A madarakat szerettem.
Tavasztól az erdő
csirregett, csattogot.
Fáradhatatlanul boldogok
voltak. Egészen őszig.

*

Szeretnék vihar lenni,
hogy istenesen megrázhassalak.
Szédülnél és én tépném a hajad.
Megtudnád, milyen volt viharod alatt.

*

Követem az aszfaltról párolgó nyomait.
Gözölgő könnyek, rejtőző fájdalom.
Sajnálom, mostmár mondhatom
de akkor is eltörtem szárnyait.

*

Nyugatról jöttél,
két napot maradtál.
Üvöltve modtad,
hogy szeretsz.
Viszafütyültem rád.
Tépázva mértük
szavaink igazát.
Aztán csend:
továbbhaladtál.

Halott madarak
potyognak a fákról.
Kifordult szárnyak,
törött koponyák.