HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48851

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: DusiFeltöltés dátuma: 2010-06-09

Vetitus

Forró, szeptemberi éjszaka volt. Az egész osztály a tűz körül ült, örültek, mert együtt lehettek. Örültek, mert elkezdődött az utolsó év. Örültek, mert a bor azt parancsolta nekik.
Cigaretta füstje szállt a levegőben, mindenki beszélt. Néha felharsant egy-egy kacaj, néha összetört egy pohár, ahogy egy ilyen, nyár végi összejövetelen lenni szokott.
Szavak vágtak egymásba, testek értek össze, csókok tüzétől forrott a levegő, de ketten hallgattak.
Ő a tűz felé meredt, a lány egy pillanatra sem emelte le róla tekintetét. Csak nézte őt, egy szót sem szólt. Arra gondolt, bár észrevenné, hogy nézi! A tekintetét azonnal elkapná, és úgy tenne, mintha nem is történt volna meg az, ami nyilvánvaló. Beleszeretett. És most ott ül a tűz mellett, és megelégszik azzal, hogy a táncoló lángok fényében nézze. Minden gondolata körülötte forgott. Vajon mi járhat a fejében? Mozdulatlanul néz maga elé, néha pislant egyet. Az ő lelke egy megfejthetetlen titok.
Egyszer csak megmozdult. Fejét kezeire hajtotta. Mély levegőt vett, s szinte a lány is érezte, ahogy a tüdejébe szökik a füst. De ő csak lassan felemelte a borosüveget, aminek az alján már csak pár kortynyi vörös szenvedély maradt. Belekóstolt, majd a lány felé fordult. Mélyen a szemébe nézett, de hosszú másodpercekig egy szót sem szólt. A borosüveget szorította csupán, mintha minden ereje abban lenne.
A lány tétován nézte, nem tudta mit akar. Félt, hogy rájött a titkára, ami nem is volt akkora titok, mint gondolta, hiszen most is a szerelem vöröse ült arcán. A fiú egy aprót a szájába harapott, mint aki nem tudja mit tegyen, majd azt mondta:
- Van kedved megnézni a patakot?
A patak hátul, a tűzrakó helytől messze folyt. Halkan felálltak és odasétáltak. Egy szót sem szóltak, most nem a szavak beszéltek. Egy piros kockás plédre ültek. Néhány percig hallgattak, csak a hömpölygő vizet és a vele úszó csillagokat nézték. A lány aggódni kezdett. Tudta, hogy soha nem lehetnek egymáséi. Szívesen megszólalt volna, de nem hagyta el hang a száját. A fiú ismét ráemelte tekintetét, és közelebb hajolt.
Érezte a lány parfümének illatát, és ez megbénította. Soha, SOHA nem volt még ilyen közel hozzá. Legbelül most is érezte, hogy amit tesz, nem helyes, de a mozdulatok sora már megállíthatatlan volt. A teste ordított, a lelke sikított egy csókért. Közel akarta húzni magához, hogy érezze. Érezze egész testét mindenegyes mozdulatával, azt a tiltott testet, melyre eddig gondolni sem mert. Hogy is gondolhatott volna rá, hiszen még olyan fiatal.
A lány nem értette, mi történik. Olyan közel volt hozzá, mint még soha, de ez egyszerre töltötte el izgalommal és félelemmel. Még mindig nem tudta mi fog történni. A fiú megérintette az arcát. Lágyan végigsimította egészen az álláig. A lány minden kérdésére választ kapott.
Elmosolyodott. Olyan huncut mosoly volt ez, ami már régóta ott bujkált benne. Ez a mosoly az, amelyet akkor ölt magára egy nő, amikor érzi a beteljesülést.
A fiú egyre közelebb hajolt, ajkaik majd' összeértek. A levegő vibrált, a lány lehunyta szemét. A fiúnak egyetlen gondolat szaladt át a fején: 'A szerelemnek nem tudok parancsolni!' Ez a gondolat magával vitt minden félelmet és kételyt. Ajkuk lágyan összeért és szívük egyszerre dobbant. A lány csiga haja a kis piros-kockás plédre omlott. Szemeit kinyitva Őt látta, és mögötte a csillagporos eget. Tudta, hogy amit tesznek tilos. De ki mondja meg, hogy mi tilos? Tőlük néhány méterre egy egész osztály vét a teste ellen. Az kisebb bűn, mint amikor két szerelmes hagyja elszabadulni az érzelmeit? De többet nem is gondolkodott. Most nem ennek volt itt az ideje. Ebben a pillanatban csak Ő számított...
A fiú a lány nyakát kezdte csókolgatni. Végig haladt a kulcscsontja mentén. A lány érezte a fiú borostáját, és beleborzongott. Édes borzongás volt ez, melyet csak szeretőtől kaphat az ember. A csókok és ölelések összeforrtak, minden úgy történt, ahogy azt az érzelmeik és a szerelem diktálta. A két szerető egy pillanatra sem engedte el egymást. Mintha attól féltek volna, hogy bárki közéjük állhat. De senki sem tudta hol vannak. Talán észre sem vették, hogy eltűntek, hiszen egész este hallgattak. Senki sem sejtette, hogy ők épp a legszebb imát mondják.
Mozdulataik egyre hevesebbé váltak. Levegő után kapkodtak, és egyre mélyebben érezték a szerelem illatát. Minden másodpercben közelebb került egymáshoz a lelkük. A lány egyszer csak megremegett. Szorította a fiút a hátát karmolva és egy halk sikoly után a fülébe súgta:
- Soha ne engedj el!
- Soha kedvesem! Soha!
Mozdulataik egyre hevesebbek, egyre dacosabbak lettek. Nem hagyják többé, hogy bárki közéjük álljon! A fiú magához húzta kedvesét és érezte, hogy nincs tovább. Ez a fiatal lány, akire eddig gondolni sem mert, elcsavarta a fejét. És most egy forró szeptemberi éjszakán aléltan fekszik vele. A tiltott gyümölcsöt leszakította, és el sem engedi többé....

2010. 06. 09.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Köszönöm, hogy élhetek! című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Hazugság címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kell még lennie! címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hervadás című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) édes mézes című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Októberi momentum című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)