HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49047

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SelanneFeltöltés dátuma: 2010-05-08

Az utolsó hajnal

Már szinte késő éjszaka óta csöndben fekszik az ágyában, szinte azon kapja magát mozdulatlan. Kémleli a plafont, s amikor az első fény beszűrődik az ablakon végig pásztáznak szemei a szobán. A feltekert szőnyeg mellett sorakoznak a bőröndök, utazótáskák, retiküljének is csak ott jutott hely valamelyik táska tetején amely személyes iratokkal, orvosi jelentésekkel volt megtömve. Ezekre lesz elsősorban szüksége, azonnal amikor az új otthonába megérkezik.

Elérezett a nap amikor idős kora ellenére gyökeret vert léte, élete egy változáson megy keresztül. Költözik... Költözteti a gyermeke. Mert egy született, /szeretett volna többet / ám a sors így rendelkezett. Ő volt a mindene. Hitte, idős korában majd lánya gondoskodik róla, biztosít egy kisebb szobát számára. Ő majd csendben alkalmazkodva a fiatalokhoz úgy éldegéli le hátralévő napjait. Ez álom maradt csupán. Lánya hallani sem akart arról közös háztartásban éljenek. Heti rendszerességgel látogatta ugyan, bevásárolt, neves napokon vendégül látta, de arról szó nem lehetett magához is veszi.
Egészségi állapota már sajnos nem engedhette meg azt, egymaga éljen, a szíve rendetlenkedett, magas lett a vérnyomása. Sokat szédült, volt hogy elesett, és csak a szerencsének volt köszönhető nem ütötte meg magát úgy, hogy csontja törjön. A családi tanács összeült, majd döntöttek a sorsáról. Egy a közelben lévő idősek otthonában érezték őt biztonságban. Nem kérdezték meg mit szól hozzá, egyáltalán semmit nem beszéltek az elhatározásról. Egyik nap csengettek, egy fiatal pár állt az ajtóban akik azért érkeztek megnézzék a kiadó lakást. Hiába mondta, itt valami tévedés lehet, ez a lakás nem kiadó, a fiatalok udvariasan ugyan, de a tudomására hozták ez nem tévedés, ő hamarosan elköltözik innen egy öregotthonba. Megtántorodott. Az ajtófélfának dőlve alig hallhatóan suttogta.
-Akkor én, abba bele fogok halni.
Este a telefoncsörgés riasztotta fel a kétségbeesett gondolatai közepette. Odasétált, remegő kézzel füléhez emelte kagylót. Lánya vidáman érdeklődött megnézte ma a lakást egy fiatal pár? A válasz alig hallható igen volt. Az érzés ami hatalmába kerítette elviselhetetlen fájdalmat okozott. Mégis csak igaz, el kell hagynia szeretett otthonát. A karosszéknek támaszkodva alig hallhatóan suttogta.
-Akkor én, abba bele fogok halni.
A következő napokban felgyorsultak az események. Serény kezek gondoskodtak arról mi hamarabb össze legyen pakolva. Ő csak ült megtörten, szeméből sugárzott a szomorúság, olykor a félelem. Kurta mondatokkal válaszolt a kérdésekre, mi az amire szüksége van, hiszen mindent nem lehet odavinni? Pedig ami őt körülvette ahhoz mindenhez ragaszkodott, emlékek sorai ölelték át tárgyain keresztül. Nem tudta figyelemmel kísérni a gyors kezeket, csak annyit észlelt, egyszer a szoba egyik szegletébe pakolnak, másszor a másikba. Esteledett amikor a bal oldali holmikat kezdték elhurcolni a szobából. Odacsoszogott botjára támaszkodva kérdezte hová viszik ezeket a darabokat?-. Konténerbe kerülnek- volt a szűkszavú válasz.
-Felesleges, ócska dolgokat nem viszünk oda! Pedig fél élete volt odahajítva a sarokba. Zakatolt a fejében az az egy mondat ami már szinte úgy érezte az őrületbe kergeti. Egyre inkább csak suttogta.
-Akkor én, abba bele fogok halni.
A szomszédasszonya aki az utolsó este meglátogatta, biztatta jobb lesz ott az élete. Ő elmesélte milyen gyorsan rendelkeztek felette, meg sem kérdezve mit szól hozzá? Nem gyökerestül emelték ki, hogy átültethető legyen, egyszerűen csak kiszakították, bízva talán abban nem azonnal, viszont belátható időn belül egyáltalán nem kell gondoskodni róla. Hullámzott fejében a mondat, nagyobb és nagyobb vihart kavarva elméjében rögeszméjévé vált a suttogás.
-Akkor én, abba bele fogok halni.

Felkelt az ágyából a kikészített fekete ruháját magára öltötte. Szédülést érzett. Maradék erejével elfordította a zárban a kulcsot megadóan, s miközben a konyha felé lépdelt egyre csak suttogta...bele fogok halni...bele fogok halni...

