HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49117

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ArthemisFeltöltés dátuma: 2010-04-03

Naplórészlet - Elvakult vágy

Itt a baba akit annyira akartunk mindketten...de milyen áron. Nem tudom szeretni őt...mert arra emlékeztet amit az életéért fizetnem kellett.
Mi történt? Elmondom, mert úgy érzem felemészt az emlék.
Nekem nem lehetett gyermekem, de nagyon akartunk legalább egy kisbabát. Több módszer is szóba került...és mind sikertelen volt. Így eljutottunk az utolsó tervhez...a béranyához. Már nem számított hogy kihasználjuk egy másik nő testét hogy megkapjuk amit akarunk...talán ez a büntetés érte.
Egyszerűnek tűnt minden: kiválasztottunk egy lányt, és megállapodtunk vele. Te biztos akartál lenni abban, hogy nem lesz tévedés, biztosan tőled esik teherbe, így a szerinted egyetlen lehetséges megoldást választottad: együtt töltesz vele egy - két órát kettesben egy szobában...Mindenki más addig a ház másik részében tartózkodik.
Azt hittem képes leszek végigcsinálni, azt hittem működhet...mégis mikor elvonultatok onnantól kezdve csak az járt a fejemben ami történik, és hogy nekem kellene ott lennem veled...nem másnak. Nem voltam képes bekapcsolódni a többiek beszélgetésébe...csak a lelkemben tomboló hurrikánra figyeltem...miközben te mással voltál...a gyerekünkért, de mégis, mással voltál...és szenvedtem a tudattól...úgy, ahogy ritkán szenved egy szerető és szeretett asszony...
Azt hittem együtt tudok majd élni a tudattal, hogy a kisbaba mindenért kárpótol majd...és csak későn tudtam meg mekkorát tévedtem. Köztünk már soha nem lesz minden a régi...az emlék közénk állt, mert a múltat nem lehet elfelejteni, a múlt végigkísér minket...és hogyan fogadhatnánk el az elfogadhatatlant?
Csak késő értettem meg mit áldoztunk fel azért hogy gyerekünk legyen...

A történet fiktív...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-12-24 18:27:18

Köszönöm hogy olvastad és leírtad a véleményedet.:) Örülök hogy tetszett!
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1541
Időpont: 2010-12-24 16:26:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes történet, remek jellemábrázolás, és beleélőképesség.
Nagyon tanulságos írás, gratulálok.
Zagyvapart.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-08-21 11:46:39

válasz Lyza (2010-08-20 06:38:59) üzenetére
Szia Lyza!:)
Én sem fizettem volna a babáért ekkora árat...nekem nem érné meg. Ebben a helyzetben nekem sokkal többet kellene feláldoznom mint amit nyernék, de lehet hogy más ezt másképp gondolja...azt hiszem ez értékrendfüggő.
Köszönöm hogy nálam jártál.:)
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3101
Időpont: 2010-08-20 06:38:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Arthemis!
Már olvastam többször ezt az írásod, de annyira mélyen érintett, hogy nem tudtam írni hozzá...
Elképzeltem a szitut, s nekem nem kellett volna ilyen áron azt hiszem...Bár nem tudom az adott helyzettől indíttatva hogyan döntöttem volna.
Mindenképpen remek jellemzés erről a lelkiállapotról..
Puszillak!
Lyza
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-05-09 14:27:36

Felmerülnek ezzel kapcsolatban is kérdések...meddig érdemes illetve meddig szabad elmenni a gyermek megszületése érdekében, mit lehet kezdeni a múltbeli hibákkal...Próbáltam elkapni egy ilyen helyzetben levő nő lelkiállapotát. Persze ezekről a dolgokról még rengeteget lehetne írni, hisz a téma szinte kimeríthetetlen, mert a megoldás egyaránt függ a helyzettől és az embertől is.
Köszönöm hogy olvastad és értékelted.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8300
Időpont: 2010-05-09 11:04:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A történeted erős, a fantáziádhoz gratulálok.Kényes téma, a gyermektelenségtől szenvedő párok oly sok mindenre képesek lehetnek.Béranyságról hallani mégha ritkán is.
Szeretettel:Sel
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-26 23:54:04

válasz Finta Kata (2010-04-26 18:13:26) üzenetére
Kedves Kata, szerencsére a páromnak nem lenne olyan fontos a saját gyerek hogy ilyenb belemenjen. Nekem leginkább az okozna gondot ilyen helyzetben ahogy megfogant az a baba...szerencse hogy a történetet nem az élet írta.:)Az, hogy más gyerekét neveljem azt hiszem, bár biztosan nem tudhatom, nem okozna gondot hisz sz örökbefogadás is ilyesmiről szól. Persze nem ugyanaz a kér szituáció. Ha nálunk bármi gond lenne, ha majd gyereket akarunk, de miért lenne, akkor az örökbefogadás következik.
Ha azzal hogy már a gondolat is halva született arra gondolsz hogy az már régen rossz ha valamelyik fejében megfogalmazódik ilyen ötlet...akkor egyetértek veled.
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-26 23:06:30

válasz T. Pandur Judit (2010-04-20 23:38:45) üzenetére
Szia Judit!:)
Ahogy a béranya teherbe esett azt nem a valóságból szedtem...és a képzelet világában bármi megtörténhet.:)
Sokszor nehéz helyesen dönteni. Ilyenkor nekem segít ha átgondolom hogy valószínű mit érzek majd értelmesnek és mit értelmetlennek az utolsó pillanatban amikor majd lepereg előttem az életem...szeretném elérni hogy akkor azt mondhassam hogy megérte. Épp ezért nem ragaszkodom görcsösen ahhoz hogy legyen gyerek és ahhoz sem hogy ne legyen...mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni.
A béranyaságba nem akartam mélyebben belemenni...erről mindenki maga kell hogy döntsön a saját értékrendje szerint.
Köszönöm hogy ismét megírtad ezeket a sorokat annak ellenére hogy elszállt...és persze azt is hogy olvastad.:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2010-04-26 18:13:26

