HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 37

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49236

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Nyári ZsoltFeltöltés dátuma: 2010-02-10

Hiányzol..vagy mégsem?


Ülök a szobában. Merengek a semmibe, réveteg, élettelen tekintettel.
A hiányodon rágódom. Azon, hogy mit is jelentettél, jelentesz számomra,
amit nem tudtam felfogni, míg mellettem voltál. Már arra sem emlékszem, hogy volt idő, mikor nélküled éltem.
Éltem, léteztem úgy, hogy te semmit nem tudtál rólam, én semmit nem tudtam rólad. Éltünk. Külön.
Aztán valami történt. Megismerkedtünk, s szép lassan az idő folyásával együtt összenőttünk. Egymás életének részeivé váltunk.
Lényem részévé váltál. Testeddel is, lelkeddel is. Minden egyes, semmi máshoz nem hasonlítható szeretkezésünk alkalmával épültél testembe, lelkembe pedig folyamatosan nőttél. Először egy kis mag voltál csupán, s szárat eresztettél, megnőttél. Lombosodtál bennem, s kiteljesedtél. Lelkemmel tápláltalak, én voltam a talajod, bennem eresztett gyökeret az, ami mára vagy, s amivé lenni készülsz. Hiányzol. Hiányzik a szép szemed boldog tekintete, mellyel rám néztél, s bűvöletbe ejtettél. Már nem nézel rám, csak hamisan s vádlón. Boldog volt a szemed akkoriban. Szemed boldogságának kék tengerében fürödtem, úsztam. Mit úsztam, repülő hallá változtam, s repkedtem a boldogságtól. Szemeid fényében fürödtem. s te hagytad. Mit hagytad, te akartad, te fürdettél, mikor láttál s rám néztél.
Hiányzol. Hiányzik a hangod, mikor szerelmesen lihegtél, sóhajtottál fülembe, miközben eggyé váltunk. Hiányzik szerelmi vallomásod, hiányzik azaz egy szó, mely már Isten tudja, mikor hagyta el utoljára ajkaidat úgy, hogy nekem mondd: szeretlek... Hiányzik hamvas ajkaid csókja, melyek, mint a dértől hideg, fagyos reggeleken rázkódó faágak, úgy remegtek ajkamon. Hiányzik, hiányoznak a végtelen morgások is, mikor, mint ordas szél, üvöltöztél, hogy "már megint nem vetted le a cipődet... már megint nem hajtottad le a wc ülőkét, már megint rágyújtottál...stb..." mint ahogy az lenni szokott amolyan együttéléseknél. Bár sose éltünk együtt. Mire megtehettük volna, már nem akartad. Különváltál lelkem táptalajától, s külön lángon kezdted élni az életed, melyben már nem kaptam szerepet. Csak mellékszereplője voltam, mint ahogy az életem is mellékessé vált számodra. Hiányzol. Az életet jelentetted számomra, maga voltál a létezés csodája.

