HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48422

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-05-02

Zebunissza, a láthatatlan hercegnő



Zebunissza (1638 - 1702) nevének jelentése: a női nem dicsősége. Amikor megszületett, az apja, a hírhedt Aurangzeb császár még csak Dekkán kormányzója volt. Anyja, Dilrasz Banu, egy mogul kormányzó és alkirály, Mirza Sahnaváz Khán lánya volt; a mirza 1659-ben, csatában esett el. Zebunisszának több testvére született, de ő maradt a kedvenc. Mindenki a kislány csodájára járt, aki már hét éves korában kívülről fújta a Koránt. Ugyanolyan nevelésben részesült, mint a hercegek; mindent megtanult a katonai tudományoktól a közigazgatásig, de az asztrológiát és az irodalmat szerette a legjobban.

Mint gyerek, sok időt töltött a nagyapja, Sah Dzsehán udvarában, aki szívesen étkezett együtt és játszott a lányaival, a lányunokáival. A mogul hercegnők hallatlan fényűzésben éltek. Csak férjhez nem mehettek, mert már így is elég baj volt a hercegekkel, akik mind maguknak akarták a trónt. Dzsehanára volt a hárem koronázatlan királynője, Sah Dzsehán és Mumtáz-i-Mahál legidősebb lánya, nagy műveltségű hölgy, Zebunissza mestere, amikor Hafiz, Abbásza (Harun ar-Rasid nővére) és Mirá Bái inspirációjára az első verseit írta. Három évvel fiatalabb húga, Rosenára volt a 2. számú királynő, aki nagyon rosszul viselte, hogy nem az első hely az övé. Aurangzebet rideg és rosszindulatú uralkodónak ismerjük a történelemből, ehhez képest a háremben egészen vidám lehetett az élet. Rosenára mindig gondoskodott a feszültségről. Ha olyan kedve volt, alacsony származású férfiakat csempészett be a palota kertjébe, és velük szórakozott. Nem törődött azzal, hogy a megunt lovag hogyan jut ki a kertből. Egy alkalommal Aurangzeb személyesen találkozott egy ilyen ifjúval, aki kétségbeesve kereste a kijáratot. Hogy kerültél ide? - rivallt rá a császár. Bemásztam a falon, felelte a katona riadtan. No, akkor mássz is ki, mondta erre a császár. De az is igaz, hogy nem volt mindig ilyen engedékeny.

Amikor Zebunissza felnőtt, külön udvartartást kapott, és a jelekből ítélve elég nagy szabadságban élt. Beleszeretett Akil Khánba, aki Láhor kormányzója volt. Aurangzeb hajlandó lett volna engedélyezni a házasságot, de Akil Khán visszalépett.

Zebunissza az irodalomban talált vigasztalást. Szabadon használhatta Akbár könyvtárát, és maga is könyveket gyűjtött. Udvartartásában korának legjobb költői gyűltek össze. Naszír Ali Szirhindi, aki egész Észak-Indiát és Kasmírt beutazta, majd Delhiben telepedett le. Önkéntes szegénységben, aszkéta módon élt, és szúfi misztikus verseket írogatott. A költők közül Aurangzeb Mirza Bedilt becsülte a legjobban, és gyakran idézett a verseiből. Zebunissza legnagyobb csodálója azonban Valiullah volt, aki Gudzserátból érkezett Delhibe. Verseiből arra kell következtetnünk, hogy nemcsak lefátyolozva látta az imádott hercegnőjét:

Éjszínű pont a sima, fehérlő márvány
Arcodon, mint a Kaaba a falba bezárván,
Zem-zem kútja az állad gödröcskéje,
Két szemed pagodában a büszke bálvány.

Könyveket fordítottak perzsa nyelvre, énekeltek (Zebunisszának is szép hangja volt), költői versenyeket rendeztek, mint egykor aquitániai Eleonóra és a trubadúrok. Néhány dal Zebunissza költészetéből:

Perzsa dalokban Laila ha volnék,
Madzsnúnként a világból elszabadulnék,
Messzire innen, a sívó, nagy sivatagba,
Ám a szemérem a lánc, a lábam ahol lép.
Szép filoméla itt a virágos kertben
Tőlem tanult dalolni, hogyne dalolnék!
Meg tudok mondani mindent a szívügyekről,
Persze hogy mindig a lepkék közt csatangolnék.

