Nyugodjék békében ez a csodás tenor,
hogy hallhatta őtet, boldog lehet e kor.
Dallamos olasz nyelv s Itália ege,
áldás volt ő rajta, ismert lett a neve.

Ismert lett a neve az egész világon,
hisz hangját hallani, olyan mint egy álom.
Olyan mint egy álom, az érző füleknek,
kik a hangok szárnyán, világba merengnek.

A Milánoi Scálán oly vastapsot kapott,
művész még nem kapott, soha olyan nagyot.
Hangja szinte szárnyal, hideg futkos rajtam,
mikor ajkáról szól a sok híres dallam.

Született tehetség, zseni, mester, minden.
ilyet ritkán teremt minékünk az Isten.
Magához fogadta, visszament az égbe,
ott énekel most már a mennyei létbe'...

Hallgatják a szentek, hallgatják angyalok,
csodálják odafönn kicsik és a nagyok.
Lenn az emlékezet gazdagabb egy névvel,
Luciano Pavarotti, nyugodjék békével...!

Köszönjük hogy voltál, oh grazie molto,
hogy hagyatékodban a sok dallam porto.
Mienk marad e kincs, őrizzük hangodat.
köszönjük tenéked emberi voltodat...!

Sole mio vagy te a tenorok egén,
hangodnak hallatán, felébred a remény,
Hogy fennköltség az élet, s nem szürke lét csupán,
mennyi szépség maradt Pavarotti után...!