Nem tudom, most otthon milyen lehet,
A dermesztő, szeles tél után.
Engem mindig elbűvölt a tavasz,
A mennyből megérkező meleg napsugár.

Nem tudom, most otthon milyen lehet,
A dimbes-dombos, szép hazai taj,
Ahogy ezerszinűvé lett minden,
Kinyílt a krókusz, a jácint és a tulipán.

Nem tudom, most otthon milyen lehet,
Ahogy vas hasítja a gazdag földeket,
Nyomában madarak seregei szállnak,
S megtöltik jól az éhes begyeket.

Nem tudom, most otthon milyen lehet,
az álmos utca, hol házam árválkodik,
Köveit nem tapossa lábam,
De lelkem időnként hazalopakodik.
 

Nem tudom, most otthon milyen lehet,
Mikor virágba borul a kedves almafám,
Ha ágai közt méhecskék dalolnak,
S elcsendesül az alkonyat után.

Nem tudom, most otthon milyen lehet,
gondol-e rám a kicsi unokám
Csicsergő hangját még fülembe hallom,
Ahogy játszadoztunk otthon,... hajdanán.

Nem tudom majd neki milyen lesz élete,
Szép-e, vagy nehéz, mostoha,
Csupán azt szeretném, otthon boldog legyen,
Vigyázz rá, óvjad őt, szép Magyar HAZA!