HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-05-24

Az Artwarock-hause 4.

Negyedik rész



A makacsság akár jó tulajdonság is lehet, a mániákus makacsság viszont romlásba viszi az embert. Nem tudtam belenyugodni abba, hogy elvesztettem Ertit, egyszerűen képtelen voltam rá! Mostani eszemmel már tudom, hagyni kellett volna az egész ügyet a fészkes fenébe! Trod Ronwill sokat bátorított azokban a napokban. Rosszat tett vele, nem jót. Mindazonáltal későbbi barátságunk alapjai akkor rakódtak le. Újra és újra végigvonszolt a csarnokon, s a masnik, körgallérok térdszalagok, kendők, sálak, kalapok alapján tájékozódva segített megtalálni azokat az előadásokat, ahol Erti megfordulhatott. Trod szerint létezett egy jelrendszer. Felhívta a figyelmemet arra, hogy a matematika előadásokon a sárga az uralkodó szín, a hittudományon sok a pertli, a poetikán minden göndörödik. Lehet, hogy nagy általánosságban ez így igaz volt, a gyakorlatban mégse nyújtott elegendő támpontot. Pont azért nem, mert hiszen az Artwarock-hausban semmi nem volt kötelező! Ha a tanár sárgába bújt, akkor sárgába bújt, ha nem, hát nem, s ugyanez vonatkozott a hallgatókra is. Nehéz időszak következett az év végi vizsgákig. Megmutatkozott, mekkora hibát követtem el, amikor a tantárgyak felvételénél túlvállaltam magam. Érzelmi életem válsága, a matrixal való nehéz és fáradságos küszködés, és a tanulás teljesen kikészített. Rosszul aludtam, fájt a fejem és a hátam, elesett, gyenge és beteg voltam.
Tetézte szenvedésemet egy szerencsétlen eset. Trod Ronwill tanácsára megpróbáltam összehozni egy színdarabot. A Hamlet rövidített, paródia változatát akartam előadatni néhány hallgatóval. A szöveget én írtam. Arra gondoltam, a darabban Erti lehetne Ophelia. Megkerestem Kornat Abewit. A költészet jeles szakértője szinte azonnal ráharapott. "Nagyszerű ötlet" -mondta. "Én leszek majd a Hamlet"
Arra kértem beszéljen Erti Lessével, Erti az ő kérésére biztosan kötélnek áll. Gyanútlanul beleegyezett. A darab egyetlen egy jelenetből állt, nem okozott túl nagy fáradtságot a szöveg betanulása. Május 22-én az intézet felállásának 200. évfordulóján akartuk előadni.
A részemről megnyilatkozó hátsó szándék egyértelműen definiálható, a színjátszás csak ürügyül szolgált arra, hogy Ertivel lehessek. A jó szándék ellenére minden visszájára fordult. Erti többet foglalkozott Abewi tanár úrral, mint velem, a darab rendezőjével. Szinte bujkált előlem. Ha én balra mentem, ő jobbra ment. Az egyik este, próba után valahogy mégis sikerült elkapnom. A tanár úr már elsietett a dolga után, a többi szereplő a díszleteket pakolta össze. Erti a lépcső alján állt. Odamentem hozzá.
"Bejön neked Abewi, mi?" -kérdeztem tőle.
Vicces akartam lenni, de ez a világ legostobább, legszánalmasabb, legfaragatlanabb kérdése volt.
