HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44938

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2010-05-11

Megszálltuk Szlovákiát?

(2005-ben megjelent a Boldog Jövőnk Alapítványa által kiadott Irodalmi Antológiában.)
**


S hogy miért mondom ezt? - mindjárt érthető lesz, ha elolvassák írásomat. Kolléganőm családi körülményei miatt hirtelen elment tőlünk, ezért új munkaerőt alkalmaztunk. Éva került mellém az irodába, akit főnököm ajánlott hozzánk (kedves, nyugodt természetű asszony jó irodai gyakorlattal). Már ismertük egymást, sorstársak voltunk, ő is egyedül nevelte lányát és fiát. Hamar barátságba kerültünk, gyakran találkoztunk munkaidőn túl is nála, vagy minálunk.

Kolléganőm megismerkedett egy "hazánktól idegenbe szakadt" férfivel, aki Belgiumból rokonai látogatására érkezett Magyarországra, éppen a szomszéd házba. Kedves és csinos kolléganőm tetszett neki, folyton a nyomában járt. Egy Ford Mikro-busszal közlekedett, úgy hajtott vele, mint a szélvész. Néhányszor meghívott bennünket szórakozni. Voltunk Vácon, Deákváron egy éjszakai bárban, meg máshol is.

1968. augusztus 20-a emlékezetes maradt számomra, de biztos vagyok benne, hogy ő sem felejti el.
Közel negyven éve történt, hogy szórakozni indultunk ünnep előtti szombat délután. Nem gondoltunk arra, hogy hamarosan történelmi eseménynek leszünk résztvevői.

Vili meghívott bennünket, menjünk vele Salgótarjánba, az új toronyház éttermébe, vacsorázni. Elfogadtuk a meghívást, jól éreztük magunkat, beszélgettünk, még táncoltunk is a földszinti nagyteremben. Lehetett már este 11 óra, amikor hazafelé készülődtünk. Szécsényt elhagyva, két határőr állította le az autót, - igazoltattak mindnyájunkat.

- Kérem, forduljanak vissza, ezen az úton nem mehetnek tovább. Évával a hátsó ülésen összenéztünk. Talán Vili papírjaival lehet valami baj, - mivel külföldi állampolgár? Nem értettük.
- Miért nem mehetünk haza? - kérdeztük egyszerre.
- Az utat lezárták! - közölték röviden.
- Gyerekeim otthon várnak; haza kell mennem, megijednek, ha nem megyek haza - sóhajtottam.
- Sajnos, nem mondhatok többet - válaszolta. Hiába könyörögtünk. Azt sem ajánlotta, hogy az hogy az Ipoly-menti gyalogúton próbálkozzunk hazajutni.

Végképp' nem értettük, - annyira különösnek találtuk az egészet. De mit tehettünk volna, visszafordultunk. Vili, a Belga (magunk között így hívtuk) említette, hogy rokonai élnek Szécsényben, szállást kérhet tőlük éjszakára. Arra gondoltunk, hogy onnan hazatelefonálunk, ne izguljanak miattunk.
Visszafordult a kocsival és bekopogunk, már éjfél is elmúlt, álmukból vertük föl a családot, nem biztos, hogy örültek váratlan látogatásnak! Azért szállást kaptunk. Szerettük volna az otthoniakat tájékoztatni, hol vagyunk, de a telefonjuk süket volt. Miért? Ki tudja? Most már igazán nem értettük a helyzetet, szállásadóink sem tudtak bővebb felvilágosítással szolgálni, este még jó volt a készülék.

Reggel korán keltünk Évával. Gondoltuk, ha nem lehet autóval közlekedni, Vili ráér, de mi kimegyünk a vasútállomásra, és vonattal megyünk haza. Már elmúlt nyolc óra, az irodában kellene lennünk. Az állomáson nagy körülményesen sikerült telefonvonalat kapni. Még ez is - gondoltuk. Könyörgésünkre azonban kivételesen kapcsolták a balassagyarmati Városházát. Főnökünkkel beszéltem.

- Katika! Hol vannak? Megijesztettek, amiért nem találtuk reggel az irodában!
- Mi is megijedtünk, amikor éjféltájban Salgótarjánból hazafelé jövet Szécsény után lezárták az útvonalat, nem tudtunk hazamenni. - Elmondtam, hogy jártunk. Tőle tudtuk meg, mi történt: "Bevonultunk Szlovákiába" - közölte némi humorral, - katonai járműveknek tartják fenn az útvonalat!
- Micsoda? - Ezt hallva, majd' leültem a meglepetéstől.

