HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48536

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Tiringer TündiFeltöltés dátuma: 2006-09-08

Szentendrei vallomás

Mostanában a Dunakanyar foglalkoztat, több okból kifolyólag. Egyrészről egy dolgozat leadási határideje sürget. Másfelől pedig, legbelül éppen egy otthon-keresés lezárása folyik bennem.

Ahogy lassan megéreztem a fölöttem eljáró időt, fájt a veszteség, amit egy-egy ősz hozott. Kaptam és elvesztettem, de lassan többet követelt tőlünk a Teremtő, mint amennyit adhatott. Furcsa az a világ, amelyben az ajándék nem kell és visszautasíttatik. Én elfogadtam: szültem és temettem. Volt idő, amikor szinte egyszerre köszöntöttem és búcsúztam.

Tudtam, hol lehetek igazán boldog, de felnőtt fejjel azt is elkönyveltem saját kimutatásom oldalain, hogy ez a vágy csak álom marad. Új családot kaptam, új otthon is kellett hozzá. Pápa helyett Szentendre, nem nagy különbség, nyugtatom magam. Város és város. Emberek és emberek. Házak és épületek, macskák és kisebb-nagyobb vizek.

Szentendrét járva beszippantom a Vörösmarty utca dohszagát. Behunyom a szemem. Ami más számára esetleg kellemetlen, én elidőzök benne. Pápán hozzászoktam. A Tókertben is voltam kisgyerek, a hajdan feltöltött tó helyén lévő csodálatos házunk vizes volt, és a kertünk végében csordogáló erecske ezt a vizesedést, ha lehet, fokozta. A mostani Anna utca óvodájának komor, bordó homlokzata mögött remegtettem hangos bömbölésemmel az ódon, salétromos falakat, kifejezvén az otthonom hiányát. Szerintem, még ma is emlékeznek rá, mert ha arra járok, mintha a hatalmas ablakok kőszemöldökei cinkosan kacsintva futnának fel a ház homlokára.

Átjutok a 11-es úton, a felüljáró zebráján. Egy autó jön, lassít és én megköszönöm, hogy nem ütött el. Az út túloldalán egy ismerős édesanya vezeti kisfiát. Odaérek melléjük, megsimítom a szőke gyerekfejet. A kisfiú egy kürtős kalácsot szorongat apró kezeiben - piaci vásárfia. Szép gombszemeivel belemosolyog az enyéimbe. Nyugalom tölt el. A gyermek itt van itthon. Ahogyan én ott voltam otthon. Szemmel láthatóan, egyébként teljes bizalommal áll, hallgatja a két felnőtt beszélgetését. Ahogyan én is, sok-sok évvel ezelőtt Pápán, a Kossuth utca sarkán, a kedvenc lekváros buktámat féltve, felkészülve a gasztronómia nyújtotta élvezetre, várva, hogy a cukros péksütemény bearanyozza mindennapjaimat. Anya, őszi napfény, sütemény. Mi kell egy öt éves gyermeknek? Mi kellett akkor egy ötéves gyermek boldogságához? Semmi.

Rövid beszélgetés után továbbhaladok a Bükkös parton. Apró, hajdan tornácos ház áll makacsul, hátát egy magasabb lábazatú polgári háznak feszítve. Szemembe csillan a napfény, és az az illúzióm támad, hogy mindjárt kikönyököl rajta az idő hölgy, akit nénikémmel rendszeresen látogattunk, túl a hajdani szovjet laktanyán. Pápán, és ennek már húsz esztendeje is elmúlt. De, nem nyílik az ablak, nem a Dunántúlon vagyok. Mosolygok, már nem fáj. Itthon és Otthon között minden esti merengésem során emberi test számára nem járható lelki hidat építettem. Szemhéjam mögött zajlik az utazás; Szentendre és Pápa között, innen oda és onnan vissza. Életem különös bigámiája ez: a régi szerelem, az el nem engedhető, és az új, friss, szép és izgalmas szerető.

Két város, finom egyensúly. Vesztek és nyerek. Adok és kapok. Lemondok, és helyette van más. Szentendre: már simogatom a fákat. Nevén szólítom a patakot. Hívom a fecskéket, és mély meghajlással üdvözlöm a régi barokk házakat.

Kapossy utca, Korona utca, a Kollégium, a Templom, Kossuth utca, Fő tér, Várkert, Vasútállomás, Kilián lakótelep, Anna utca. Sorolhatnám. Mindnek megtaláltam a mását, még akkor is, ha természetesen, az eredeti marad a szívemben, örökké ezer szállal kapaszkodva, kitörölhetetlenül.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-01-24
Összes értékelés:
515
Időpont: 2006-09-11 13:14:10

Nagyon szép írás. Szeretem, ha valaki nem felejti el az otthonát. NAgyon tetszik, hogy meg tudtad szeretni az új otthont és hogy simogatod a fákat. Szeretetreméltó személyiség lehetsz.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 3. rész című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)