Ez... ez a történet olyan, hogy már a gondolat is halva született. A fordítottja is abszurd lenne, ha a férfinél lenne gond, s a nő hordaná ki - ilyen igen furcsán szerzett magzatát - és mégis, el lehet képzelni, hogy szívesen tenné, és szívesen nevelné fel, hiszen saját gyermekéről van szó. De hogy saját férjem és egy idegen nő gyermekét neveljem... Nekem is ez okozott volna gondot. Ennél sokkal jobb a megoldás, az örökbefogadás.
Ezért én sem tudtam volna azt a kapcsolatot tovább folytatni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5148
Időpont: 2010-04-20 23:38:45

Kedves Arthemis! Már kétszer elszállt a hozzászólásom, / mindig csakis akkor, ha elfelejtem kimásolni a küldés előtt/,de juszt is megírom újra.
Ma már a béranyák mesterséges megtermékenyítéssel esnek teherbe, de valószínűleg régebben nem így volt...
Azt mondják egy nő két dolog miatt képes mindenre: azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne legyen gyereke. Aztán, ha megkapja amit annyira akart, az idő múlásával rádöbbenhet, hogy mégsem kellett volna annyira akarnia.
A béranyákról is lehetne írni. Emberséges, vagy erkölcstelen a béranyák használata? Michael Jackson, vagy Ricky Martin édesanya nélkül felnövő gyerekei érdekes családmodellt tesznek a magukévá! Elég borzalmas belegondolni ebbe a béranya témába
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-10 19:44:43

Köszönöm.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-04 12:12:16

válasz Rozán Eszter (2010-04-04 09:41:26) üzenetére
Nem értek egyet a béranyasággal, ha másképp nem megy, akkor inkább örökbefogadás.
Próbáltam elkapni mit érezhet egy gyermekre vágy meddő nő.
Köszönöm hogy olvastad és véleményt írtál.:)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-04-04 09:41:26

Szia!
Nagyon jól bele tudtad élni magad a gyermektelen, ám a babáért mindent vállaló nő szerepébe. A béranyaság valóban egy megoldás lehet, de örökös féltékenységgel, megbánással jár.

Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-04 02:04:05

válasz Kankalin (2010-04-03 22:44:30) üzenetére
Szia!:)
Tudtam hogy tudni fogod hogy nem a saját történetemet írom le, és azt is sejtettem hogy érteni fogsz majd.:)
Azt hiszem vannak dolgok, amiknek meg kell fizetni az árát...Valamibe így is érdemes belevágni, valamibe nem. Hogy a főszereplőim jól döntöttek-e nem tudom...én az örökbefogadást választottam volna ilyen helyzetben.
Mikor írtam ilyesmik is foglalkoztattak, és az, hogy a múlttal mit lehet kezdeni, mennyire befolyásolja a jelent, hol van az a határ, amikor egy tett ára még vállalható, és mi az a pont ahol már nem éri meg, mert valami sokkal fontosabb veszhet el, mint ebben az esetben is. Az életben fontos hogy legyen értékrend, mert ez támaszt ad és segít a döntésekben...na de most nem folytatom ezt, majd talán egy másik Naplórészletnél.:)
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad. Mindig örülök Neked.:)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-04-04 00:34:55

válasz Hópihe (2010-04-03 22:10:37) üzenetére
Szia Boszi!
A valóságban nem hiszem hogy történik ilyen...nem is ezért írtam. Valami olyasmi motoszkált bennem hogy túl lehet-e lépni a múlt hibáin illetve mi az a határ amit nem szabad átlépni, mert sérül a kapcsolat. Illetve ez csak az egyik mozgatórugó volt hogy megírjam ezt a naplórészletet is.
Örülök hogy tetszett neked.:)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6846
Időpont: 2010-04-03 22:44:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Hát ez durva! Átgondoltam az egészet, szerencsére tudom, hogy nem veled esett meg.
Ismerem az észjárásodat. :-)
Bizony vannak olyan dolgok az életben, amikért nagy árat kell fizetni. Ráadásul később kamatostul. Ez a történet jó példázata volt ennek.
Gratulálok, ügyesen elcsípted a témát!
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
476
Időpont: 2010-04-03 22:10:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Boszi!

Hűha, ez nagyon jó lett! Kicsit abszurd a megoldás ezzel a béranya-szexel, de megmagyarázod, így nem lehet belekötni. :) Nagyon jól írod le, hogy mit érezhetett az elbeszélő. Felkavaró törénet, nagyon tetszett!

Szertettel: Hópihe

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) aranyfa című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel aranyfa címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Érzéki csalódás című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Ó címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Készülődés a nagy útra címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)