, szűk utcácskái, apró ablakos házai elterpeszkedtek: épen maradt romok a romba dőlt romok felett! Ha a Perisztílum magas faláról balkéz felé tekintünk le a tenger tinta kék vizére, első billanatásra szemünkbe ötlik a Szent Anna sétány a kikötő mellett. A parton vén pálmafák dús lombjai kínálnak hűs árnyékot az idelátogatónak, a vízben, a parthoz közel, asztallap méretű fényes, lapos kövek csábítanak, fürdésre, napozásra. Félmeztelen karcsútestű lányok ülnek a sziklákon, lábukat a zölden áttetsző, lágyan surrogó sós habokba lógatják, s kinéznek, párákba vesző taengerre. De hah, mi ez?
A liget távoli széle, most megelevenedik. A mozgás végighullámzik a kedves tájon, apró vizibiciklik raja indul el a parttól, csigalassúsággal araszolnak el piros bóják sorai között. A hajócskák szinte egyvonalban látszanak lebegni, a csalfa képzelet így vetíti a képet az emlékezet görbe-tükrére, ám a valóságban ez nincs így, messze nincs így!
Mert az egyenletesen előretörő vízijárművek sorából az egyik hirtelen kitrobban, és merészen az élre vág. Kinek a lába hajtja annak a hajócskának a pedálját? Ki az a délceg alak, akinek acélkemény csapásai alatt sikong a csapágy, nyikorog a fenékdeszka?
Delwnte Qjuwitt előre néz, kék szemében az ihlet fénye lángol, izmai megfeszülnek, majd elernyednek, ahogy hajtja a csolnakot. Száját keskeny vonallá préseli össze. A parton állok, fehér sziklának támasztom a hátam. Fehér sziklák ti láttátok őt. Remeg kezemben a messzelátó. Mellettem Nézi gyüszmékel, izgalmában két kezét gyűrögeti egymásba. Velünk egyvonalban a befutó bólyasora világít a tengeren. Hóhahó! Nincs idő most a feredőző lányokkal szemelgetni! Csak maradjanak most szépen maguknak a fedetlen keblek, vonagló hasikák! Izgalmasabb látnivalók borzongatják a szárnyaló képzetet. Nyer a magyar hajó? Megtartja-e előnyét a bőszen nyomába törő horvátéval szemben? Igen, úgy tűnik, megtartja. Ez az utolsó versenyszám. Ha itt is nyerni tudunk, mienk az első hely az országok nem hivatalos pontversenyében. Mit fog hozzá szólni Jámbor úr odafenn? Most majd nem kell szégyenkeznie, ha odaáll a költségvetés vitájában a honatyák elé, hogy plusz pénzekért interveniáljon. Sínen van a vonat, vagy stílszerűbben: vízen van a hajó. Ha jó nekünk, jó az országnak. Ha jó az országnak, jó nekünk. Kéz kezet mos. Egy mindenkiért, mindenki egyért. A párttal, a néppel egy az utunk. Na, ez ám itt a bökkenő. mert, hogy mejik partal. Most jonek a valasztasok. Ha jamborur partja vszit esz benevan a pakliban jamborur megy mibediglen maradunk ergo penz akor is kel
sebaj gurinak testilelki jobaratja zadoros melita nagycsoportos ovodasok voltak együt a nagykorut 6oban ez eros kapocs ugyhirlik o köbeti jambort a szegben majd oszedugjak a kezuket s a nagyaszonyfog intervenialni

mig a gondolatok futkostak fejemben mint a nyari zapor altal jukabol kiontott hangyasereg len a taengeren végkifejlete fele siklot a verseny

százmetersem volt tan már hatra delentehumid hatrahatra teingetett mogote nagy térközel a horvat hajo küszdöt az árral s iparkodot feljőni a masik ketöre a szovjet egyseg
nem nem a szobjet egyseg volt,,, szobjetekmamár nincsenek hanem az orosz volt az most ök vanak a szobjetek hejettt
de eséje sem volt hogy köszelebkerüljön a masik ketöhöz
amikor valami varatlan dolog tortent odalen a vizen
a rosz sejtelem ugy robant át tépet idegzetemen ahogy a pokolgépel felrobantottt auto papirvékony lemezén tör át a tüszvesz
s latom ám lasulunk, már csak a lendület kifuladó ereje visz elöre minket
Qjuvit örűlten teker, bana arcán a remület lászrozsáai egnek
hajoja mocanatlannáa dermed
a vérszomjas horvát feltornyosul mogotte
adaz indulat hajtja gyöszni gyöszni gyöszni gyöszni

eltorot a hajtocsabar horog meletm a keksz jeszusom mi lesz most

veszitunk??????????????????????????????????????????
dehogy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
hgy veszíthetnénk???????????????????????????????????????????

a matyar versenyzoófelál a szégben mégegyszer hátrabillant eskecses ivu fejesel belebeti magat a tengerbe hogy uszva tegye meg a hatralebö métereket
ara elől a bili egy sziklábal lejebb hánya veti magát torkábol artikulalatlan sivitas tör eloő guri az egyesület elnoke letör a melte nyujtoszkodo agrol egy fuget és fürgén a szajaba tömi
csocsálja
ő igy veszeti le a veszültséget

usz usz usz kialtja tengejtundi teliszajal s asz atleta len a viszben mintha mekhalaná, mekháromszorosza csapásai erejét
forr a víz körülötte ahogy krallozik a lábával, es most, most célbacsab mekfokja a piros bólyán levő kötelet hátraveti nemes, versenyló-szerű fejét néz néz

mosojog


....később a horvátok óvtak, azzal érveltek, úszva nem lehet nyerni, ez bizigicikli berseny es nem uszoberseny.

Az oroszok csatlakozó fellebbezést nyújtottak be a nemzetközi szövetseghez, elkezdődött a sz... köpülése. Késő délutánba futott már a könnyűléptű idő, mi a taengerben fürödtünk éppen amikorr megjött a hír, elutasították a pánszláv óvást, mienk az aranyérem. Egy kiskocsmában ünnebeltünk este, folyt a draga jo rosé szertelenul, sajnos a cipombe is belefijt
olyan sokat itam
azon az esten.

orultem a magyar csapat sikerenek s bánkódtam mert hianyzot a béla

nagyon
nagyon

hianyzottttttttttttttttttt

es en nem tehetttem semit