HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1907

Írás összesen: 50388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

eferesz
2020-06-07 10:08:07

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2010-02-15

Én és a varródoboz (részlet egy agglegény naplójából)

- avagy, az első akupunktúrás élményem -

Biztos akad olyan ember még rajtam kívül, ki mikor a frissen vasalt ruháját kirántva a szekrényből fájó szívvel kellett hogy konstatálja, bizony az ing egy gombbal rövidebb, vagy éppen hónaljban szellőzik a kabátja. Mit lehet ilyenkor tennie egy agglegénynek, mikor rajta kívül senki nincs otthonában, és vészhelyzet van? Hát először is a légzés nagyon fontos: egyenletesen kifújni, majd beszívni a levegőt. Nem is szabad avval törődni, hogy arcunk vörös, a szívünk meg ezerrel kalapál. Semmi sem tart örökké, így a kétségbeesésünk sem.
Gondolkodni kell.
Van egy dobozunk a mikrohullámú sütő feletti szekrényben, mint ha azt neveztük volna varródoboznak.
Felrántjuk a szekrényajtót.
HEURÉKA!- senki sem vitte magával, még a múlt heti besurranó tolvaj sem, nem úgy a söröskorsó gyűjteményem.
Kezünkben tartjuk hát Pandora szelencéjét. Félve merjük csak kinyitni, kezünk mintha görcsbe állna. Mennyi csillogó-villogó kütyü, s még több színes cérna.
Az első akadály legyőzve. Máris itt a következő.
Nem is gondolná az ember, milyen nehéz legalább színben hasonlító gombot találni, de egy előnye van kutakodásunknak: megtaláljuk a 1990-es FTC gombfocicsapat hiányzó darabját. De belegondolva, Lipcseit mégsem varrhatjuk fel. Félórai vesződés után rábökünk az asztalra kiborított gombhalmazon egyre és diadalittas ábrázattal a fény felé emeljük azt.
De álljunk csak meg egy pillanatra! A tűket nem tízes csomagolásban, előre befűzve árulják? Újra elszámolunk tízig, s csak hogy kellő nedvességgel rendelkezzen ajakunk a cérnavég megnyálazásához, a hűtőhöz lépve pohárba töltünk egy kis sört.
Két eshetőség akad: vagy a cérna túl vastag, vagy a tűnkön baromi kicsi a luk. Meg van a megoldás. A tűbefűző. Első esetlen mozdulatunkkal letörjük azt vékony végét, ahova a cérnát dugni kéne. Semmi pánik, van másik. Ekkor már fél kézzel a homlokunkat törölgetjük, mert izmosan gyöngyözik. Mint hímes tojást, úgy tartjuk kezünkben kitartásunk gyümölcsét és egy masszív végcsomót kötünk rá. Hát ez még egy cápát is elbírna, ha damil lenne. Gondolná-e valaki mekkora odafigyelést igényel egyszerre tartani és bökni?
Valami belénk hasít. Nem, nem a felismerés, hanem a fájdalom. Esküszöm egy kínai orvos nem tudná ilyen mértani pontossággal eltalálni egyetlen érzőideg-pályánkat sem, mint ahogy mi tesszük azt egy egyszerű varrótűvel. Az Úr kegyelmére, csak össze ne vérezzük az inget, mert halványlila segédfogalmam sincs róla, mivel jön ki a folt.
Egyik lukon be, a másikon ki. A gombot lassan egy páncéltörővel sem lehetne lerobbantani az ingről, úgyis fogalmazhatnék, hogy legközelebb az ing esik le a gombról, s nem fordítva. De van még cérnánk. Így eshet az meg, hogy az elvarrásból származó cérnabogyó lassan befedi a gombot.
Kész. Elvághatjuk.
Jöjjön a kabát. Masszívabb anyag, nem is siklik úgy a tű keresztül, mint a lenge ingünkön. Ráhatást gyakorolunk az anyagra, melynek eredménye egy gyors felszisszenés és az összes létező szent nevének felemlegetése röpke tíz másodpercben. Már nem érdekel minket miként öltünk, csak az a szakadás ne tátongjon ott. Még szerencse, hogy korunk sebészeit nem a mi útmutatásunk szerint képezik, mert akkor találkozhatnánk egy-két érdekesen összeöltött fejű embertárssal az utcán. Bök, szisszen, húz. Bök, szisszen, húz......
Hát ezt is túléltük. Most megyek és nyalogatom sebeim és keresek egy-két ragtapaszt. Sok szerencsét a varráshoz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2010-02-20 18:26:01

Köszönöm Mindenkinek az értékeléseket
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7471
Időpont: 2010-02-16 10:13:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Remek írás! Nagyon tetszik a humora!

Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
476
Időpont: 2010-02-15 22:17:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Bök, szisszen, húz." :DDD Jaj-de-jó-lett-ez-megint!

Üdv.: Hópihe!
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2010-02-15 20:33:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát tudod te kis te:)Ez az írásod, minden várakozásomat felülmúlta.Szét nevettem magam, és szinte pergett előttem minden mozzanatod:)Ennyit az én vizuális mivoltomról, és a te tehetséges tollforgatásodról.Ezt a műved is imáttam, és még, még, még, ennyi nem elég
:
Pusza
Krisztinka:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2010-02-15 16:03:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zsolt!
Hiába! Sokat köszönhetünk a Napvilágnak. Ha mindketten nem léptünk volna be, hogyan is tudhatnám meg, milyen siralmas is az élete egy szegény "agglegénynek"...
Azt se tudhatnám, hogy a tű befűzése jobban megy, ha "pohárba töltünk egy kis sört." Mindjárt fölírom a cédulára, ahol gyűjtöm, mi fogyott ki a konyháról, hogy el ne felejtsek hozni!
Ráadásul nem is gondoltam, milyen vallásos vagy, hogy olyan gyorsan, az "összes létező szent nevének felemlegetése röpke tíz másodpercben" megy Neked. Én is vallásosan nevelkedtem, de ilyen gyorsan nekemnem menne...
Nos, végül a ragtapasz! Nem is tudom, van-e még tartalék, vagy azt is föl kell-e írnom a cédulára!, ha nekem is föl kell varrnom egy gombot, s azt sikeresen elvégeztem!
Elolvastam a "művedet", amit igazán nagyon jó humorral adtad elénk.
Gratulálok hozzá, s további sikeres tanulmányokat kívánok a varrás-művészet további elsajátításához!
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-02-15 15:35:45

Nem is gondoltam hogy a varrás ilyen akadálypálya, de jó tudni.:D :D :D Meg arra is rájöttem hogy a páromat a varródoboz közelébe se engedem inkább.:)

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) rekkenő látomás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Várva várt vendég című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vonatsuhanás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Unatkozom mit csináljak? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elsőre ez című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elsőre ez című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Fejhang címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Ott rejlik... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ott rejlik... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Rózsaszín haiku című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Rózsaszín haiku című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)