HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-02-25

Volt egyszer egy Néphadsereg 1.

A katonai eskü szövegéből:

" ....ha pedig eskümet megszegem, sújtson engem a Népköztársaság törvénye és dolgozó népünk megvetése"


1 A katona


El tudjátok képzelni egy zord, marcona katonáról, hogy akárki fehércseléd miatt, csak úgy egyszerűen főbe lövi magát? Ugye nem! Pedig megtörtént, én magam tanúsíthatom. Miskolcon történt, a régi időkben, amikor még létezett a Néphadsereg és létezett a híres Petőfi laktanya. Ott tárolták egy hosszú hangárban a taktikai és stratégiai célok elleni bevetésre felkészített interkontinentális, ballisztikus rakétát. Harminc méter hosszú volt! Jaj lett volna az imperialista hatalmaknak, és az Egyesült Államoknak, vagy jaj se lett volna, ha újat húznak a Béketáborral! Megkapták volna tízezer mérföldről a szemük közé az atomtöltetet! Én láttam azt a rakétát, én tudom, mit beszélek!
De mi is történt. Jajcsi Peti ballábbal kelt aznap, ami ébredés után rögtön megmutatkozott: a "jó reggelt elvtársak, ébresztő föl" üvöltésre, lelépvén az emeletes ágy tetejéről szerencsétlen módon egyenesen a nyakába szakadt az alatta kászálódó öregkatonának, Bogár Józsinak. Pechére Bogár Józsi vezényelte aznap a reggeli tornát, mellettünk futott tornacipőben, rácsorgott fentről, meztelen felsőtestére a lassan fehéredő égből a hóval kevert esőlé. Persze mink is félmeztelenek voltunk, csak a mi lábunkon nehéz csizma volt, nem könnyű tornacipő, és amikor már harmincadjára futottuk körbe a lövegszínt, melynek mély termében ama bizonyos interkontinentális ballisztikus rakéta ezüstös teste szendergett, Bogár Józsi öregkatona ekképpen vezényelt Jajcsi Petinek: egy ember, maga ott kaki kopasz, hozzám!
Jajcsi Peti odafutott, csizmájában cuppogott a víz.
-Egy embernek békaügetés, -rivallt rá az öregkatona. Lassított, lihegett, szájából vastag fehér páraként tört elő minden lélegzet-vételnél a levegő.
Három kört kellett ügetnie a hólében az újoncnak. Persze nem bírta, összerogyott az első kör leügetése után. Két srác ölben vitte be, de reggeli után már jobban érezte magát, és vidám képpel mosta mellettem a folyosót.

-Az én babámnak nincsen párja, -vigyorgott rám marcona képpel, de nevető szemmel. -Szép és hűséges, és nagyon szeret engem. Majd hazamegyek és majd elveszem. Előre görnyedve sikálta a követ, dúdolt közben:

"Hadnagy elvtárs jelentem, jelentem,
én a babám szeretem.
Az én babám egy szavára
Hadnagy elvtárs is megállna, vigyázzba!"

A nap mégsem fordult jobbra, mert a délutáni parancskihirdetésen Jajcsi Petit szakaszával együtt beosztották őrségbe, amit a marcona, bajuszos újonc fene módon utált. Hogyisne! Két óra ugatás, két óra készültség, két óra alvás huszonnégy órán keresztül szakadatlan körforgásban, minden csak nem leányálom. De a parancskihirdetés után megjött a tábori posta és hozott egy levelet Jajcsi Petinek. Itt még fordulhatott volna a kocka. Az otthonról jött levél a seregben a boldogság forrása, általában így is van, általában, mondom, itt azonban a tragédia forrása lett, bár ezt a katona még nem tudta, s a zubbonyába dugott levéllel vidáman ugrabugrálva szaladt a folyosót felmosni.

Az őrség a körlettakarítás után kivonult az őrhelyre és megkezdődött a hosszú szolgálat. A sokadik órában, az éjszaka közepén a készültségi szobában beszélgettünk. Hárman ültünk az asztalnál, én, a Jajcsi Peti és egy másik kaki kopasz, a Jajcsi Petinek a falubéli komája. A többiek szanaszét voltak, sakkoztak, kártyáztak, meg minden, az egyik srác például a kezét melengette a vaskályha felett.

-Az én babámnak nincsen párja, -mondta Jajcsi Peti közlékenyen. -Majd hazamegyek és akkor az lesz, hogy akkor majd elveszem feleségül!
-Ühüm, -mondta a falubeli kopasz, és ez az "ühüm" akkor és ott nem hangzott túl jól. Annyira nem, hogy felkaptam a fejem, és ránéztem hirtelen Jajcsi Petire.

