HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48532

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2010-02-19

Rajzfilm-horror, avagy szülőkínzás mesterfokon

Rémes, hogy elhúzódik ez a tél! Tudom, hogy egész ősszel azt vártuk, mikor hull már a hó, lesz-e lehetőség szánkózásra. De, biztosíthatok mindenkit felőle: mára kiskorú gyermekeim is legalább annyira várják a tavaszt, mint én.
Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olyan dolgokra ragadtatják el magukat, mint a mesecsatorna kitartó bámulása, ami normál időjárás esetén fel sem merül apró koponyájukban.
Három gyerek, három korosztály, két nem. El tudják ezt képzelni? Normál esetben a tévézés vitával kezdődik, komoly territóriumharcokkal - avagy melyik mesét nézzük - Hófehérke contra Spongya Bob.
Így tél végére rá kellett ébrednem, hogy visszasírom ezeket a pillanatokat. Jelenleg ugyanis három zombi kinézetű gyermek mered a képernyőre és üveges tekintettel bámulnak egy korcsolyázó, rózsaszín pónilovat. Igen, kérem, a tizenegy éves fiam is.
De, ez még mind semmi! Látták volna őket tegnap, amikor is egy német lovas rajzfilmet próbáltak befogadni, inkább kevesebb sikerrel, mint többel. Minden esetre apósom és én még épelméjűek vagyunk; úgy látszik tizenkét éven felül nem okoz agylágyulást a téli időjárás. Ültünk tehát döbbenten a fotelban és időnként rosszallóan egymásra néztünk - ki vállalja azt a hálátlan feladatot, hogy (nagy) szülői tekintélyét elővéve megnyomja azt a bizonyos piros gombot - a távirányítón.
A történet a saját olvasatomba, röviden így jött le a képernyőről:
Előszó: vonaton utazó német gyerekek kurjongatnak az ablakon kifelé, a szerelvény mellett vágtat egy hejre magyar legíny, szőrén üli a lovat persze, izmai feszülnek, fekete haja meg lobog a szélben - nevezzük Lajosnak.
Első szín: német gyerekek szüleikkel megérkeznek Magyarországra - tipikus századelejei vonatállomás, díszes kandeláberekkel. János bácsi fogadja őket, akinek fehér inge felett persze hagyományos ungarise mellény, uborkányi orra alatt kackiás bajusz, fején pörge kalap. Nyelvi nehézség persze fel sem merül - a bácsi perfekt németből.
Második szín: Az állomás mellett lovas kocsi várja a kis társaságot, majd elindulnak a városon keresztül. Itt hangosan felnyögök, lakóhelyem Szentendre jelenik meg, egy meglehetősen silány rajz formájában, ámde felismerhetően. Apósommal bólogatunk, most már értjük, hogy jön a képbe János bácsi, mert itt nálunk valóban van egy, aki végigkocsikáztatja látványosságainkon a turistákat. Ámde ekkor ér a sokk: nagyjából a cukrászda és a bank között a jól megszokott cd-bolt látványa helyett megjelenik a semmi. Itt az agyamban kb. olyan zene pereg le, mint amikor anno Horst Tappert kikopott balonkabátjában felfokozott izgalmak között megjelent a képernyőn. Tadamm: Szentendre határában ott a Hortobágy, a Puszta! Bizonyára Petőfi azonnal sírva fakadt volna - van némi könyörületes rendezőerő a természetben, hogy ezt már nem élhette meg.
Harmadik szín: a puszta kellős közepén kastély, a karámban lovak. Apósom, mint egy berekedt halálraítélt, gyengén alulszituált mozdulattal próbál jelezni; hosszas és erős fülelés után kiveszem, hogy azt hörgi: "hegyek". Már csak ez hiányzott nekünk a széles Hortobágyra, meg a fekete szemű, hajú Lajoska, aki állati, primitív ösztöneivel próbálja a törékeny, szőke rajzfilmhősnőt a helyes útról letéríteni és erkölcstelen csókolódzásra csábítani.
Negyedik szín azért nincs, mert én sikítva menekülök ki a konyhába, és miközben lefőzök magamnak egy jó erős kávét elhatározom, hogy ezentúl csak és kizárólag az általam preferált dvd-ket nézhetik a gyermekeim. Ugyanis lelki szemeim előtt megjelentek az apró szürke agysejtjeik, amelyek a fent vázolt képek láttára először fájdalomtól ordítani kezdenek, nem létező hajukat tépik, majd egy utolsó halálüvöltés közepette szétpukkannak, mintha sosem lettek volna.
Holnap Ludas Matyit nézünk, az fix és Szaffit, nem beszélve a Dr. Bubóról. Uff, ezentúl én beszélek, nem a mesecsatorna!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2010-05-07 21:25:08

Hurrá, bedöglött a tévénk! Kb. három hete teljes a nyugalom! Ember még nem örült ennyire műszaki cikk elromlásának, mint én! :)
Alkotó
Varga Nóra
Regisztrált:
2010-03-27
Összes értékelés:
38
Időpont: 2010-04-24 15:19:48

Szia Tündi!