Kértem, szóljanak haza telefonon, mert a gyerekek biztosan aggódnak miattam. Balassagyarmatra érve az állomásról egyenesen hazamentem. Gyermekeim nyáron otthon töltötték a vakációjukat - nagy ovációval fogadtak. Megkapták az üzenetet, hogy nemsokára megérkezünk vonattal, ezért megnyugodtak. Este ők sem tudták elképzelni, miért nem mentem haza. Nekik is feltűntek az elmúlt éjjel a katonai menetoszlopok, - ki akartak menni, megnézni a tankokat a 22-es fő-útra, - ami közel van a lakásunkhoz.

Kollégámnak, H. Bélának rokonai élnek Szlovákiában, közel a határhoz. Később elmesélte nekünk, hogy egyik látogatása idején félig tréfásan, félig komolyan azzal fogadták őt: "megszálltatok" bennünket!

Éva kolléganőm ismeretsége a "Belgával" - végül rosszul végződött. Ugyanis Vilinek vissza kellett utaznia Belgiumba. Éva viszont nagyon megtetszett neki, meghívta, menjen ki vele, nézze meg, milyen helyen lakik. Ő viszont sokat rágódott rajta, elfogadja-e a meghívást két hónapi ismeretség után, végül beleegyezett. Arra gondolt, jót tesz egy kis kikapcsolódás, világot látni, úgyis hamar visszajön. Szabadságot kért, kiváltotta útlevelét (akkortájt az sem volt könnyű feladat).

Telt-múlt az idő, csak akkor kaptam tőle egy képeslapot, amikor már itthon kellett volna lennie. Kusza írással néhány sort írt, látszott, hogy sietve vetette papírra. (Ezen is csodálkoztam, mivel egyébként szép kézírással szokott írni.) A szöveg sem tetszett nekem. Úgy vettem észre, mintha valamit még akart volna közölni, de nem merte leírni. Nemsokára beigazolódott aggodalmam.

A hivatalban fölkeresett egy rendőrtiszt, érdeklődött kolléganőm iránt.
- Lejárt a vízuma - közölte. Megkérdezte, mit tudok róla, küldött-e értesítést a munkahelyére? Azt is kérdezte tőlem, szándékában állt-e disszidálni? Kérem, mondja meg, ha tudott róla, mert ilyenkor arra lehet következtetni.
Abban az időben nagyon figyelték (s nagy bűnnek számított, ha valaki külföldre távozott és elfelejtett visszajönni!

Kaptam az alkalmon, közöltem vele aggodalmamat. Megmutattam a képeslapot, amelynek utolsó mondata most világosodott meg előttem! Azt viszont nyugodtan állítottam, hogy nem állt szándékában külföldön maradni, hiszen középiskolás lányával él együtt, akit nem hagyna itthon szó nélkül, s az a gyanúm, hogy féltékeny udvarlója nem engedi hazajönni!

Nem kellett sokáig várnunk, amikor megtudtam, mi történt valójában. Rövid üzenetet kaptam tőle, hogy szökve menekült haza. Fél, hogy majd keresi a Belga, ezért egyenesen Esztergomba utazott egy barátnőjéhez. Arra kért, ha megjelenne nálam, ne áruljam el, hol van, tagadjam le azt is, hogy hazajött.

Néhány nap múlva hajnalban csöngetésre ébredek. Kinézek az ablak kémlelőjén, - Vili köszönt rám. Látszott rajta, hogy nagyon ideges. Azonnal Éva után érdeklődött.
- Nincs nálatok? - se őt, sem a lányát nem találtam otthon. Igazán tudni akarom, mi van vele, hol van? - nagyon fontos nekem!
- Sajnálom Vili! - igyekeztem meggyőzni. - Nincs nálunk, arról se tudok, hazajött-e. Együtt utaztatok el, - én attól az időtől nem is láttam. (S ezt nyugodtan mondhattam, mert így igaz.)

Továbbfaggatott. - Beszélt nekem egy barátnőjéről, aki Esztergomban lakik. - Meg tudnád adni a címét?
Nem volt nehéz válaszolnom, mivel azt én se tudtam. Feldúltan távozott, biztos voltam benne, hogy utána megy.

Egy hét múlva telefonon hívott Éva. Valóban megjelent Esztergomban, de barátnője letagadta, hogy valamit is tudna róla. Hosszú vitájuk támadt a lakás bejáratánál, miközben Éva rettegett, nehogy berontson a szobába, ahová hirtelen behúzódott. Ezt követően hívott telefonon, s közölte, hogy beszélnie akar velem. Javasolta: félúton, a váci rév túloldalán, a Pokolcsárdában találkozzunk.

