Izland füstje száll az égre,
nyughatatlan ott a föld.
Gejzírgőzös lankák népe,
kincset, s gondot örökölt.

Gyógyforrások híres hona,
turistáknak édene.
Mennyi természeti csoda,
a mélységek érdeme!

Ámde kitört most egy vulkán,
hamuesőt köpködő.
Csomolungmán is túlnyúlván
törmeléket lövell ő.

Európa repterei
oly kihaltak, csendesek.
Légiflották emberei
felszállnotok nem lehet!

Vajon meddig tarthat ez ki,
üvegszemcse-, hamu ár.
Nem tudhatja ezt most senki,
talán eljön január?

Akkor csillapul haragja,
Vulcanusnak odalenn.
Avagy mégis néhány napra
abbahagyja, s megpihen?

Szünjenek bús pernyefelhők,
napsütötte táj legyünk!
Nyíljanak vidám napernyők,
s kék legyen a mi egünk !

Utazzon a levegőben
turistahad, mint régen.
Tünkdököljék friss erőben
áldott napunk az égen!