HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44611

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2010-04-17

Anyák

1917. november 27.
A Keletiben ültem. Nem messze tőlem négy gyászruhás asszony ült, ügyet sem vetve a körülöttük sétálókra. Egy darabig kíváncsian méregették egymást, végül egyikük megkérdezte:
- A fiaikat siratják?
Némán bólogattak mindhárman. - Maga is? - kérdezte egy másik.
- Igen - felelte fájdalmasan a kérdező. - Megmentette az Isten, csak hogy most elvehesse tőlem. Mikor Miskolcon éjjel ért el minket az árvíz, annyira rémült voltam, hogy ottfelejtettem a bölcsőben... mikor vissza akartam menni érte, már késő volt... a víz kivitte a házból, én pedig végignéztem. Elájultam, és mikor magamhoz tértem, hallottam sírni őt, és láttam, amint a kis kezeivel édesen kapkod felém... az árvíz, ami erős, úszni tudó férfiakat gázolt halálra, az én ártatlan kisfiamat partra tette a szomszéd utcában... - Szünetet tartott. - Huszonhét év telt el azóta. A fiam erős férfi lett... Aztán a második lembergi csatában átlőtték a mellkasát. Három hét múlva a karjaim között halt meg. A kisfiával és a feleségével azóta is siratjuk.
- Tizennyolc éves volt, jóvágású - vette át a szót a második. - Kék szeme volt, vidám, ártatlan gyermek. A főgimnáziumban volt nyolcadikos. Már zászlósként került Szerbiába. Rendszeresen írt nekem, így: "Szabács, Valjevo, Jagodina látta harcolni fiadat, jó anyám. Sok veszedelem közt megtartott az Isten." Azután sokáig nem jött hír, de egyszer egy kis levélben annyit írt: "Koprijában csatornát ásunk." Ő, akit a széltől is óvtam. Mikor aztán a mieink elfoglalták Szerbiát, ujjongott a lelkem: talán hazajön az én fiam is!... Nem jött... Egy hazakerült bajtársa mondta, hogy rongyos bakancsban, szétszakadt zubbonyban volt, amikor találkozott vele abban a hideg időben. A cipő szorítja a lábamat, ha az ő sebzett, fázó lábaira gondolok. Nem tudok enni, mert tudom, hogy ő is éhezik. Éjjelente felriadok álmomból; éget a párna, éget a takaró, mert ő talán kemény földön alszik, hó a párnája és a hideg szél a takarója... Nem egyszer álmodtam, hogy az út szélén feküdt a hóban, zubbonya tárva-nyitva, nevető kék szeme örökre lezárva, s felette egy csapat varjú keringett károgva... borzalom... -takarta el az arcát. Közben egy másik asszony is leült a szomszédos padra. Némán nézte őket, szemében volt egy kis irigység, ahogy hallgatta a beszélgetőket.
- Borzalom? Borzalom? Nem! A felásott sírok közt keresni a kedves fiút, az a borzalom... a kislányával játszott éppen, mikor jött a behívója. Búcsúzóul azt mondta: "Ha nem jöhetnék haza, ne hagyjon idegen földben nyugodni, édes jó anyám. A hazai földben nyugodtabb lesz az álmom." Ravaruszkánál esett el az első rohamokban. Onnan jövök. Az a borzalom, az enyészet dúlta holtak közt keresni az egyetlen fiút... és sehol sem találni. Én vagyok a legboldogtalanabb, mert míg más anya a gyermeke sírjára borulhat, elhalmozhatja virággal, megöntözheti a könnyeivel, én a sírját sem találom. Folyton hallom, ahogy mondja: "A hazai földben nyugodtabb lesz az álmom..." és mégsem lehet nyugodtabb... a sírját sem találom.
- Szép, sudár, eleven fiú volt - mondta a negyedik, aki eddig a könnyeit törölgetve hallgatta a többieket. - Tizenhárom éves korában betegágyba kényszerült. A szívénél jött ki egy daganat. Híres sebész operálta, és megmondta, hogy legfeljebb két hónapig élhet... hogy menthetetlen. Mégsem halt meg. Három évig élt még, én pedig minden egyes nap végignéztem a kínjait, azt a rettenetes haláltusát. Tudják, milyen az, amikor az édesanya azt kéri az Istentől, hogy vegye magához azt, aki az életénél is fontosabb neki? Én imádkoztam ezért... abban a három évben összesen 1628 morfiuminjekciót kapott a kínjai enyhítésére. Naplót vezetett a szenvedéseiről. Három évig ki se mozdultam otthonról, minden gondolatom az én kisfiam volt... Egyszer azt mondta: "Édesanyám, vannak még lepkék, meg kismadarak? Istenem, de jó annak, aki még játszhat velük!" A másik fiam a háborúban van, de ha el kell esnie, csak azt a hosszú szenvedést ne érezze, amit az én kicsi fiam, és én is vele, de... óvja őrangyal... hisz ő is a fiam...
Egy darabig megint csend honolt, végül megszólalt az ötödik, a később érkezett asszony:
- Nekem soha nem volt gyermekem - mondta alig hallhatóan. A másik négy nő összenézett. Egyszerre hagyta el ajkukat a szánakozás szava.
- Szegény asszony... szegény asszony... milyen boldogtalan lehet...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2010-07-18 23:21:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
meglepő.. jó. kifejező. összeszedett, elgondolkodtató. mi is az igazi tragédia? gratulálok!
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
334
Időpont: 2010-06-18 14:15:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szep alkotas,szivbol gratulalok.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5784
Időpont: 2010-04-19 20:22:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Jox!
Nagyon jó írás! Elgondolkodtató.
Ilyenkor magam is átértékelek dolgokat. Egészen biztosan többet kaptam azzal amit elveszítettem, mintha sosem lett volna az enyém.
Hú, de nagy tanulság, Jox!
Nagyon tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2007-01-30
Összes értékelés:
426
Időpont: 2010-04-18 12:10:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon... Nem is tudom, mit mondjak.

M.
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-14
Összes értékelés:
7
Időpont: 2010-04-18 10:23:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Furcsa, hogy a öt nőből négy a gyermekeit sírtaja a negyedik pedig azt,hogy tulajdonképen nem lehet gyermeke! A másik három mégis őt sajnálja, akkor most kinek rosszabb a sorsa? Annak a nőnek akinek nincs gyermeke, vagy azok akik elvesztették a gyermekeiket:) Ügyes vagy Joxemi!

Legutóbb történt

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)