A megbeszélt időben érkeztem, Éva a lányával várt rám sötét napszemüvegben, a tikkasztó nyárestén - fején vékony selyemsállal. Örömmel üdvözöltük egymást, de megijedtem, mikor megláttam közelről. Az álca ellenére még mindig jól kivehető kék foltok éktelenkedtek bájos arcán. Aztán a terített asztal mellett, miközben finom vacsorát rendeltünk, - elmesélte rémtörténetét. A kellemes nyári estén egy vakációzó egyetemista pincérkedett, aki udvariasan leste minden kívánságunkat. A finom étel után pezsgőt bontottunk a viszontlátást- és "szerencsés" visszatérését megünnepelni.

Röviden vázolva az eseményeket, elmondta, hogy hamar kisült gavallérja beteges féltékenysége. Bárhová mentek, árgus szemmel figyelte minden lépését, mozdulatát. Ha üzletbe mentek étterembe, vagy séta közben, szinte remegett, ha bárhová nézett. Lassan szinte már nem mert senkire ránézni, különben jelenetet rendezett. Hazaérve gorombán bánt vele, megverte, s annak nyomai látszanak rajta most is. Ha elment valahová, bezárta őt. Nem engedte hazajönni, leveleit cenzúrázta, azért nem tudta velem közölni, milyen bajba keveredett. A követségre együtt mentek, ott se tudott segítséget kérni. Félt tőle.

Végül meg kellett szöknie. Egy alkalommal aztán, amikor Vili elment otthonról, átmászott a magas kőkerítésen, ami körülvette udvarlója birodalmát, majd fölkereste az elég távol lakó - egyetlen szomszédot, aki sejtette, milyen helyzetben lehet. Ő segített neki, hogy megszabaduljon "kedves" vendéglátójától.

- Így végződött a kellemesnek ígérkező nyári vakációm - mondta Éva - kész krimi az egész külföldi utazásom! Ezért döntöttem úgy, hogy lányommal együtt végleg Esztergomban maradok.
Ott vállalt állást. Sajnáltam, hogy meg kellett válnom tőle, akivel megértettük egymást a hivatalban, akihez szoros barátság fűzött, s ezután már a nagy távolság miatt csak ritkán látogathattuk egymást.
Arról a bizonyos történelmi augusztus 20-áról mindig eszembe jut barátnőm rémtörténete.

**





Ajánlom Zagyvart-nak a hasonló témában írt írása kapcsán.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-30 18:17:03

Köszönöm a kedves véleményedet és az értékelést.
Mister! - Szeretettel üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-17 19:58:46

válasz B.Margó (2010-05-16 22:21:08) üzenetére
Kedves Margó!
Abban teljesen igazad van, hogy kockáztos vállalkozás volt, én nem mertem volna rá vállalkozni.
De az is igaz, hogy ilyesmi biztos, hogy nem fordult meg kolléganőm fejében, hogy az egyébként igazán szimpatikus és komoly embernek látszó valaki - ilyen arra szánja magát, hogy egyszerűen túszul vagy foglyul szeretné ejteni a látogatóját.
Persze, éppen ezért jól meg kell gondolnunk, hogy kiben lehet megbízni.
Örülök, hogy tetszett az írásom, s köszönöm az észrevételeidet, értékelésedet.
Szeretettel: Margó
Alkotó
B.Margó
Regisztrált:
2010-04-02
Összes értékelés:
311
Időpont: 2010-05-16 22:21:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Nagyon jól megírt, izgalmas, igaz történetet olvashattunk.Tanulságos, hogy milyen következményei lehetnek egy felületes ismeretségnek. Istennek hála, hogy kolléganődnek
sikerült megszöknie a Belgától.
Nagyon tetszett ahogy megírtad és amit mgírtál.
Szeretettel:Margó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-14 16:45:41

válasz Zarzwieczky (2010-05-14 12:51:33) üzenetére
Igazad van, hogy most nem számíthatunk másra, bár sosem fogom megérteni, miért nem lehet elfogadni mások érzelmeit. Köszönöm a látogatást.
Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-14 16:41:53

válasz Zagyvapart (2010-05-14 09:45:17) üzenetére
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm, hogy elolvastad és az értékelést is.
Üvözlettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
979
Időpont: 2010-05-14 12:51:33

