HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44955

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-03-01

Volt egyszer egy Néphadsereg 2.

Katona nóta: A vezényszót én fogom kiadni

2. Az őrvezető bosszúja

Alig volt több az őrvezető egyéves katonánál. Már nem volt kopasz, de éppen, hogy csak öregkatona volt. Arra számított bevonulnak novemberben az újoncok, és akkortól kezdve nem kell többet folyosót mosnia. Utált folyosót mosni. Amikor még kopasz volt, mindig sóhajtozott, bárcsak lenne legalább egy csontcsillagja, hogy ne kelljen folyosót mosnia. A kopaszok bevonulása késett, de aztán mégis csak megtörtént. A baj csak az volt, hogy az őrszázad nem kapott belőlük. Jutott a karbantartóknak, jutott a hadtápra, jutott a híradósokhoz és a lokátorosokhoz, mindenhova jutott, csak oda nem jutott, ahová Dalesnyin őrvezetőt vezérelte balsorsa. A vezénylés már csak ilyen Valakik odafenn úgy gondolták, az őrszázadba nem kell több ember, valakik ott fenn azt mondták, akik az őrszázadban vannak, lássák el a feladatott az adott állománnyal és punktum. Dalesnyin tehát tovább mosott. Úgy mosta a folyosót, mint egy közönséges balfék alhonvéd, guggolt a piros-fekete kövön és koppanástól koppanásig húzogatta a fókát, vagyis a felmosórongyot. Nem vigasztalta, hogy Szűcs tizedesnek, és Orbán tizedesnek is mosnia kellett a második szakaszból, és Tóth őrvezetőnek a harmadikból, pedig Tóth minta-katona volt, és a századosnak a kedvence volt. Nem kellett folyosót mosni azonban az írnoknak, Veréb Antinak. Senki nem tudta miért nem, de mindenkit bosszantott a dolog. Veréb, ez a sunyi-képű rőt gyerek a falat támasztotta és vigyorgott, miközben társai a követ sikálták. Elviselhetetlen látvány volt Veréb Anti idióta vigyora és az a tudat, hogy más boldogabb századokban a kopaszok mosnak és nem az öregkatonák, és kiváltképpen nem a tisztesek. Decemberre futott ki a lusta idő, és decemberben nagyobb baj is támadt. Dalesnyin a hó első keddjén levelet kapott otthonról. A levél a babájától jött. A babája a következőket írta:

"Képzeld összejöttem Ruth Nándival. Nándi kedves és figyelmes. Sokat beszélgettünk.Beleszerettem, mert elvette a...szóval elvette azt, amit te nem. Ezért most őt szeretem és nem téged. Remélem megérted. És remélem lesz annyi eszed, hogy nem fogsz többet zaklatni. Kérlek, ne írj többet, ne keress. Ha haza engednek majd valamikor, egyszer, kerüld el a faterék portáját. Ne gyere el a farsangi bálba se, eztet tanácsolom, mert tudom milyen vagy, nem bírod magad fékezni és a végén még verekedés lesz, amit nagyon nem akarok. Nem akartam megírni, h így vagyok veled, de úgy gondolom jobb becsületesen, tisztességesen megmondani az igazat, mint sunnyogni, és hazudni. Még egyszer mondom, h mindenképpen megértsed, és az eszedbe véssed: hagyj békén, ne keress, ne írj, pláne ne minden nap, mint ahogy eddig tetted, mer úse válaszolok. Én lezártam az ügyet teveled. Kaki alak vagy. Pukkadj meg. Zsuzsa"

Na ez történt kedden, az Úristen áldott évének decemberében. Szerdán aztán az egész századra rázúdult a vész. Hajnalban vertek fel: riadó! Dalesnyin mellettem futott a teherautóhoz, még aludt szegény és sírt álmában. Motyogott, ahogy elhelyezkedtünk a platón, az eső verte deszka ülőkén. "Zsuzsám, Zsuzsikám, szívem édes meleg dunnája" Száguldott aztán a kocsi negyven emberrel Miskolc főutcáján végig, ahol a villamos jár. Tetemvárra vitték a század pihenőben maradt állományát. Felröppent a hír: lövöldözés volt Tetemváron, megtámadták az őrséget! Megesett az ilyesmi akkoriban, a régi öregek is meséltek róla. Keményen markoltam a fegyverem agyát. Olyan elszánt voltam, mint még soha. Csak nem fogom hagyni, hogy dolgozó népünk vívmányait idegen hatalmak felbérelt pribékjei veszélyeztessék! Dalesnyik őrvezető keskeny, keserű arcéle is ezt az elszánt dacot tükrözte, ahogy nedvesen fel-felvillant az utcai lámpák fényében. De nem találtunk Tetemváron ellenséget. Vagy, ha ott is voltak, elbújtak előlünk félelmükben. Hahó! Az imperijalistáknak csak a szájuk nagy! Kinn kaptuk meg az ebédet, a tábori konyha hozta ki. Csajkából kanalaztuk, nekem nem volt valami gusztusos, mert előző nap a teljesen elhasználódott zsebkendőimet a csajkámban mostam ki. A vaskályha tetejére tettem fel a csajkát, úgy forraltam fel a vizet. Étkezés után leváltották a készültséget. Visszavittek minket a Petőfi laktanyába. Kaptunk egy új feladatot, olajoshordókat kellett pakolnunk estig. Este aztán már csönd volt és nyugalom. Felmostuk kétszer a folyosót és háromszor a WC-t, majd vacsora után még egyszer mindent. Fél kilenckor ült le Dalesnyin a klubszobában, hogy levelet írjon. Maga elé tette a papírt. Leírt egy sort. Felnézett, rám nézett, aki mellette ültem. Az őrület lángja lobogott dióbarna szemében. Meredtünk egymásra, mint két tyúk. Ne, -mondtam, pedig azt se tudtam, mit akar csinálni. Felugrott. Szája habzott. Ordítani kezdett: "megyek és megölöm az Ütit". Hogy miért éppen az ügyeletes tisztet akarta megölni, aki csak egy szimpla kis tisztecske volt valamelyik századból és Dalesnyin őrvezető szenvedéseihez semmi köze nem volt, nem lehetett tudni. Elővette a rohamkését, és mielőtt bármit tehettem volna, kiviharzott a folyosóra. Futottam utána, és futottak a többiek is a fiúk, a bajtársak, akik tanúi voltak a jelenetnek. A laktanya kapujáig futottunk Dalesnyin után. Ott volt az Üti irodája a kapu mellett. Későn érkeztünk. Már nem volt szükség ránk. Az őrség lefegyverezte a lázadót. Földre kényszerítették, hívták a dögészeket. A dögészek kényszerzubbonyt adtak rá, megkötözték a lábait és, mint egy állatot, feldobták egy kétkerekű kézikocsira. Akkor már nagyon csendes volt. Soha többet nem jött vissza közénk. Hogy mi lett a Zsuzsijával azt sem tudom. Én aztán egy évvel később leszereltem és elvettem a régi szeretőmet. Tizenegy gyerekünk született azóta.

Lányok! Kikapós, csalfa, számító maruszják! Ne bánjatok így szegény katona-fiúkkal!


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-03-06 11:14:38

válasz Rozán Eszter (2010-03-05 09:37:33) üzenetére
Kedves Eszti! Jól látod! Ebben a sorozatban én az emberi oldalt szeretném megmutatni, -bár a cím inkább azt sugalja, sugalná, h a régi sereget, mondjuk pl nosztalgiából. Megpróbálok összeszedni néhány olyan történetet, melyben a "hős" részben saját gyengesége, részben pedig a külső körülmények miatt bukik el. Külső körülmények: a seregbeli szivtások, és az ármányos szívű nők. A nők sok nagy baj okozói. Ez az együgyű tanulság a tanulság. Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-03-05 09:37:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!
A katonaság nem habos piskóta, legyen az bármelyik rendszer bármelyik serege. A tragégia, amiről írtál nagyon életszerű és megrázó.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-03-02 07:41:18

Értem, igen. A személyesben mindíg megtalálható az általános. Ami egy emberrel történik, az sokakkal megtörténhet. A sereg egy nagy taposómalom. Vannak gyengék, akik elbuknak. Személyes tragédiájuk a többiek tragédiája is. Sorstragédia, amelyen nem lehet változtatni, -és talán nem is szabad! This is the way of life! -én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2010-03-02 01:01:50

Hány ilyen eset történhetett. Valójában ez csak egy ember személyes tragédiája, nem érint mást, mégis ahogy leírtad...valahogy egyedivé vált,, kiemelkedett a többi közül. (Talán érted mire gondolok.)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-03-01 19:54:19

Kata sok ilyen eset volt. A seregben az alapelv az, h az első évben pszihikailag és fizikailag meg kell törni a bevonuló ujoncban a lusta deviáns civillt, hogy a megmaradt romokra rá lehessen építeni a minden parancsnak habozás és gondolkodás nélkül engedelmeskedő katonát. Vannak, akik ezt nem bírják, összeroppannak. Pláne, ha a katona babája is bekavar. Mostani eszemmel belátom, h egy hadsereg csak így működőképes, akkor azonban én is elég nehezen viseltem! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11534
Időpont: 2010-03-01 18:58:15

Kedves Bödön!
Érdekes a történeted. Tudom, mik folytak időnként a laktanyákban. Csak azt nem értem, miért toltak ki egyesek a bevonulókkal meg a többiekkel? Miért lehet az nekik jó?
Nem is tudom, valóban megtörtént az eset?
Kiváncsi vagyok a továbbiakra is.
Üdvözöllek: Kata

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Amikor a színek újra élesek címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

Delory Nadin bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Univerzum című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Segélykiáltás címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Apeva című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Strandolók című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szellők szárnyán jöttem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Strandolók címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)