A katona elsiklott a megjegyzés felett. -Hoppá csak, -mondta, -a levelem! Benyúlt a zubbonyába, eléhúzta a borítékot, és megnézte, ki írta. -Fuszek Tibi írta, na vajon mit írt!. Felbontotta, olvasni kezdte, és ahogy betűzgette a rossz megvilágításban a sorokat, úgy komorult el egyre jobban barna fürtös szép arkangyal arca.

-Hazudsz, kurafi! -kiáltott fel a végére érve. Felállt, felkapta a nehéz asztalt és a falhoz vágta. -Hazudsz! -ismételte meg aztán még hangosabban, és dühödten végigtaposott az asztal romjain.

Nyugtatgattuk, csitítgattuk. -Mi van he?! Ne bomolj pajtás!

Na addig-addig ment, mígnem lerogyva a székre kivallotta nagy keservesen könnyek között, hogy a Fuszek Tibi azt írta, hogy megcsalja odahaza a babája a legjobb barátjával a Túró Bélával!

-De megcsal ám, bizony ám, -sunnyogta nyakát behúzva a kopasz, aki velünk volt vala végig, akiről beszéltem. Azért mondta, hogy véget vessen Jajcsi Peti randa önámításának, tudtam én, és magamban helyeseltem én. -Az egész falu tud róla csak te nem! -tette még hozzá a cimbora jólélekkel és jó szándékkal.

Jajcsi Peti szeme szikrát vetett. Mozdult a keze, a rohamkés kicsúszott hüvelyéből és megvillant a levegőben. Ki tudja mi történt volna, ha ebben a pillanatban nem hangzik fel kintről a sztentori üvöltés:

"Készültség! Őrségbe kivonulni!!!"

Futottunk a fegyverekért, Jajcsi Peti is futott, és fél percen belül már úton voltunk a hóba taposott keskeny, csikorgó felvezető ösvényem ki-ki a maga őrhelye felé. Itt láttam utoljára a fiút. A lövegszínnél kiváltam, az volt az én őrhelyem, ő meg menetelt tovább az őrszakasszal. Oszlopban mentek a holdvilágos éjszakában, egymás nyomába lépve a derengő hómező közepén. Fél óra telt el. Süket, halotti csend vett körül, míg lépteimet számoltam, jobbra három, balra három. Tompa puffanás hallatszott egyszer csak, mint amikor egy vízzel teli üvegkorsó a másik szobában leesik.. A laktanya túlsó széle felől jött a hang, nagyon messziről, a rohampálya irányából. Rossz érzésem támadt. Az volt ott Jajcsi Peti őrhelye!. Kisvártatva futólépésben elvonult őrhelyem előtt a készültség, élén az őrparancsnokkal. Hosszú ideig kint voltak. A váltás nem jött időben kettő helyett három órát ugattam kint a fakas-ordító hidegben. Végre valahára bemehettem. Az őrszobán síri csend volt, nem tudott senki semmit. Elmentem aludni, amikor az ideje eljött. Tudtam aludni, igen, egy kaki kopasz katona mindig tud aludni. Hajnalodott, amikor felébredtem. Ekkorra a többiek már tudták: Jajcsi Peti főbe lőtte magát a rohampálya mellett. Egy nő miatt vetett véget ifjú életének. Egy nő miatt, aki nem is szerette őt! Elment, megszegte a dolgozó népnek tett esküjét.

Hé! Nők! Csalfa, könnyűvérű fehércselédek! Vigyázzatok nagyon a kaki kopaszok ifjú szívére. Törékeny portéka az!

.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-03-01 19:15:14

Én nem éreztem, hogy más lenne a stílusa, mint az eddigieknek. De miért nem? Miről beszéltek?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-03-01 09:21:31

válasz Finta Kata (2010-02-28 21:31:25) üzenetére
Ja, még valami! Ezt a témát érintettem már régebben....a Fritz kalandjai is a Néphadseregben játszódnak. Azokban a novella hosszúságú írásokban úgy érzem inkább a romantikus felhangok vannak meg, keveredve egy kis eredendő cinizmussal, míg a mostaniakban a keserű irónia, a szatírikus átérzés munkál, teret adva az együgyüségig leegyszerűsített vulgáris tanulságokkal és szándékosan félrevezető belemagyarázásokkal. Még egyszer köszönöm Neked!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-03-01 09:14:36

