HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45245

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-06-14

Az egyesület 11.

Madárka madárka


Augusztus 27-én futottak be a buszok az Engels térre, illetve, arra, ami helyette most van. A tömeg esetlen teste csendesen vonaglott, míg fel nem tűntek a kanyarban, a Kiskörút felől az ormótlan járművek kaszáló fénypászmái. A csend méhéből feltörő kiáltás olyan átütő volt, hogy beleremegtem a letekert ablak mögött az ülésen: ott jönnek!
Begördültünk a parkolóba. A lökdösődő, egymást taposó emberek beszorították buszunk ajtaját, a sofőrnek töppszöri próbálkozásra sem sikerült kinyitni azt. Rendőrök gumibottal vágtak utat a lépcsőig. Egy szisszenés: a csapágyakon hátra gördültek az alytószárnyak, a nyílásban megjelent az elnög.
-Barátaim! -kezdte, -honfitársaim, -de szava elakadt a hangorkánban. Itthon maradottak, hű társak, családtagok, barátok ajkán felzendült az induló:"itt van újra, itt van újra, itt van újra a nagy csapat."
Arra Billie, Delwnte Qjuwitt és az ikrek rákontráztak fentről, az énekszót felkapták a többiek, piros-fehér-zöldbe öltözött sportolók zászlókat lengetve kígyóztak ki a térre.
Néjzivel, Dok dokival, Nemes Ildikóval menedéket kerestünk az áradatban az újságos bódé mögött, ott ért minket utol a NEMZETAKARAT riportere, és egy fotós.
-Elárulná kérem...?
-Hogyne, -mondta a Keksz.
-Miszerint...?
-Miszerint, aszerint.
-Ezt megírhatom a lapban is?
-Magától értetődő.
-Éntőlem?
-Nem, dehogy. Nem magától, szerkesztő úr. Önmagától.

Másnap szalagcím jelent meg az újságban: "Megérkezett az Európa-bajnokságról a magyar leértékelt teniszválogatott"
Az alcím ez volt: "Taroltak a mieink"
A cikk közepébe a szerkesztő betördelt egy képet, montázs volt, Agassi és Sampras kezet fog a hálónál, fejük között áttűnik Nézi borostás képe, bronz-barna nyakában aranyérem egy kis vizigiciklivel.

Másnap, vagy harmadnap, nem jut eszembe, felhívott TégelyRudi.

-Helló Zan. Ráérsz?

Délelőtt tizenegy óra volt, hogyne értem volna rá! A reggeli edzésekkel már végeztem, a délutániak csak ötkor kezdődnek.

-Ühüm.

-Várj meg akkor a lakásodon, tíz perc múlva nálad leszek a munkatársaimmal!

Mit tehettem? Semmit. Bekapcsoltam a TV-t, vártam Rudiékat, néztem a híreket. A miniszterelnök új hidat avatott Tiszalelénél, az ellenzék vezére parlamenti felszólalásban követelte, kapjanak több fizetést a pályamunkások. Összeomlott egy régi, rozoga épület a Józsefvárosban, sok a halott és a sebesült, rálőttek egy rendőrre és egy taxisofőrre, a közeg túlélte, a sofőr nem, ő meghalt. Tiltakoztak a zöldek az autópálya építés ellen, s tiltakoztak a Levegőt az Életnek Munkacsoport aktivistái, hogy miért nem épül több, várost elkerülő ajtópálya. Felrobbantottak egy kávéházat a belvárosban és az utolsó pillanatban jelentkezett nyereményéért, 3 milliárdért a lottó-öttalálatos.
Csengettek.
Kimentem. Kinyitottam. Szélesre tártam.
Mármint az ajtót.
Az elnök szakállas képe mosolyogva lebegett a lábtörlő fölött 160 centivel. Mögötte ősz férfi nyomakodott, leghátul a Keksz, szokásos nemtörődöm modorában.

Invitáltam őket be, ők meg engem ki.

-Lent vár a gépkocsi, Zan, -mondta nyájasan az elnök. -Nem dobtam be parkoló pénzt. Nem akarom, hogy megbüntessenek.

Na, ezt aztán én akartam a legkevésbé. Nem vagyok én Égelyrugi ellensége. Kinyomtam a TV-t. Fejembe csaptam a baseball-sapkát, ami, ha otthon vagyok, mindig ott lóg a gázórán, a bejárat mellett, és kiléptem a gangra. Becsaptam az ajtót. Ráfordítottam a kulcsot. Így teszek, ha elmegyek, nem nagy ügy. Lipasorban végigboroszkáltunk szomszédasszony portája előtt.
-Szép ez az aszparágusz, -torpant meg egy pillanatra az elnog. Odanyúlt, megérintette bolyhos levelét. -Nagyon szép!

