Hideg ez a március nagyon,
éles szél fúj szikrázó napon.
Csontjainkat átjárja foga,
bár a sorsunk így is mostoha...

Hó és a jég múlni nem akar,
a fehérség mindent eltakar.
Márciusban tél az úr ma még,
nem enged a karma semmiképp.

Melengető napunk süss le ránk,
így hódoljunk őseink iránt!
Forró szívünk, piros arcunk ég,
ilyen volt a régi nemzedék...

Negyvennyolcnak emléke izen,
gálya úszik kint a nyílt vízen.
Felette az ég lehet azúr,
ám alatta szelíd víz az úr!

Meglehet egy könnyű habfelhő
márciusnak idusán eljő.
Petőfinek szelleme közel
talán épp e fellegben jön el.

Márciusi ifjak lelkei
könnyű táncot szoktak lejteni.
Átjárják a tavaszi egünk,
ünnepelnek szabadon velünk.