Bánat

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz B.Margó (2010-06-16 17:18:12) üzenetére

Kedves Margó!

Nem hiszem, nem tudom elhinni, hogy az empátia teljesen kihaljon, vagy kihalt legyen az emberiségből, hiszen, ne adja a sors, hogy az aki elment a más baja mellett, egyszer az övé mellett is elmenjenek.

Nem, az ember nem maradhat magára, nem úgy van megalkotva, sem lelkileg se szívileg. Társadalmunk, közösségeink emberekből állnak és mennyire könnyebb többen, közösen egy nagynak ígérkező bajt, gondot megoldani...

Köszönöm a véleményed, látod, erről is lehetne egy jó bő írást keríteni...

Barátsággal, Futóinda.

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Futóinda!
Szomorú versedben végig ott van a másik bajának, sorsának az átérzése.Rohanó világunkban sajnos egyre több a közömbösség. Jó volt olvasni, hogy sokan vagyunk /én úgy gondolom/ akiket nem hagy érintetlenül a másik ember bánata és megprobálunk valamit tenni. Például egy megható,szép versen keresztül a többiek felé közvetíteni, hogy egyre többen legyünk.
Örülök, hogy olvashattam.
Barátsággal:Margó

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz Hamupipő (2010-06-12 17:03:09) üzenetére

Kedves Hamupipő!

Ahhoz, hogy valaki érzésein keresztül visszatudja adni, amit lát, hall, érzékel, annak bizonyos fokig szintén át kell esni a " tűzkeresztségen". Enélkül hamis és kerülgetés minden igyekezet, ami a légből kapott ábrázolást illeti.

A mélyben él a vulkán is s csak idő kérdése, mikor fog elemi erejével kitörni. Az ember s az emberben élő szeretet s szerelem is ilyen vulkanikus erővel rendelkezik s amikor egyszer felszínre kerül, a földi mennyország nyílik meg számára, vagyis számunkra.

Nagyon szépen fogalmaztál és köszönöm, hogy itt jártál.

Szeretettel, Inda.

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz fátyolfelhő (2010-06-12 15:40:46) üzenetére

Kedves fátyolfelhő!

Köszönöm kedves soraid.

Az életben valahol, valamikor egyszer mindenkinek kijut az az állítólagos "sors" adománya, ami után valamerre el kell indulnunk... Ezt az asszonyt egy parkban, fák alatt láttam s talán örökre a szavak páncéljába zártam a látottakat.

Ha már így írtad, akkor: üdvözlettel Inda.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Futóinda!

Meghatóak a soraid. Nagyon szépen, és mély átérzéssel írod le egy szenvedő bánatát. Biszony nem mindenkinek jut felhőtlen boldogság, de én hiszem, és vallom, hogy mindenkiben ott lakozik benne, mélyen a lekében egy csodálatos szép idő is, csak kérdés, hogy elő tudja-e varázsolni?

Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel:

Hamupipő

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Ez csodaszép, kedves Inda!
Mintha rólam írtad volna, nagyon hasonló sors jutott nekem is!
Köszönöm, hogy olvashattam, már reggel olvastam két versed,
van érzéked az érzelmek kiírásához! Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő