HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-03-28

Kannibál a paradicsomban


A falu még nem létezett, a föld bolygó sem. Bánászur, az emberevő óriás, olyan régen élt, hogy a falunak csak a neve volt meg: Malana. A bolygónak még neve sem volt. Paradicsomi állapotok uralkodtak ezen a nemlétező helyen.

Bánászur kénytelen volt egész nap paradicsomot enni, mivel a paradicsomban semmi más nem volt. Később kiderült, hogy volna még egy almafa is, de arra meg kiírták: Vigyázat, frissen mázolva! Bánászur a közelébe se mert menni, mert ki tudja, miből készülnek ezek a mai festékek; végül még őt is kiírják, nem egy táblára, hanem betegállományba. Maradt az édeni étrend, ami nagyon nem felel meg egy kannibál fogazatának és belezetének. Bánászur szabályos hipochonder lett; attól rettegett, hogy C-vitamin mérgezést kap.

Amikor beköltözött, az angyalok figyelmeztették, hogy a paradicsomban egy kígyó is lakik. Bánászur nagyon megörült, hiszen az is állati fehérje. De hiába keresgélt, még egy kukacot sem talált a génkezelt paradicsomban.

De most azt beszélik, hogy friss húst... bocsánat, új lakótársakat kap, egy Dzsamadagni nevű bölcset és a feleségét. Bánásur alig tudta visszafojtani a türelmetlenségét. Milyen lehet egy nagy bölcs, mint pecsenye? És hogyan készítse el? Cordon Bleu, vagy jó lesz angolosan? Azt már eldöntötte, hogy a hölgyet kígyómártással fogja leönteni, ahol hölgyek vannak, ott mindig lappang a közelben egy kígyó. Cipő és táska formájában.

Dzsamadagni a Kailász hegy felől érkezett, ami akkoriban még szintén nem volt rajta a térképen. Határozott elképzelései voltak arról, hogy mit fog csinálni Malanában, és ezek között egyáltalán nem szerepelt az, hogy felfalatja magát egy mocskos, fekete ráksaszával. Ő maga úgyszólván csak szellemi táplálékon élt. Még a paradicsomot sem tartotta elég transzcendentálisnak. Zöldpaprika nélkül különben is értéktelen. Ha már úgy adódott, hogy az első kísérletből csupán egy kannibál démon született, legalább a lecsóba kellett volna belecsapni. Dzsamadagni azonban nem reklamált, hanem megpróbálta korrigálni a paradicsom hiányosságait.

Ebből a célból egy nagy kosarat cipelt a fején, Kailásztól Malanáig. A szende hitves csak a haját hozta. Igaz, hogy az elég nehéz volt, lévén 18 karátos arany. Dzsamadagni kénytelen volt kézen fogva vezetni Renukát, akinek olyanok voltak a szemei, mint a kék lótuszvirágok. Vagyis nem láttak semmit. Eperajkai viszont kellemes változatosságot ígértek a paradicsomhoz és a frissen mázolt almafához képest. De mindig csak gyümölcs, és Bánászurnak állati fehérjére volt szüksége, vagy legalább is fehér állatokra. Sajnos a bölcs öreg volt, és egyáltalán nem látszott ennivalónak. Talán ha két napra bepácolom? - töprengett a ráksasza. Kólában főzött sonkáról már hallottam. De a pácolt Cordon Bleu nem rendes dolog.