Ez még sajnos legalább 50 évig aktuális téma maradhat.A szlovákok hungarofóbiája!
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-05-14 09:45:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Az az augusztus 20.-i nap nekem is örökké emlékezetes marad, persze más okból.
Teteszett a novella, szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-13 11:33:50

válasz Hamupipő (2010-05-13 00:08:24) üzenetére
Kedves Hamupipő!
Igen, csak annyiban politikai töltetű az írás, hogy az ismeretség honnan ered. Egyébként majdnem tragédiába fordult ez a kapcsolat. Persze, jó tanulságul szolgált az eset számára, de mindenkinek, aki tudomást szerzett róla, vagy elolvassa történetet. Mert sohasem lehet tudni, milyen emberrel kerül ismeretségbe-kapcsolatba az ember.
Én is nagyon sajnáltam az esetet, mivel egy kellemes barátság ha nem is szakadt meg, de helyileg nagyon eltávolodtunk egymástól.
Köszömöm a látogatásodat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-13 11:26:16

válasz Hópihe (2010-05-13 00:03:31) üzenetére
Kedves Hópihe!
Valóban nehéz volt neki itthgyni az otthonát és a várost, mert itt élt születésétől fogva. De a lányával költözött, aki valamilyen művészeti főiskolán az gyönyörű üvegek készítését tanulta ki (nem jut eszembe a neve). A fiát is akkor hívták be katonának, ő sem maradt itt az apjánál, hanem odköltözött hozzájuk, amikor leszerelték a katonaságtól. Többször meglátogattuk utána egymást, de mióta a lábam annyira romlott, már nem mentem, csak levélben és telefonon tartjuk a kapcsolatot.
Nagyon kedves, szeretetra méltó teremtés volt.
Köszönöm a látogatásodat, s az értékelést.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1027
Időpont: 2010-05-13 00:08:24

Kedves Kata!

Kezdetben azt hittem valami politikai töltetű írást fogok olvasni. Bizony szomorú, hogy a védtelen emberek micsoda helyzetekbe kavarodnak. Sajnálom a barátnődet, és örülök, hogy végül megoldódott a problémája.
Neked viszont gratulálok, mert ezt nagyon szépen öntötted formába, és az olvasó, egy tanulságos történettel gazdagodott általad.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Szeretettel:

Hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
479
Időpont: 2010-05-13 00:03:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Szomorú, hogy a kolléganődnek ott kellett hagynia az addigi életét. Nagy árat fizetett, nem lehetett könnyű.
Nagyon tetszett!

Üdv.: Hópihe
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-12 19:20:29

Keves Marietta!
Nekem mindig is az volt a véleményem, hogy nem kell keresgélni a majdnem krimis történeteket, adja az élet velünk, vagy ismeretségi körünkben. Közönöm a látogatást és az értékelést.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8290
Időpont: 2010-05-12 18:27:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
A történeted szomorúsága ellenére egy olyan alkotás amelyet érdemes volt olvasnom.
Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-12 17:37:32

válasz Tiringer Tündi (2010-05-12 15:44:42) üzenetére
Kedves Tündi!
Szép szavakkal fogadtad a törénetet. Bizony, a kolléganőmet nagyon sajnáltam, az átélt rémségkért, ráadásul azért, mivel messze kerültünk egymástól. Az ember sosem tudja, ha elfogad egy megívást, hogyan kerülhet haza. Kriminek is beillett a történet.
Köszönöm, hogy elolvastad, és értékelted.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2010-05-12 17:33:39

válasz Rozán Eszter (2010-05-12 09:44:46) üzenetére
Kedves Eszti!
Az élet néha produkál jó történetéket, csak nem szabad elfelejteni, s le kell írni. Bizony, fura helyzetbe kerültünk akkor, régen, hazafelé...
Köszönöm, hogy nálam jártál és olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Tiringer Tündi
Regisztrált:
2006-05-11
Összes értékelés:
118
Időpont: 2010-05-12 15:44:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Nagyon szépen fogalmaztál, szinte láttam a kolléga nődet lelki szemeim előtt. Szomorú történet, de meglehetősen érdekes. Nagyon tetszett, ahogyan megalkottad! Gratulálok!

Szép napokat!

Tündi
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-05-12 09:44:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Tanulságos és elgondolkodtató történet!

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Nyár kezében búcsúlevél címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 4. fejezet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló. 11. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel Korabeli történetek - l/19 címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) "Kell ott fent egy ország" című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Te vagy otthonom címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)