Volt egy bakfis békalány,
álcázta a békanyál.
békamama féltette,
biztos helyre rejtette!

Ám valaki ma reggel,
egy újságot ejtette el.
a legújabb divatlap
ott ázott a víz alatt...

Bámulta a békalány,
mily szép ruha valahány.
- Átöltözöm én még ma,
s belém szeret a Béla!

Mért nem mondta meg anyám?
- kesergett a békalány -.
Hogy szép ruhát vehetek,
hordtam rútat eleget!

Amikor a lány felnő,
kell a magas cipellő,
tarka ruha, színes sál,
békalánynak ez dukál!

A szépségem lám kihajt,
ha tűsarkút veszek majd!
Tarka szoknya, lila blúz,
ez az, mit a béka húz!

Én magamat nem féltem,
kinn járkálok a téren.
Mindenki csak lássa meg,
nincs a békalánynál szebb!

Nem is kötött hát alkut,
felhúzta a tűsarkút,
a fenekét riszálta,
kisétált a világba...

Meglátta egy gólyafi,
több sem kellett őneki,
úgy eredt a nyomába,
meg is fordult utána!

Hát ezt tette a divat,
nem csinál ő randikat.
Elbánt a gólya vele,
tűsarkúban nyelte le.