"És, ha igen, mi közöd hozzá!" -vágott vissza élesen.
"Csak annyi, hogy volt időszak, amikor velem beszélgettél, most meg le se tojsz" -folytattam. A pulykaméreg kezdett már elkapni.
"Na, és!" -mondta. "Ez nem egy állandó bérlet. És légy szíves tegyél meg valamit. Kopj le rólam végre!"
Bennem ekkor eltörött valami. Itt lett vége a mesének. Tényleg vége lett. Attól a naptól kezdve nem jártam többé Erti Lesse nyakára. A darabbal se foglalkoztam többet. Trod Ronwill vette át a rendezést. Az ünnepségre se mentem le május 22-én.
Eljött a vizsgák ideje. Sétáltunk és beszélgettünk a csarnok útvesztőiben. Ugyan úgy zajlott az egész, mint az előadásokon, csak most a tanár kérdezett, és mi, diákok válaszoltunk. Nagy keservesen átmentem mindenből, s a tanév végén hazautaztam nyári szabadságra. Ertit nem is láttam szeptemberig, az új tanév kezdetéig. Szeptember másodikán az átriumban összefutottunk. Ö a színpad felől jött, én arra mentem. "Hölgynek" volt öltözve, mint mindig. Egymásra meredtünk egy röpke másodperc erejéig. Ridegen, kurtán köszöntöttük egymást, aztán mindketten tovább siettünk.
Az új tanévben sokkal könnyebb dolgom volt, mint az előzőben. Elhagytam a humán tárgyakat, nem érdekelt már a költészet se. Abbahagytam a matrix építgetését, éjszakánként mélyeket, nagyokat aludtam. Sok barátom volt már ebben az időben, de az első számú jó barátom mégis csak Trod Ronwill volt. Vele töltöttem a legtöbb időt. Vég nélküli beszélgetéseinken megismertem csupa-szív természetét, melyet könnyed cinizmussal, és megjátszott gőgös modorral leplezett. Néha, egy-egy hétvégén lekocsiztunk Knettbe, és jól berúgtunk a helyi kocsmában. Volt úgy, hogy csak kettesben mentünk, máskor meg jött a többi lump haver is. Az intézet szoros munka és életrendje nem tette lehetővé, hogy az ember odabenn túl nagy társadalmi életet éljen. Ja, kérem, a szabadság a legnagyobb kötöttség. Az Artwarock-hause elit intézet volt, a diákok eminensek, akiknek nagyra törő terveik voltak. Itt csak egyet lehetett tenni: tanulni és tanulni. Mégis voltak ünnepségek, összejövetelek, amelyeken nagyszerűen szórakozott mindenki. Megünnepeltük a Karácsonyt, s iskolabált rendeztünk Szilveszter éjjelén. Ertit láttam néha ezen alkalmakkor, de soha nem mentem oda hozzá. Ő is került. Már nem érdekelt. Az előtt, hogy összevesztünk volna, villám csapott belém minden találkozáskor. Elragadónak, elbűvölőnek tartottam, ahogy öltözködik. "Igazi hölgy ő" -mondogattam magamban, amikor megláttam valamelyik ruhakölteményében, a zöld brokátruhában, a halványkék nagyestélyiben, vagy abban a hófehér, talpig-csipkében, amelyet a legjobban szerettem. Most, ha "hölgynek" öltözve megláttam, elfintorítottam az orrom és azt mondtam magamban: "Micsoda ízléstelen viselet. Honnan veszi ez a lány a bátorságot, hogy úgy nézzen ki, mint egy delnő nagyanyáink korában?!"

