HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 34 Tagok összesen: 1920 Írás összesen: 51390 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: HópiheFeltöltés dátuma: 2010-04-11
Hol a kiút?!Nem tudok úszni, mégis itt vergődöm egy tóban. Hiába kapálózok, kínlódom, nem sikerül fennmaradnom a víz felszínén, csak pillanatokra. Már épp feladni készülök, mikor a kezem nekiütődik valaminek. Azonnal belekapaszkodom, így végre kapok levegőt. A valami lassan a part felé húz. Úgy tűnik megmenekülök.
Néhány percig a kavicsokon fekve légcserélek, majd felnézek megmentőmre, aki a fejem felett liheg. Végigsimítok a hatalmas újfundlandi bundáján, feltápászkodom, és megyek, amerre a kutya vezet, egy ház felé. Az egyetlen ház felé. A középkorú háziasszony hatalmas fotelben ül, és engem néz, én pedig őt. Van is mit megfigyelni rajta, ugyanis olyan, mintha kosztümös filmből lépett volna elő. Egészen barátságos, kínál teával, süteménnyel, valami még sincs rendben körülötte. Meg sem lepődött azon, hogy felbukkantam az ajtóban csurom vizesen. Talán már megszokta, hogy halódó embereket hoz haza a kutyája? Csak halvány emlékfoszlányaim vannak róla, hogy átöltöztem. Új ruhám furcsa köpeny féle, nem épp divatos viselet, és kényelmesnek se mondanám. Anyaga durva szövésű, zsák szerű. Ebben a ruhában, papuccsal a lábamon lépkedek az öreg szolgálólány után, aki megmutatja a szobámat, ahol kipihenhetem magam. Közben azon gondolkodom, hogy a bánatba kerültem a vízbe. Nem emlékszem, hogy felszálltam volna egy hajóra, egyáltalán nem emlékszem olyan helyre, ahol víz van. Ha az a kutya nincs ott, már nem élnék. Szerencsém volt... Nézem az előttem haladó, kulcsokat zörgető alacsony, formátlan, kövér testet, ahogy lefelé csoszog a lépcsőn. Szörnyű vagyok, de amikor megláttam, azonnal a mesebeli vasorrú bábára gondoltam. Pont ilyennek képzeltem el a gonoszdi mesehőst. Már épp kuncogni kezdenék, de rossz előérzetem támad. Körülnézek, és nem tetszik, amit látok. Furcsa, barlangszerű járatokon megyünk keresztül, hol jobbra, hol balra kanyarodva. A falak durvák, egyenetlenek, nedvesen csillognak a kevéske fényben, bár ablakot vagy lámpát sehol sem látok. Már nem lépcsőkön megyünk, mégis lefelé tartunk. Lábam alatt nedves föld. Nem kérdezek semmit, álmos, fáradt vagyok, és nem is nagyon érdekel hová vezet a boszorkány, csak pihenhessek végre. Furcsa kábulat lesz rajtam úrrá, egyedül arra marad erőm, hogy a lépteimre figyeljek, nehogy elvágódjak. Vezetőm megtorpan, majdnem beleütközöm. A fal felé fordul, kikeres egy kulcsot a rengeteg közül és kinyit vele egy - neki szemmagasságban lévő - ajtót. Amögött apró, keskeny járat, ugyanolyan egyenetlen fallal, mint mindenütt. De jobban megnézem, és rá kell jönnöm, nem olyan, mint a többi. Ez nem folytatódik. Épp, hogy egy ember fekve elfér benne. Egy ember... én... Ránézek az asszonyra, aki kifejezéstelen arccal a nyílásra mutat. Nem! Azt akarja, másszak be?! Nem! Nem akarok! Nem akarok! Nem akarok! Ismételgetem magamban. Olyan érzésem támad, mint régen, kisgyerekként, mikor a szüleim rám parancsoltak ellentmondást nemtűrően - nem merek elfutni, de bemászni sem vagyok képes abba a lyukba. Akaratom ellenére mégis érzem, ahogy megteszem. Becsukódik a parányi ajtó és én ott maradok egyedül, fény nélkül, víz, élelem, friss levegő, emberi szó nélkül... Nem kapok levegőt... Hiába ütöm a falat, csak a kezeim horzsolom le. Annyi hely sincs, hogy az oldalamra forduljak... Fel akarok ülni! Gyűlöletes ez a bezártság! Meg kell nyugodnom! Mély levegőt veszek, de nem segít. Kiabálhatnék, de mi értelme. Ha valaki keresne is a házban, idelenn nem találnának rám. Mi lesz, ha elfeledkeznek rólam, ha itt halok éhen, szomjan? Nem akarom ezt! Túl valószerű, túl éles a képzeletemben megjelenő szenvedés, ami segít, hogy levessem a kábulatot. Hátrálok egy lépést a banyától. Mit tehetne velem ez az öregasszony, ha elmenekülök, nem érhet utol. Rohanok, mint egy őrült, az életemért futok. Próbálom felidézni az ide vezető utat, de rá kell jönnöm, hasztalan minden erőfeszítés, máris eltévedtem. Nem adhatom fel, hátha kijutok! Minden járat egyforma, a falak sikítanak körülöttem, vagy én sikítok? Már nem tudom. A banya nem véletlenül nem aggódott a menekülésem miatt. A falakból emberi kezek nyújtóznak utánam. Rángatják ruhám, hajam, próbálnak visszafelé sodorni - már biztosan tudom - a pusztulásba. Nem hagyhatom magam! Tovább küszködöm, kiszakítva magam a ragacsos kezek szorításából. Fogalmam sincs kijutok-e innen valaha... És itt felébredtem... Mi változott? Őrjítő, elkeserítő és dögletes! Meddig kell még rémálmodnom az életet?! "Úgy érzed, összeroppansz, nem bírod tovább, sebek fakadnak fel benned, vérzel belül. Hangok, képek - s a hozzájuk csatlakozó emlékezet osztja a sebeket; lemészárolt tetszhalott és kivérzett vágyaid felhorgadnak, összecsapnak tudásoddal, nem bánják, állod-e; s te nem állod. Leülsz. Pihenned kell. Töröd a fejed. Kimenekülnél. (...) Talán csak álmodod. Rémálom kategóriás őrület. Még mindig felébredhetsz. Láthatod, van esély." (Vavyan Fable: My fair lord) Danielnek köszönet! :) Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Alkonyi felhő alkotást töltött fel Bonbonfekete viola címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Folklór-fohász című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) négykezes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Végre meleg van! című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lakók című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ahogyan száll a múlt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Estére / Am Abend címmel hundido bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel A bevált terv címmel eferesz bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel ATTILA és én címmel szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 1. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Online a szerelem, de úgy hogyan szaporodunk? című alkot T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) És akkor hirtelen című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kócos ifjúságom... című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |