HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46820

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2010-03-19

A gyöngyöt toppantó királykisasszony


Ez a mese régen történt, valamikor réges-régen, talán szépapám idejében....Ki tudja hol, ki tudja merre, valahol a meserengetegbe.
Hol volt, hol nem, élt egyszer egy király, akinek volt egy gyönyörű lánya. Olyan szép volt, hogy csodájára jártak, de nagyon hiú és akaratos volt. A kérőit mind kigúnyolta, kinevette. Az apja hiába kérlelte, ne legyen ilyen a ő csak nevetett. Az egyiket a termete, a másikat az alakja, a harmadikat a beszéde miatt gúnyolta. A király volt, hogy csak a lánya képét mutatta a kérőknek, mert félt, hogy mind elmegy, ha a lánya megszólal. De a lány furfangos volt, egy titkos kis ablakból leste a kérőit, s ott nevetett rajtuk,amit persze a kérők meghallottak, s szégyenkezve eloldalogtak. Ha toporzékolt a királylány, mindig gyöngyök hullottak a topánkája sarkából. Annyi gyöngy volt már az udvarban, hogy alig győzték a kincseskamrába hordani. De hiába volt gazdag Vadrózsa, a kérők kezdtek elmaradozni, mert híre ment, hogyan is bánik a jelöltekkel.
A király megunta, s azt mondta a lányának:
-Édes lányom, ha meghalok ki lesz melletted, ha mindenkit elűzöl? Azt határoztam, hogy az első kérőhöz adlak, aki ma érkezik. Nem érdekel, hogy gazdag, vagy szegény, hogy szép, vagy csúnya. Ahhoz mész és kész!
A lány toporzékolni kezdett, sírt, csak úgy hullottak a gyöngyök, de az apja hajthatatlan maradt.
Egyszer csak az udvarmester jelenti, hogy új kérő érkezett. A lány mikor meglátta először nevetett, majd sírt. A legény egyszerű ruhában, poros csizmában érkezett, látszott, hogy nem gróf, nem báró, csak egy paraszt legény.
-Világ csúfjára ehhez az alakhoz menjek?! - mondta Vadrózsa. Sírt, földhöz vágta magát, toporzékolt, de az apja ezt mondta:
-Amit mondtam megmondtam, menj vele, ő lesz a férjed, punktum!
-Csak akkor gyere vissza, ha már nem toporzékolsz, s kedves felesége leszel Ábrisnak.
Mert a fiút meg így hívták. A lány látta, nincs mit tenni, sírva a legény után indult. Gyalogoltak, hiszen nem volt hintó, vagy akár csak egy ló. Fájt a lába Vadrózsának a sok gyaloglástól, de csak mentek, mentek....Estére egy kis kajibához érkeztek. Vadrózsa azt hitte, hogy csak megpihennek egy kicsit, s másnap majd folytatják útjukat, de Ábris azt mondta, mától ez lesz az otthonuk. Sírva aludt el Vadrózsa, s már bánta, hogy olyan gonoszul bánt el a kérőivel. Másnap Ábris elment az erdőbe fát vágni, megmondta Vadrózsának, hogy főzzön valamit ebédre. A lány sírdogált, mert hát hogy is tudott volna főzni?! Nem csinált ő semmit a palotában, csak toporzékolt, csak bántotta a szolgáit...nem tudta, hogy most mit tegyen. Hát ahogy ott sírdogál, megjelenik egy apró erdei manó s így szól:
-Segítek én rajtad, főzök helyetted, ha nekem adod azt a gyűrűt, ami az ujjadon van.
A lány belement a cserébe. Délben megjött Ábris, csodálkozott, hogy finom ebéd várta, de nem szólt semmit. Észrevette, hogy hiányzik a lány ujjáról a gyűrű. Másnap is mielőtt elment az erdőbe, arra kérte a lányt, hogy főzzön, de takarítson is mert már ráfér a házra egy kis takarítás. Vadrózsa mielőtt szólt volna valamit, Ábris már ott sem volt. Még hogy ő takarítson főzzön...Sírt, mert nem tudta mi tévő legyen. Hát megint ott termett a manó.
-Segítek én, csak add nekem ezt a szép ruhát, ami rajtad va. Adok érte másikat.
Előhúzott egy egyszerű ruhát, semmi csillogás, semmi dísz nem volt rajta. A lány gondolkodott egy darabig, de rájött, hogy itt az erdőben nem kell neki ilyen szép ruha.