Kedves Kata! Én énként is tudok kedves lenni...ha akarok...Másként írok, mert mások a témáim...Régebben elsősorban hosszabb dolgokat írtam, ma kényszerűségből (nincs időm se írni se olvasni -én magyar nemes vagyok) -rövideket. Ha az ember egyperceseket ír, vigyáznia kell minden szóra mondatra. Itt nincs helye a locsogásnak, a pongyolaságnak. Pedig szeretek szószátyárkodni. Majd egyszer visszatérek pl a "Lajtorjához" és újra kiélem magam a másfél oldalas körmondatokban! Egyébként és mindig elolvasom, amit írtam, sajna néha mégis "elnézem" és benne marad a hiba! Köszönöm, h írtál és a pontokat. Nem érdemlem meg! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2010-02-28 21:31:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Minek Nevezzelek? A Bödön nem lehet kedves. S amit aláírsz, így: én, az sem. Hát akkor?
Vicc volt csak.
Nos, régen olvastam már tőled, Bödön! S nagyon úgy érzem, ahogyan azt előttem már Arany leírta: valóban egész másként írsz, mint "valaha" végen... néhány éve. Tetszik az írásod, egyszerűen, szabatosan fejezed ki magad, s hibátlanul. Biztosan elolvasod, mielőtt föltennéd.
Élvezettel olvastam, s a következő részekre is kiváncsian várok.
Üdvözöllek: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-28 11:01:00

Köszönöm Arany! Váltani kell néha, -úgy érzem. Talán nem tudatos, semmiképpen nem az. Jön egy ötlet, kisül belőle valami. Persze "vezérfonal van" nagyjából sejtem, mit akarok kihozni belőle. Örülök, h sikerült megpengetnem azokat a húrokat. Remélem a többi rész is ismerős lesz! Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-26 20:28:34

válasz Arthemis (2010-02-26 19:35:14) üzenetére
Kedves Arthemis! Nem kell mentegetőznöd! A kíváncsiságod jogos. Én is, amikor pl. Jack Londontól olvasok valami kalandos történetet, rettenetesen szeretném tudni, vaojon saját tapasztalatai alapján írta-e meg a történetet. Járt-e ő is a Yukon folyónál, cipelte-e nehéz hátizsákját a derékig érő hóban a hágókon? Azt gondolom igen. Ilyen dolgokat nem lehet saját tapasztalat nélkül egyszerűen csak kitalálni. Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-26 20:20:32

válasz dpanka (2010-02-26 15:58:11) üzenetére
Kedves Panka! Azt hiszem, mióta világ a világ és léteznek hadseregek mindig voltak és a jövőben is lesznek ilyen esetek. A szélsőséges körülmények az emberi lélekre nagyon nagy hatással vannak. Az érzelmek felerősödnek, az ember már nem bír uralkodni rajtuk. Köszönöm, h olvastál! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2010-02-26 19:35:14

válasz Bödön (2010-02-26 08:52:06) üzenetére
Nem azért kérdeztem ezt mert azonosítalak az "én"-nel, rájöttem hogy nem magadról írsz...csak kíváncsi voltam hogy saját tapasztalatod is van-e...tényleg csak kíváncsiság.:)
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5348
Időpont: 2010-02-26 15:58:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Mintmindig most is tetszett a stilusod. Jó neveket választottál. Mégis az a szomorú az egészben, hogy sajnos abban az időben tényleg előfordultak ilyen és hasonló események. Gratulálok ehhez a fejezethez!
Barátsággal Panka!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-02-26 08:52:06

Kedves Arthemis! A történetek, amiket egyes szám első személyben írok nem velem történtek, nem én vagyok bennük az "én". Valaki mesél valamit, beszélgetünk, felmerül egy téma, hozzáolvasok...ezek a forrásaim. Megszületik az ötlet, elkezdem szinezni. Általában van vele valami célom, ezzel a mostani novella-gyűjteménnyel pl. -melynek első története a "A katona" -az, hogy megmutassam milyen volt (milyen lehetett) az élet a laktanyában, a rohampályán, az őrhelyeken, hogyan hajtotta bele a szenvedély a fiúkat a legnagyobb butaságokba. Különben két évig én is voltam katona, így személyes benyomásaim is vannak Köszönöm, h elolvastad! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2010-02-25 23:30:02

Sejtettem hogy megöli magát, bár arra gondoltam hogy az van a levélben hogy valaki elvette feleségül a lányt. Gondolom nem egy ilyen példa volt a hadseregben.
Olvasmányos ez a rész, és a cím azt sugallja hogy lesz folytatás.
Jól sejtem hogy szolgáltál a hadseregben? Sokáig?

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)