Már nincsen, vége van, ahogy az esőcseppeknek is végük van, amint a földre hullanak. Hiányzik gyenge karjaid erős szorítása, melyekkel egykor olyan nyugtatóan, s biztonságot adóan szorítottál magadhoz, ahogy a fűzfaágak ölelik földre lógva a fűcsomókat. Hiányzik tested minden porcikája, hiányzik a testeden végiggördülő izzadtság cseppek illata, érintése. Annyira hiányzik, mint vak embernek, hogy lássa a napfelkeltét, mert te az élet vagy nekem. Benned leltem magamra, ahogy te is magadra leltél bennem. Már nem így van. Hagyjuk, hogy miért, hogy ki tehet róla. Én megpróbáltam megtenni a lehetetlent, megpróbáltam újra szívedben élni, de sajnos csak üres szoba volt szíved, amit épp más rendez be magának. Nem lakhatok ott már többé, ahogy lakásom sincs, ahol azt mondom, otthon, haza. Szíved sincs már, mi menedéket nyújtana szerelemtől vérző, alig lüktető kis szívemnek. Mert hiányzol. Nincs már semmi, mi velem összekötne. Ilyen gondolatok járnak a fejemben. A szívem tépik a láthatatlan keselyűk, melyek csak érzelmeimből táplálkoznak. Nem baj, ők legalább jól laknak velem. Szívem eléjük tárom, abban bízva, hátha mire megemésztik szívemet, már nem fogsz fájni sem. Mert nem csak hiányzol, fájsz is, nagyon. Fáj a hiányod. Emlékszem, mikor régen egyszer telefonba mondtad: Annyira hiányzom neked, hogy az fáj. Akkor még nem tudtam, mit jelent. Mára nem csak tudom, élem is ezt a fájdalmat, a nap minden órájában, percében. Alig várom, hogy leperegjen életem homokórájában az utolsó szem homok is, hogy végre elmúljon tőlem ez a keserű pohár, mely az irántad érzett szerelemmel, s a hiányoddal van tele. Majd akkor talán, ha elmúlik, eltörik ez a pohár, s mindaz, mit irántad éreztem, szertefoszlik a semmiben, ahogy én magam is, s nem kell többé ezt éreznem. Nem csak fáj, félek is. Mi van, ha mindez megtörténik, s rájövök, a halállal nem tűnök el, nem oszlok szét a semmiben, hanem cipelem magammal tovább lelked lenyomatát magamba égetve, s vakon kereslek odaát, hogy újra veled együtt lehessek. Vagy mégsem? Bizakodom. Reménykedem. Várom hangod, ahogy szólítasz a konyhából: Édesem, kész a kávé, gyere mert ki fog hűlni. Persze, hogy ki fog hűlni, hisz minden, ami forró, egyszer lehűl, s már nem az igazi. Veled is, benned is ez történt, hogy ami egykoron izzott, lángolt irántam a lelkedben, szívedben, az mára megfagyott. Én a világot okolom, te engem okolsz, ami felesleges. Volt, nincs. Lenni, vagy nem lenni, már csak ez a kérdés. Érdemes-e lenni úgy, hogy a szerelmem fénye, melyet irántad érzek, már senkit és semmit nem világít be, nem ragyogja be életed, mint éltető aranyszínű álmos napsugár. Érdemes-e így, reménytelenül szeretni? Vagy érdemesebb-e inkább nem lenni? Ez itt a kérdés. A válasz te magad vagy. Tedd fel a kérdést mélyen magadban, s add meg rá a választ is. S élj úgy, ahogy választottál. Egyedül. Egymagad. (Titkos szeretőkkel körbeölelkezve, akik lopják majd mástól a percet, hogy veled legyenek, de jó is lesz akkor neked. Nem kell függni senkitől, egyedül, de mégsem magányosan, még ölelésre is találsz, bárhol jársz. Te élvezni fogod, tetszeni fog, nekem viszont fájni. És belehal a magányos, szerelmes szívem. Akkor és ott. Csak is érted.




2009.12.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Hayal
Regisztrált:
2006-10-07
Összes értékelés:
1124
Időpont: 2018-07-03 08:27:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsolt....van a mondas: ket felböl lesz egy egesz....hat ez az ami mindenre igaz, csak egy kapcsolatra nem...ott ket egesznek kell talalkoznia, különben tul nagy a függes, es a nyomas valamelyik fel reszeröl. A törtetened egy fel es egy egesz talalkozasa....velem is megtörtent, es ugyanigy ereztem, ugyanezek a gondolatok jöttek ki belölem....es nem tudtam leszek-e egesz valaha....de az embernek meg kell talalnia önmagat, egessze valni, es hinni abban, hogy van valahol egy masik lelek, amelyik rank var.
Regen irtad ezt az irast, szerintem gyönyörü. Aki atelt hasonlot, tudja miröl szol ez...remelem ha lassan is, de felepitetted ujra önmagad. (Az ekezetek hianya miatt elnezest)
H.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2010-03-07 18:21:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Értékelem amit leirtál! Egy tanács:-)) Lépj túl rajta.
Szeretettel:Selanne
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-12 18:32:54

válasz hova (2010-02-12 18:17:41) üzenetére
Kedves Hova!

Köszönöm, hogy olvastál...nem mondom, hogy igazad van, ezért a többire nem reagálok, ha nem baj....
Szeretettel
Zsolt
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2855
Időpont: 2010-02-12 18:17:41

Kedves Zsolt!
Amit itt elkövettél ez egy tartalmas majdhogynem könyörgő, mindenre kiterjedő kérés,levél, amit nem biztos,hogy a címzett is olvas.Ha érdemesnek tartod arra,hogy küzdj érte akkor ne megadat sajnálgasd,hanem küzdjél férfi módra.Ne feledd,küzdeni a többért a jobbért érdemes.Tedd fel magadnak a kérdést.Ha meg elengeded , akkor engedd ,had repítse a szél messzire.Az emléke nem baj ha megmarad ,attól épül, szépül a lélek.Élmény volt belül lenni kicsit a világodoon.
Szeretettel üdv:hova
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-12 16:23:33

válasz Ladyfox (2010-02-12 10:05:57) üzenetére
Kedves Ladyfox!