-Jó, neked adom, de segíts takarítani is. A manó ráállt. A főzésnél, már figyelt Vadrózsa, a takarításnál, már ő is segített. Ábris mikor hazaért, csak ámult, hogy milyen tisztaság van, s az ebéd ott gőzölgött az asztalon. Megnyalta mind a tíz ujját, úgy ízlett neki az étel.
-Ez finom volt!-mondta. Vadrózsa lehajtott a fejét, elpirult örömében. Őt még senki sem dicsérte meg. Persze miért is? Hisz eddig mindenkit csak bántott? Ábris észrevette, hogy Vadrózsán egy egyszerű ruha van. De megint csak nem szólt semmit. Harmadik nap, megint csak azt kérte Ábris hogy főzzön valamit. Amikor Ábris elment, Vadrózsa már várta a manót, hogy jöjjön neki segíteni, aki hamarosan ott is termett. Azt kérte, hogy a topánkáját is adja neki, akkor segít. Gondolkodott a lány, hisz ez a cipellő különleges volt, hisz ha toporzékolt, akkor gyöngy pergett a sarkából. Igaz is! Mióta itt van nem is toporzékolt, akkor meg minek? Így ráállt az alkura a manónak adta a cipellőjét is. Most mér nem volt ékszere, szép ruhája, topánkája. De egy cseppet sem szomorkodott, mert arra gondolt, hogy minek is itt az erdőben? Megint nagyon figyelt mindenre amit a manó csinált, sőt egyre több mindenben segített neki. A manó mikor elkészültek így szólt:
-Többet nem jövök, már egyedül is boldogulsz. Megszabadultál a rossz tulajdonságodtól is. A ruhádra, gyűrűdre, topánkádra már nincs szükséged, azok nálam maradnak.
Amikor Ábris megérkezett, nagyon örült, megette az ebédet és így szólt:
-Látom, már nem vagy akaratos, toporzékolós. Egyszerű, de tiszta ruhában vagy. Megtanultál főzni, takarítani. A manó mindent elmesélt. Ő ugyanis az én szolgám, aki átváltozott, hogy segítsen neked. Én pedig Ábris királyfi vagyok, csak meg akartalak leckéztetni. Ha most már jószívvel hozzám jössz, elveszlek feleségül, s meglátogatjuk apádat, aki nagyon bánatos.
-Igen, a feleséged leszek! Csak egy kérésem van. Amikor visszamegyünk a palotába, hadd én főzzek az apámnak.
Így is lett. Finom ebédet főzött, amit feltálaltak a királynak.
-De rég ettem ilyen finomat!-mondta a király. Vezessétek elém a szakácsot!
Amikor belépett a lánya, az öreg király elsírta magát. S mikor megtudta, hogy az ő lánya főzte az ebédet, nem akarta elhinni. Ábris azonban megnyugtatta, hogy bíz Vadrózsa főzte a finomságokat, és már nem toporzékol, megváltozott.
-Akkor mától legyen a neved: Rózsa- mondta a király.
Rózsa így szólt:
-Lenne egy kérésem, édesapám! Szeretném szétosztani az összetoporzékolt gyöngyöket a szegényeknek. Legyenek vele ők boldogok, nekem nem kellenek azok a gyöngyök semmire sem, csak a régi rossz tulajdonságomra emlékeztetnek.
A király csak ámult-bámult, hogy megváltozott a lánya. Köszönetet mondott Ábrisnak, s neki adta a fele királyságát is. Immár megtarthatták a lakodalmat is, s boldogan, szeretetben éltek tovább.
Ha nem hiszed, járj utána! S ha valahol gyöngyöt találsz, akkor jusson eszedbe Vadrózsa meséje, hátha épp ő gurította az utadba.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1123
Időpont: 2010-09-18 06:54:59

A sok-sok mese amit olvastam, biztos hatással van rám. Elek apó pedug nagy kedvencem. Minden mese hasonló, de mégis vmi más ...köszönöm, hogy elolvastad, és hogy értékelted. üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3284
Időpont: 2010-09-17 19:38:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon kedves, aranyos, biztosan tetszeni fog a gyerekeknek. Benedek Elek jutott eszembe olvastán, tőle származhat az alapötlet? Akárhogy is, nekem tetszett.

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Hála címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)