Nekem már kicsit nagyobbak, (14,15 évesek, fiú-lány)de ugyanúgy megy a vita, mint 4-5 éve...:)
Kitartás!
Üdv: Nóri
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12533
Időpont: 2010-02-20 22:44:33

Kedves Tündi!
Sajnállak benneteket, akik most neveltek gyerekeket. Igaz, akkor sem volt könnyű, mikor én nevltem, de másféle gondjaink voltak. Nem irigyellek a TV miatt. Akkor még az se volt, ill. csak kevés helyen. Elképzelem, helynként micsoda csaták folyhatnak, hogy mit lehet, és mit nem lehet megnézni.
Mert az a szülő, aki nem a talpára esett, hanem - mondjuk - fordítva, megnézheti magát, és nevelésének eredményét is. Mit tanulnak szegény mai gyerekek a TV képernyő jóvoltából: gyilkolni, és olyan rémségeket, amitől őket mindenképpen meg kellene óvni.
Mint mondtam, én már ebből kinőttem (azért kis távolból volt részem benne - unokáim nevelésénél, ahol a lányom csatázott), de annak örülök, hogy vannak szülők, remélem sokan, mint Te, megnézed, mit lehet adni a gyerekeknek. Bár sokan elolvasnák, akiket érint az írásodat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2010-02-20 22:04:07

Bocsánat, a szél miatt lehet, teljesen kikészít:
természetesen: "megfelelő bölcsességgel kezelik a helyzetet".
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2010-02-20 22:01:53

Kedves Mindenki!

Köszönöm a hozzászólásokat és a bíztatásokat!
Poppy: volt már egy-két hajmeresztő élményem! :) Ami azt illeti én is inkább a klasszikusokra és az olvasott mesére szavazok. Azért ez nehezen fenntartható, ahogy Antonius is írta, hiszen bemennek a suliba és ha nem up-to-date-ek mese ügyben, akkor az valószínűleg kellemetlen lehet nekik.
Persze, ők jól megfelelő bölcsességgel kezelik a helyzetet! :) (mély sóhajtás, és hogy Péter fiamat idézzem: "Jaj, Anya ne legyél már ennyire bio!")
Drága Eszti és drága Pankám! Köszönöm a bíztatásotokat!
Mindenkinek szép hétvégét!

Tündi
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2010-02-20 17:24:07

Kedves Tündi!
Tetszett a cikked. S a hozzáállásod ehhez a mai jelenséghez. Te figyelsz a gyermekeidre!
Csak sajnos kevés az ilyen. a rohanó taposó világunkben sok szülőnek a tv a menedék, ha a gyerke ott ül és addig is nyugton van. sokan nem figyelnek arra, hogy mit is néz a csemetéje. Pedig igenis erre is figyelni kell, ha nyugodt békés jövőt szánunk nekik. Kitartás kedves Tündi!
Barátsággal Panka!
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-02-20 15:05:57

Ismerős helyzetet írtál le, nagyon jól. (Nekem is van, volt három "darab" ebből a fajtából.) Nem kis erőfeszítésembe került Móra Ferenc, vagy Fekete István csodálatos világa felé terelgetni őket.

Gratulálok. a.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-02-20 10:44:53

Szia!
Jól meg kell válogatnunk, hogy mi az, amit gyermekünk elé engedünk. A fogékony gyermeki lélek néha egészen mást szűr le belőle, mint egy felnőtt. Tetszik az írásod.

Szeretettel: Rozália
Szenior tag
leslie b shepherd
Regisztrált:
2006-12-29
Összes értékelés:
1142
Időpont: 2010-02-19 23:54:12

szia!

És akkor még örülhetünk, hogyha a rajzfilmek közötti kötelező "ph-érték" gyermekre fordított vásárolj, költs, fogyassz célzatai által kapot " anyúúú, de jó, nézd, ezt mondtam neked" folyománya nem ver éket szülő és gyermeke közé!
Írásod tárgyilagos, pontos és a problémára kellően rávilágít!

üdv
leslie
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1669
Időpont: 2010-02-19 23:50:28

Ez tényleg horrorisztikus! :) Azon csodálkozom, hogy 11 év alatt csak most találkoztál vele. :) Vagy csak most írtad meg? :)
Nagyon kellemes stílusban írsz, élmény volt olvasni.
Üdv,
Poppy

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság IV. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság III. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Savanyú képpel... címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Elhagyott helyek: "ég" címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) fogságban című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Rózsáink címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel kifogytam címmel a várólistára

Horvaja alkotást töltött fel Zsófi elment címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)