Írta: Swinburne - Tóth N. Titusz - M. Szabina

A szerelmes alkonyég között
Szép szíved nem rég hozzámszökött
Észrevétlenül jött napra éj
'Míg égett bennem a kurta kéj
Vallomás csupán reád mi jött
Alkonyat s tengerpart között

Táncoltunk együtt kikötők között
Ám álmunk hirtelen keserű lett
Lángból lett keserv könny, könnyből láng
S született egy vágy, egy új fullánk
Az élet nélkülünk így font-kötött
Csúf szálakat, ott, a homok között

Búcsút mondtál naphunyat között
A kínzó bánat köztünk font-kötött
Édes álmunk suhant is, fürge láb
A mulandó vég után tovább
A szerelmünk csak jött s szökött
Majd elmerült tengerhab között

Bánat ringatott ég fölött és part alatt
'Míg szívem kettétörve meghalt, elszunnyadt
A szemtelen, hamis, vak csillag látta, míg
az elalélt szív eggyé lett, a második
csillag egy holt gyermekként látott magamat
'Kit bánat ringat ég fölött és part alatt.