Mi lenne, ha csak simán felfalnám őket? - Habozott, mert eddig még semmi mást nem kóstolt, mint paradicsomot. Dzsamadagnival pedig nem lehetett konzultálni, mert ő rögtön az elején megmondta: Nézd, testvér, én egy olyan vegetáriánus vagyok, aki nagyon kényes arra, hogy mások mit esznek. A leghatározottabban megtiltom neked, hogy húst, halat, tojást, hagymát, fokhagymát, gombát, padlizsánt egyél. - Nono, felelte a démon, olyan állat nincs, hogy padlizsán, annak a hivatalos neve törökparadicsom, és a fogyasztása egyenesen kötelező. - Tőlem fogyaszthatod, vont vállat Dzsamadagni, csak ne edd meg, mert nagyon kellemetlen tudok lenni, ha a környezetemben valaki nem szigorúan vegetáriánus. - Testvér, minek vitatkozunk? Te is látod, hogy a paradicsomban nincs más, csak paradicsom. Inkább azt mondd meg, mit hoztál ebben az irdatlan nagy kosárban. - Múrtikat, magyarázta a bölcs, 18 darabot. A tervek szerint egy nagy viharnak kellett volna kitörnie, amikor átkelek a magas Csanderkhand hágón. Úgy volt, hogy a szélvihar lesodorja a kosarat a fejemről, és a múrtik szanaszét szóródnak. Sajnos a vihar elmaradt, és egészen idáig kellett cipelnem a kosarat. Van neked fogalmad arról, hogy 18 múrti milyen nehéz? - Nincs, vallotta be Bánászur, de miért nevezed őket múrtiknak? Én csak idomtalan kőszobrokat látok. - Mert szamár, pusztai démon vagy. Ezeket a múrtikat fogják imádni az emberek. Majd ha lesznek.

Bánászur számára felvillant a fény az éjszakában. Értem már! Te bálványokat hoztál a Kailász hegyről! - Dehogy! Ezek itt mind a testet öltött Védák, Védákat öltött testek. Nagy sértés, ha egy múrtit bálványnak nézel. És most megtanítom neked, hogyan kell a múrtikat imádni. Először is, borulj le 18-szor mindegyik előtt. - 18 x 18, motyogta Bánászur, az annyi, mint... 224? Nem, valamivel több. 409? - Mindig az volt a véleményem, hogy egy démon se nem oszt, se nem szoroz. Na gyerünk, ajánld fel a hódolatodat. - A micsodámat? - Nem a micsodádat, mérgelődött Dzsamadagni, hanem a hódolatodat. Egy-kettő, gyerünk. - Sajnos nekem olyan nincs, felelte a démon, ezért nem is tudom felajánlani, és ha valami másra gondoltál, hát azt se, mert arra még nekem is szükségem lesz. - Remélem is, gondolta Renuká, és eperügyileg mosolygott. A démon is. Oda-vissza mosolyogtak, és püff neki, máris ott ágaskodott kettejük között a kígyó.

Na ugye, hogy mindig ott lábatlankodik az asszonyok körül!

Azonnal hagyd abba, parancsolta szigorúan Dzsamadagni.

A kígyó azonban nem engedelmeskedett, nem is értette, mert a világ összes dialektusa közül csak egyet ismert, a speciálisan malanai kanaszt.

Azt hiszem, ki kell kergesselek a paradicsomból, folytatta a nagy bölcs.

De papa, kérlelte Renuká, ez a paradicsom elég nagy ahhoz, hogy elférjünk benne négyen is, úgy értem, mi hárman, meg ez a kígyó.

Dzsamadagni azonban vette a lángpallosát, és kikergette a démont. Bánászur nagyon csodálkozott, amikor látta, hogy a paradicsomon kívül is van élet. És mert nagyon éhes volt, rögtön bement az első gyorsétterembe, és kért egy dupla adag kanniburgert. - Két adagot? - kérdezte közömbösen az egyenruhába bújtatott leányzó. - Igen, az egyik a kígyómnak lesz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2010-04-02 06:28:18

válasz T. Pandur Judit (2010-04-01 23:30:32) üzenetére
Kedves Judit,
tényleg elég abszurdra sikerült... kivétel a kólában főzött sonka. ezt valahol a neten ajánlgatja egy őrült. megnézném, hogyan eszi meg.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2010-04-01 23:30:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!

Képtelen, lehetetlen, értelmetlen, esztelen novelládon jót mulattam! Olyan ügyesen párosítod a képtelenségeket, hogy egészen élvezetes lesz!

Judit

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)