¤

Csalogányra várhatna a rózsa, de hiába,
Ha a kertek árnyas útja engem hív sétára.
Ha a bráhmin meglátná az arcomat csak egyszer,
Nem gondolna soha többé cifra bálványára.
Szavaim közt keressen, ki látni akar Engem,
Ne higgye, hogy a világban másutt megtalálna.
Szavak mélyén úgy akad rá eltitkolt helyemre
Mint a szirmok közt a virág édes illatára.

¤

Ha szeretőd arcát nem is láthatod,
Szívedben a vágyat még ápolhatod,
Megtörténhet, hogy a szíve mást szeret,
Unalommal mégse menjen le napod.
Lehet, hogy az arcát fátyol rejti el,
Azt hiszed, hogy a reménység elhagyott,
Szíved legyen szentély, ahol csodaszép
Képvarázsa mindörökké ott ragyog.
És mikor a kertek őre zár kaput,
Ne fordulj el csalódottan, várj csak ott,
Mert a rózsa odaküldi vigaszul
Esti széllel a mézédes illatot.

¤

Nem vagyok éji lepke, hogy hevesen
Lángba repüljek és odavesszek. Igen,
Gyertya vagyok, mit szenvedélye emészt,
Csendesen ég el, nem veszi észre a szem.

Szúfi versek ezek, amelyeket nem feltétlenül kell szó szerint érteni. Aurangzeb nem bánta, ha a kedvenc lánya szúfi és hindu költőket olvas, vagy a perzsa vallást tanulmányozta, csak egyet nem viselt el, azt, ha a hercegnők politizáltak. Ez pedig elkerülhetetlen volt, egyrészt mert Zebunissza nevelte az egyik öccsét, a későbbi II. Akbár császárt, akinek születése az anyja életébe került. Aztán ott volt Dara Sikoh, akinek Sah Dzsehán a trónt szánta. Ez a herceg nemcsak politikai ellenfél, hanem szúfi misztikus és tudós, Dzsehanára kedvence. A hercegnek meg kellett halnia, Sah Dzsehánnak az agrai vár lett a börtöne, hogy Aurangzeb a trónra léphessen. Végül mégsem miatta fordult a császár Zebunisszától; azt nem tudta elviselni, hogy az öccsét támogatta. Pedig a fiatal herceg csak ugyanazt tette, amit az apja: alig várta, hogy a trónra kerüljön. 1681-ben rádzsput szövetségeseket szerzett, és elismertette magát császárnak. Aurangzeb megfutamította a hadseregét, megtalálta Zebunissza leveleit, amelyekből kiderült a cinkossága. Fiának megbocsátott, de lányának soha. 1682-ben a Szalim erődbe záratta, ahonnan csak a halál szabadította ki, húsz évvel később.

Zebunissza magányosan és elfeledetten élt az erődben. Kizárólag fekete ruhát viselt, és a költészettel vigasztalódott. Makhfinak, elrejtettnek nevezte magát, és nosztalgikusan emlékezett vissza az udvari élet színesen kavargó forgatagára:

Makhfi, te mondd meg, hol van az ünnep,
Merre a víg mulatók derülnek?
Szívem mélye az ünnepi asztal,
Melyet az ünneplők körülülnek.

¤

Ne bánd, ha bülbül új dalokra lel,
S a kincset rózsakertben szórja el.
A szenvedély s a szent öröm övé,
Extázisában míg csak énekel.

Soha többé nem találkozott az apjával, aki szótlanul fogadta a halálhírét. Negyven év telt el, mire megtalálták és kiadták a verseit (Diván-i-Makhfi). A perzsa költészet kiemelkedő alakja, rejtélyes és romantikus.

Miként a virág, mi tűzzel színt cserél,
Vagy egyre forróbb lángokról regél,
Szívemben úgy virult a szenvedély.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)