KÖszönöm szépen...én meg válaszolni nem tudok arra, amit írtál!
KÖszönöm, s nagyon jól esett!!!
Üdv
Zsolt
Alkotó
Regisztrált:
2008-05-07
Összes értékelés:
63
Időpont: 2010-02-12 10:05:57

Hát Zsolt.... Végig futkározott rajtam a hideg, ahogy olvastam... és hát meg is könnyeztem... Gyönyörű ahogy ezt leírtad... Egyszerűen nem jutok szavakhoz. Gratulálok hozzá.... :'))
Üdv
Foxy
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-12 08:54:19

válasz napsugárka (2010-02-11 05:34:59) üzenetére
Kedves Napsugárka!
Köszönöm, hogy olvastál..a gyógyító sugarak,persze, hogy rám férnek...
Szívből köszönöm, hogy hozzászóltál!
Üdv,
Zsolt
Olvasó
Regisztrált:
2009-03-08
Összes értékelés:
128
Időpont: 2010-02-11 05:34:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsolt!
Milyen szépen leírod kínjaidat. Olvasmányos, munka!
De látom rád férnek gyógyító sugaraim.
Kívánok Neked mielőbbi felejtést és szívednek gyógyulást.
Üdv: napsugárka
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2010-02-10 22:31:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Barátom
Kikaptam egy sort, a novelládból,,Persze, hogy ki fog hűlni, hisz minden, ami forró, egyszer lehűl, s már nem az igazi. "Ezt kell mindenképp szem előtt tartanod.Hidd el kincsem, ez akár fordítva is történhet velünk,a mi érzelmeink hűlnek ki, hisz a szerelem vagy elmúlik, vagy átalakul.Írásoddal remélem, azt a lépésed mutattad, hogy igyekszel túltenni magad a fájdalmon, ami tudom ég...egy darabig, és lassan hidd el mint a viasz a kanóc körül elfogy.
Gyönyörűt írtál, de szeretnék már vidámat, vagy legalább optimistábbat olvasni tőled.Én kivárom, hisz a barátod vagyok, és hű olvasód is egyben.Akarom, hogy lelked megnyugodjon, és észrevedd, mind azt a szépet, ami mellet most elmész.Mert ez egy ilyen állapot!Én szurkolok!Nagyon!
Barátosnéd:Kriszti
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-10 18:50:28

válasz fátyolfelhő (2010-02-10 15:20:25) üzenetére
Kedves Felhőcske!

Köszönöm szépen....köszönöm...a többi ment levélében :))))
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-10 18:49:09

válasz Arthemis (2010-02-10 12:29:09) üzenetére
Kedves Arthemis

Köszönöm, hogy itt jártál...de jobb lenne, ha néha az emkékek is elmúlnának..majd idővel...
Üdv
Zsolt
Alkotó
Nyári Zsolt
Regisztrált:
2007-07-21
Összes értékelés:
617
Időpont: 2010-02-10 18:46:34

válasz Lyza (2010-02-10 11:08:40) üzenetére
Kedves Lyza!

Köszönöm az állandó figyelmet, véleményed, kritikádat...
egyre jobban érdekel, ha élőben egyszer találkoznánk, milyen beszélgetés lenne abból...
:)))
Könnyű mondani, hogy lépj tovább....de rajta vagyok a szeren:)))
Köszönöm!!!
Alkotó
Regisztrált:
2009-08-27
Összes értékelés:
418
Időpont: 2010-02-10 15:20:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tudod, most ez mélyen érint...
De, talán nem ő volt az igazi.
Tele van fájdalommal az írásod, minden sora kiált.
Érdemes???Egy nő és egy férfi sem érdemel könnyet,
mert ha szeret, nem akarja látni a könnyeid.
Lépj túl rajta és a szépet meg őrizd emlékedben.
fátyolfelhő
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-10 12:29:09

Először csak a fájdalom létezik, aztán lassan mellélépnek az emlékek...és ezekre érdemes emlékezni, ezekért talán érdemes volt...
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3101
Időpont: 2010-02-10 11:08:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsolt!
Megindító sorok...Mélyen átérzem a fájdalmad, hiszen átéltem már én is...
Pokolian tud szenvedni az ember, de lassan helyére kerül minden...
Az idő jó gyógyító és amelyik szerelmet nem öntözik, elhervad, mint a virág.
Túl kell lépni rajta, hiszen olyan csodás az élet!:)
Gratulálok a prózádhoz, kifejezi mindazt amit érez ilyenkor az ember.
Szeretettel: Lyza

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Puliszka Juliska címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) dadames című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Karácsonyi emlék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)