Elmúlt a tél és jött a tavasz. Iszonyatosan sokat tanultam, utolsó évem volt az, az év az Artwarockban, jó eredménnyel akartam zárni. Egy szép tavaszi szombaton elhatároztam, hogy lemegyek a Boldwuuk házhoz. Szükségem volt egy kis sétára, arra, hogy kiszellőztessem a fejem. Kérdeztem Trod Ronwillt jönne-e, de ő tanulni akart aznap. 10 óra körül értem oda. A kertben fiatal lány guggolt a virágágyás közepén és árvácskát ültetett. Fehér, csipkés-bodros ruha volt rajta. Erti volt. Meg akartam fordulni, hogy észrevétlenül elpárologjak, de észrevett és rám mosolygott. Nem szoktam udvariatlan lenni, odamentem a kerítéshez.
"Mit csinálsz itt?" -kérdeztem.
"Virágot ültetek" -mondta. "Gyere be, lépd át a kerítést"
Ott volt a kerítés, ami egy algebra tétel volt. Tudom, ezt nem érti mindenki. Aki érti, annak nem kell magyaráznom, aki nem érti, annak meg minek. Túl bonyolult.
Átléptem a kerítést. Bementem a kertbe. Erti elbűvölően kedves volt. Sötétedésig beszélgettünk.
"Nem jössz vissza velem az intézetbe?" -kérdeztem, amikor már besötétedett.
"Nem" -mondta. "Én itt lakom, majd holnap este visszamegyek!"
Elbúcsúztam tőle, átléptem megint az elméleti kerítést és indultam. Utánam szólt:
"Kijössz holnap is?"
"Kijöjjek?" -kérdeztem vissza.
"Hát persze, hogy" mondta.
"Ha akarsz" -mondta még aztán szemét lesütve.
Másnap újra ott voltam. Aznap a zöld brokát volt rajta a széles masnival a mellrészen. A kerti csapot szerelte, amikor odaérkeztem. Rácsavarta a dugót, elfordította a kart. A víz vastag sugárban tört ki, ledobta a csapfejet és oldalról teljes erővel rázúdult Ertire. Odaugrottam, s egyesítve erőinket, megfékeztük a vízkitörést. Erti csurom merő víz lett. Reszketett a csípős, élénk szélben. Nevetett, nevetve lerogyott egy alacsony kis lócára a gyep mellett. Aztán, ahogy napsütésre jön az eső, váratlanul sírni kezdett.
"Fázom" -mondta.
"Öltözz át a házban" -kérleltem. "Menj be minél előbb és öltözz át"
Nézett rám.
"Nem mehetek be".
"Bekísérlek"
"Nem, nem, nem"
És akkor beindult bennem az a valami, aminek balsejtelem a neve. Csontvázak vannak a házban, gondoltam. Apja és anyja meggyilkolt tetemei. Véres arany. És átokpecsét egy megsárgult pergamenen.
Erti sírt. Leültem mellé a lócára. Szorosan ültünk a keskeny lócán. Átkaroltam, hozzáhajoltam, hogy megcsókoljam az arcát. Váratlanul, akaratlanul felém fordult a csók pillanatában és így az én szám az ő száját érte. Nedves, friss, májusi cseresznye íze volt a szájának. Kicsit nyers volt, kicsit vad. Ajkai szétnyíltak, nyelvünk összetapadt egy pillanatra. El akartam szakítani számat az ő szájától, de most már ő nem engedte. Mint tanulatlan szeretők úgy csókolóztunk sokáig, ízlelgetve, kóstolgatva egymás száját.
Az a csók volt az első és az utolsó csók, amit Erti Lessének adtam, s amit Erti Lessétől kaptam.
Soha többet nem találkoztunk a Boldwuuk házban. Erti a következő héten elment az intézetből, nem fejezte be az évet. Egy hétre rá engem kicsaptak. Az ok a régi ok volt, ami miatt az előző iskolámtól is meg kellett válnom. Verekedtem.
Reményekkel telve érkeztem előző ősszel az Artwarock házba, s lélekben összetörve távoztam 18 hónappal később.
Évek múlva a ház, és Erti alakja emlékképpé halványultak
Azt hittem soha többé nem fogok visszamenni kudarcaim színhelyére, de a sors balga rendező, mindent elront.
8 évvel később üzleti ügyek miatt fel kellett keresnem a Retereewnét. Ingatlan ügyletről volt szó. Családom kérésére vállaltam. Hirtelen ötlettől vezérelve utazásomat megszakítottam, Knettben taxit béreltem és levitettem magam az Artwarock-hausehoz.
Ha tudtam volna mi vár ott rám, nem megyek oda!




