Utazom újra. Látod, nekem
a pezsgés hiányzik,
ne múljon el egy nap,
ne ébredjen a másik
céltalanul, ha élhetem.
A változás vidít.
Valahogy így van ezzel más is.
Lehangol az egyhangú ködös szürkeség.

Ma szép idő van,
felhőktől fényfoltos, üde kék
tódul felém az ablakon.
Ha látnád!
Ezek itt a régi otthonom
ősz-deres dombjai...
Szeretném végre elmondani
milyen lelkesen, gondtalan éltem egykor,
megtáltosodva minden új tavasztól...

Tudod, a kert, az ősplatánok
megélednek, ha erre járok,
hangulat, érzések, évszakok, szavak
még megtalálnak
a vörös, gyérlombú fák alatt...

Nézd! A dicsekvést eddig kerültem...
Este, ha emlékeimtől felhevülten
megérkezem, s várnád, hogy meséljek,
ne hívj. Még friss a seb. Ne hívj fel...Kérlek.


2009 novembere