A XX. század ötvenes éveiben. amikor ez a történet játszódik, én még kb. 9-10 éves lehettem. Akkor még a HÉV jegy Budatéténytől a Móricz Zsigmond körtérig 1 forint 20 fillér volt. A gyerekek és a nyugdíjasok ennek a felét fizették,éppen 60 fillért. Szüleim megengedték, hogy elmenjek a a Móricz Zsgmond körtéri Bartók moziba egy délutáni előadásra. A körtérről ekkor két irányba, Törökbálintra és Nagytéténybe mentek a zöld vonatok. A jegypénztárban megváltott jegyemmel fel is szálltam, de a nagytétényi, vagy a budatétényi helyett véletlen a törökbálinti járatra. A kalauz lekezelte a jegyemet annak rendje, s módja szerint, de igen ám! csakhogy Budafok Elágazásnál a szerelvény nem Nagytétény felé ment, hanem a másik irányba! Rémülten szálltam le a HÉV-ről és elpanaszoltam az akkor még ott lévő forgalmistának, hogy mi történt és nekem több pénzem nincs, és most mi lesz? Hogy jutok haza Budatéténybe?

- Nagy baj - vakarta meg az állát a forgalmista,majd így szólt: - de ezen könnyen segíthetek.

Ezzel odalépett azi dőközben beérkező és Budatéténybe menő HÉV szerelvényhez. Rám mutatva mondott valamit a kalauznak, majd intett nekem, szálljak fel. Hát így volt. Mostanában egyre többször jut eszembe ez az eset Budafok Elágazás felé villamosozva, mert már nem a HÉV jár errefelé, ekkor egy picit ismét gyerekké leszek.

Pecás