Bármerre nézek, barát hagy el,
hegyes tőrét hátamba döfve.
Szavuktól rettegve él a szívem,
elhagynak engem mindörökre,
irgalom nélkül félrelökve.

Egész életem áldoztam fel,
dobtam eléjük... s csak prédának!
Lelkemben egy ösvényt gyűlölettel,
izzó szavakkal tarkítanak,
irgalom nélkül feláldoznak.

Nem kell az élet, vedd el, Istenem!
Vedd el tőlem, ami megmaradt!
Fogadd magamhoz fél-lelkemet,
amit haragvó tömeg hada
irgalom nélkül széjjelmarna.

S ha egyszer leveti bűneit,
és kósza emlékem fennmarad,
küldd el a Mennyország őreit,
s akkor dönts bele hűs síromba,
ha majd mindörökké eltakar.