HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ThuanFeltöltés dátuma: 2010-05-29

Kukkolás

Egyszer átmentem játszani az egyik, az utcánkba lakó fiú testvérpárhoz.
Nem voltunk barátok, még csak egyidősek sem. Az udvarukban egy gyepes domb alatt volt a pincéjük aminek csak a bejárata bukkant a felszínre, mint egy megbillent piramis, két oldalán nagy fehérre meszelt lépcsőkkel. Mindig felmásztam a tetejére, jó volt onnan a viszonylagos magasságból lenézni. A szigetelés gyanánt rákent kátrány megolvadt a nyári melegben, és fekete gleccserként ereszkedett alá, hogy évek óta tartó ereszkedése után végre elérhesse a gyepet.
Szerettem belenyomkodni az ujjam ebbe a fekete-szürke valamibe, jó mélyre, s megrepesztve a lágy felületet, az ujjam hegyére ragasztottam a kátrány fekete selymét, húztam, húztam, majd meglazítva a szálat mindenféle krix-kraxokat rajzoltam a fekete hullámok tetejére.
(aztán órákba telt, leszedni a maradék ragadós, fekete maszlagot az ujjam hegyéről)
A kapu nyitva volt, ez arra felé azt jelentette, hogy otthon vannak. Amint a ház felé megyek az udvaron, a keskeny kis betonjárdán, kétségbeesett sikoltozást, gyereksírást hallok az egyik utcára néző ablak felől.
Nem igazán tudtam mit jelentenek a furcsa hangok, és nagyon megijesztett. Bemegyek a ház "mögé", a veronda ajtaja zárva, kopogok, nem hallják. Visszamegyek ahhoz az ablakhoz, ahonnan azokat a vérfagyasztó hangokat hallottam, felágaskodok, nyújtózom, hogy belássak a szobába a ritkásra leengedett redőny rései között.
A szobában égett a villany. Egy, ma úgy mondanák "szocreál" három ágú csillár - arany színű alumínium karokkal, madártej sárga, opálos burákkal -, öntött ragadós fényt a szobára -, az a három világító fej szinte lefolyva a mennyezetről nézi az alant történő eseményeket -, ebben a homályban három alakot látok, a fiút, akivel héba-hóba barátkoztunk, és a nagyobb testvérét. Derékon alul meztelenek, az anyjuk egy vesszővel kergeti a két fiút körbe-körbe a nagy ebédlőasztal körül és ahol csak éri, üti őket...
Egész testem remegni kezdett az erőlködéstől, hogy belássak az ablakon, a félelemtől, hogy leskelődök és lebukom s, hogy valakinek a féltve őrzött titkát szerzem meg, és a látványtól, ami aztán napokig lejátszódott előttem, újra és újra és nem tudtam elhinni, hogyan lehet egy anya ilyenre képes....
Remegő lábakkal osontam ki az udvarról, és reménykedtem, hogy senki sem lát meg amíg a kapun kívülre érek.
Mindenkinek odapingálja a sors az arcára a lelkét. - ezt akkor értettem meg -. Annak az asszonynak minden kegyetlensége ott volt az arcán. Első látásra nem lehet tudni, hogy a természet bölcs alkotása vagy valami részeg szobrász bosszúmunkája, maradék semmire se jó agyagból, hanyag mozdulatokkal odarakott minden szimmetriát és szépséget mellőző vonásokkal. Egy életen át gyűjtögetett keserűség, kiábrándultság és düh egyetlen durva portréba összegyúrva, itt-ott a mester ujjbegyeinek mély nyomaival. Még egy boszorkány bibircsókról sem feledkezett meg, elegánsan az orr mellett lefutó mély barázda szélére biggyesztetve, figyelmeztetés ként mindenkinek..
A sors következetes, a "szigorú" nevelés ellenére mindhárom gyereknek - közben született egy kései harmadik gyerek -, valahol félre siklott az élete.
A nagyobbik fiúnak volt egy komoly motorbalesete, hulla részegen kisodródtak egy kanyarban, darabokra törte a fejét, és ez nem múlt el nyomtalanul, (azóta még jobban iszik, talán már nem is él) a kisebbik fiú nagy nehezen összejött a szomszéd faluban egy elvált asszonnyal, állítólag figyelmeztették, hogy nem kellene oda udvarolnia, aztán egy hajnalon a korán kelő mezei munkások találtak rá, a két falu közti úton, agyonverve (soha nem lett meg a tettes, nem mintha ha meglett volna, azzal bármit is vissza lehetett volna csinálni) A legkisebb gyerek soha nem alapított családot, ha jól tudom, most is egyedül él, ha még él.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Thuan
Regisztrált:
2010-05-26
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-06-04 17:24:52

válasz Könyves (2010-06-04 09:23:27) üzenetére
Kedves Könyves!

Nem állítottam, hogy a csúnya emberek rossza és gonoszak!
Ez az ember viszont az volt.
Olyanná azok válnak, akinek maguk is eleve olyanok, lehet olyannak születni is, és "szerencséjük" volt az életben egy vagy több olyan emberhez ( pl.:szülö ).
lala
Alkotó
Thuan
Regisztrált:
2010-05-26
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-06-04 17:16:23

Kedves Arany!

Lehet, hogy most némi tájékozatlanságot árulok el magamról de nem tudom, Quasimodo mennyire tekinthető valóságos személynek. Azt hiszem abban a műben pont a nagyobb kontraszt miatt formálta olyannak a szerző. Szerintem van kapcsolat az arc, és -természetesen- a tekintet és azok viselőjének jelleme között. Mindenkire ráíratott, hogy milyen belülről, bármennyire is ezt nem szeretné. Csak tudni kell olvasni. Bevallom nekem ez nem megy, illetve utólag "kapcsolok" és nem egyszer gondolok arra, "hát persze rá is volt írva csak nem vettem észre..."
lala
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
106
Időpont: 2010-06-04 09:23:27

A csúnya emberek gonoszak? A csúnya arcú anyák meg még gonoszabbak? Ők azok akik tönkreteszik, félre siklatják a gyerekeik életét?
Na és mitől lesznek gonoszak és csúnyák? Az ő életüket ki tette tönkre? Ki siklatta félre?

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)