Féltérdre ereszkedve találtak rá, az asztal lábát átfonták öreg kezei, s mint egy imaszőnyegen, térdepelve suttogta el utolsó imáját. Kérve a mindenhatót, szólítsa magához, mert bele akar halni...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2011-01-07 19:48:21

válasz Jega (2011-01-07 17:23:11) üzenetére

Kedves Ibolya!

Igen olvashattad ott, hiszen feltettem. Bőgtél? Jaj,nem akartam ezt tenni. A jövőd pedig biztosan nem lesz ilyen!!! Szomorú történet igen, és életszagú valóban.Köszönöm szépen, a hozzászólásodat. Örülök Neked!:-)
Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-07 17:23:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne, ezt a mélységesen szomorú, de nagyon valóságos írásodat már olvastam, azt hiszem nálad. Bőgtem is rajta egy nagyot. Elképzeltem a jövőm. Most is csak gratulálni tudok hozzá. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-11-09 11:00:03

válasz T. Pandur Judit (2010-11-08 23:59:51) üzenetére
Kedves Judit !

Köszönöm, hogy olvasod írásaimat.:-)

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5137
Időpont: 2010-11-08 23:59:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Marietta!
Gyakori eset, hogy szülők minél többet tesznek a gyerekért, annál hálátlanabbak és kevésbé tisztelik őket. Azok a gyermekek, akiket elkényeztettek a szülők nem figyelnek rá, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket. Elvárják, hogy állandóan kedvezzenek és engedjenek nekik, még ha bele halnak is.
Nagyon örülök, hogy idetaláltam ehhez az írásodhoz! Ez nagyon jól sikerült alkotás! Gördülékeny, felkavarja és viszi magával az olvasóját. Együtt érez a főhőssel, és osztozik bánatában és mellőzöttségében.
Gratulálok!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-08-22 15:29:36

válasz pirospipacs (2010-08-22 15:02:53) üzenetére
Kedves Pipacs!
Nagyon örülök, hogy beleízleltél a prózáimba is.
Igyekeztem élethúen átadni.Amikor szembesültem a történettel, úgy éreztem papírra vetem.
Megvalom nehéz feladat volt , többször elszorult a torkom.Köszönöm szépen a véleményezésedet.
Szeretettel:Selanne
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2719
Időpont: 2010-08-22 15:02:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Selanne!
Teljesen átéltem, végig futott a hideg a hátamon olvasáskor. "... fél élete volt odahajítva a sarokba..." Elhiszem, hogy ebbe valóban bele akart halni. Annyira szépen és finoman írtad le, láttam a szobát, a feladást, és a fájdalmat, amit érezhetett.
Szeretettel gratulálok remek írásodhoz: pipacs
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-05-11 13:29:33

válasz Arthemis (2010-05-11 12:36:09) üzenetére
Szia Arthemis!
Az utóbbi időben sok sors szemem elé tárul, akarva akaratlanul. Aki ráadásul, mint családtag valamely formájában közeli részese,még fájóbb lehet. Köszönöm,hogy nálam jártál.
Szeretettel:Sel
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-05-11 12:36:09

Sokan bábként bánnak az öregekkel akik csak terhet jelentenek a családnak...a saját családomban is láttam ezt a hozzáállást.:( Elfelejtik hogy az idős ember is értékes és vannak gyökerei, ezek táplálják...Te ezeket a gondolatokat sokkal szebben megfogalmaztad az írásodban.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-05-10 12:17:44

válasz Rozán Eszter (2010-05-10 09:31:37) üzenetére
Szia!
Bizony...
Üdv:Marietta
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-05-10 09:31:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon szomorú történet, megrázó, ha egy élet ilyen sorsra jut.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-05-10 08:19:39

válasz Hópihe (2010-05-09 23:38:22) üzenetére
Szia Pihe!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel:Sel
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
476
Időpont: 2010-05-09 23:38:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Nagyon szomorú. Remélem én nem járok így! Nem, mint az idős hölgy, hanem mint a gyerekei - nem szeretnék ilyenné válni!
Köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv.: Hópihe
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2010-05-09 21:29:53

válasz Kankalin (2010-05-09 20:23:46) üzenetére
Szia!
Sajnos az élet tud produkálni.Ráadásul megtörtént eset .Ahogyan írod szomorú.
Szeretettel:Marietta
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6831
Időpont: 2010-05-09 20:23:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Teljesen beleéltem magam. Iszonyú dolog megválni valamitől, ami a világot jelentette nekünk. Az idő múlásával egyenesen arányos a fájdalom, amit el kell viselni.
Érdekes a történet befejezése, mert meghagytad azt a kis szalmaszálat. Rábíztad az olvasóra, hogy lezárja-e, vagy ne a végét.
Örülök, hogy elolvastam, csak nagyon szomorú.
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Ősz és tél címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Aranyzúzmara című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Tudod-e ? című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Aranyzúzmara címmel

koko bejegyzést írt a(z) Hamis elv jogán című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Tudod-e ? címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = Gy címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Többé már nem... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)