Befejező rész


Nem kellett volna odamennem. A Boldwuuk csak a képzeletemben létezett, ugyanúgy, mint ahogy az Artwarock hause is csak ott. Álom volt mindkettő. Az elméleti kerítés sem létezett, algebra tétel volt, a szem számára láthatatlan, a kéz számára tapinthatatlan. Ennek ellenére ott állt masszívan mindkettő, a ház is, a kerítés is!
Bementem. A kert, ami 8 évvel ezelőtt Erti keze nyomán ápolt, gondozott benyomást keltett, lehangoló látványt nyújtott. Pusztulás és romlás fogadott belül. A virágágyásnak, a gyepnek nyoma sem látszott, a bájos, fehér murvával felhintett ösvényeket térdig érő gaz verte fel. A kerti csapot megtaláltam, zöldes moha borította. És ott volt mellette a parajok magas szára közé bújva az alacsony pad, amin ülve csókolóztunk.
Körbe jártam a kertet, aztán a feljárón felmentem a ház beszögelt, bedeszkázott bejáratáig. Egy őrült gondolat rohant meg. Felfeszítem a deszkákat és bemegyek a házba. Találtam oldalt egy rozsdás kisbaltát, felvettem, megszorítottam a nyelét. Lendítettem volna, de valami láthatatlan erő lefogta a kezemet. Hullák vannak bent, csontvázak. Lehet, hogy a szülők teteme mellett Ertiét is megtalálnám a nappaliban, a vértől foltos-barna aranypénzek mellett. Lehet, hogy őt is meggyilkolták! Oly váratlan gyorsasággal tűnt el az Artwarock-hauseból 8 éve. Mit lehet tudni?
Irtózva dobtam el a kisbaltát. Megfordultam, hogy kimeneküljek, de Trod Ronwill jött szembe velem. Pepita kiskabátban volt, cilinderét hetykén, feje búbjára hátratolta. Mellém ért, megbökte a hasamat a sétapálcájával. Olyan vidám volt, olyan gondtalan. A sötét árnyak eloszlottak vidám nevetésétől. Hosszú ideig beszélgettünk a kertben. Felidéztük a régi szép napokat, a tanárokat, a társakat, Ádámot és Évát, Saár Wreeket és a fivérét, a szép Critrewbit, Abewi tanár úr személyét és természetesen kis barátunkat, a Laurenhetti Murakát.
Vizionáltam egy képet akkor. Eltelt újabb 10 év e látomás szerint. Malagában voltunk Trod Ronwillel, oda adtam neki randevút, mert ez a város mindkettőnknek útba esett. Ő északról jött én délről. Az egyik tengerparti sikátor kicsi kávézójában beszélgettünk. Természetesen az Artwarock hauseról esett a legtöbb szó, az akkori eseményekről, a régi barátokról.

"Képzeld kivel találkoztam tavaly Fort Priestiben", -mondja Trod a látomásban. "Képzeld Erti Lessével találkoztam. Négy gyereke van, akkora, mint egy ház, reng a tokája."
Nem szólok rá semmit. Nézem őt. Nem sokat változott csak a feje búbján kopaszodik kicsit.
"Képzeld, rákérdeztem a ti esetetekre"
Erre sem felelek.
Nevetni kezd, hahotázva folytatja.
"Tudod mit mondott? Na, mit gondolsz mit mondott?!"
Hallgatok, mint a sült hal.
"Azt mondta: Kród Darak? Ki is az a Kród Darak? Ja tudom már. Ő volt a fürtös-fejű srác, aki cowboy jelmezt viselt és falovacskán ugrabugrált. Mit akarsz vele? Aranyos, egzaltált figura volt, de soha nem jött be nekem"

Eltűnt a kép. Mind a két kép eltűnt, a látomásbeli látomás is, meg az elődje is, aki generálta, egyedül vagyok a kertben. Nincs Trod Ronwill, senki nincs. Malaga sem létezik. Megyek kifelé. Odaérek az elméleti kerítéshez, ami egy algebra tétel. Átlépek rajta, visszatérek üzleti ügyeimhez, a valóságba.
A kocsi kerekei sisteregnek alattam a sáros úton.
Az Artwarock-hause, mint valami hatalmas, szürke szikla, elenyészik a ködben

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-06-01 09:19:42

válasz Rozán Eszter (2010-05-31 13:58:06) üzenetére
Szia Eszti!

Köszönöm, h elolvastad! Sok szeretettel üdvözöllek:

én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-05-31 13:58:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nekem nagyon tetszett. Egy álom csodálatos folyamatot tud elindítani.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-05-26 08:13:06

Az Artwarock-hause alapja egy álom volt, az álom alapja pedig egy képzelet, egy gondolat.
Köszönöm az E-mailen érkezett észrevételeket. Ez a magyarázat. Mást nem tudok felhozni mentségemre!

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)