A kapu előtt Rudi verdája várt. Maga mellé invitált az anyós ülésre.
-Meglepetés, -előzött meg, nevetve, és széttárta a karját tréfás tiltakozással, mert már éppen azon voltam, hogy megkérdezem tőle, merre hány méter.
Nézikekesz kuncogott hátul, az ősz úr meg morgott, hogy: "jól van akkor, jól, de most már siessünk."
Kifordultunk a Rákóczi útra. Rudi nyomta a gázt és átsiklott a piroson. Nagy forgalomban araszoltunk előre. A Múzeum körútnál berregni kezdett a mobilom. Kinyomtam, nekem ne berregjen most! Talán valamelyik teniszező hívott, mikor pótolhat, vagy valami ilyesmi. Közömbös dolgokról beszélgettünk egy ideig, aztán Rudi elkezdte az egyesület ügyeit, a Követelményrendszert, a Pontrendszert, és a Versenyrendszert. Halálosan untam már, a könyökömön jött ki. Kotlottam. Ment a kocsi haladtunk, ha lassan is. Már a Budaörsi úton jártunk, a Petőfi laktanya előtt. Bekapcsoltam a telefont, nincs-e üzenetem. A sárga boríték ingerülten kushadt, nem volt. Kikapcsoltam újra. Rudi átment a sztráda felett a felüljárón. Megbízhatóan zümmögött a nagy BMW motorja. Megálltunk a reptér sorompójánál. Az ősz úr, hátul, letekerte az ablakot, kiszólt valamit a portásnak. Az ember a bódé mellett sapkájához emelte a kezét, mosolygott és felnyitotta a piros csíkos vasrudat. Az épületekhez hajtottunk. Itt Rudi leparkolt és kiugrott a kocsiból.
-Bocsássatok meg, -mondta széles kopasz homlokkal a kifele kászálódó öregúrnak,- még be se mutattalak benneteket egymásnak. Ez itt Zan, az egyesület teniszedzője. Ez pedig Telekes Benedek barátom, pilóta és magánzó, -fordult felém. -Együtt jártunk gimnáziumba az Ötvösbe. Csak ő kettővel felettem járt.
-Rapülni fogunk? -kérdeztem
-Talán, -mosolygott Tégely Rudi. -Merre van a masina?
-A B hangárban van a gép, -mondta Telekes.
-Rendben van, menjünk akkor a B hangárba.

Átlábaltunk egy gumipitypangos mezőn. Megkerültük a hangár hosszú épületét. Az ajtó a túloldalon tárva nyitva volt. Szikár polgár félmeztelenül sütkérezett előtte kaerti-szégben. Megdobbant a szívem. A félhomályban bent, repülőgépek illanó árnyai.

A félmeztelen ember felállt, Telekes szívélyesen kezet rázott vele.

-Hol a madár?
-Hátul, balra.

Rudi barátja intett, s megindultunk a háta mögött befelé. Csend volt odabenn, hűvös levegő borzongatta a hátam. Jobbról-balról repülőgépek sorakoztak. Egyfedelűek, kétfedelűek. Benzin és kenőolaj nehéz illatai áztak a homályban. Csak mentünk. Egy kicsi piros aeroplan szinte megérintett, ahogy elhaladtam előtte. Kinyújtottam a kezem, s megsimogattam a propellerét.
-Tetszik? -kérdezte Telekes a hátam mögül.
-Nagyon, -bukott ki belőlem. -Milyen gép ez?
-Tájfun a neve. -Mellém lépett, megveregette a gép oldalát, mintha nemes harci paripa lenne. Messzerschmitt Bf 108. A bajor repülőgépgyárban épült 1938-ban. Futár és postagép volt a háború alatt. Több mint háromszázzal tud repülni.
-Gyönyörű.
-Az. De nézzünk körül. Akad itt még néhány eredeti darab. Itt van például ez, ni -mutatott rá a piros gép szomszédjára.
A viharvert kétfedelű, egykedvűen lógatta légcsavarját. Megismertem. Ezzel a típussal már találkoztam valahol. Míg emlékeimben kutattam, Rudi odatipegett a madárhoz, s alulról felfelé végignézett hűvös, szigorú felületein.
-Hú, de hosszú lába van.
-Mert ez a Gólya! -nevetett fel Telekes. -Ez ám a repülőgép! Kézilabda pálya nagyságú területről fel tud szállni! De nézzétek csak! A másik szomszéd se akárki!
Zömök, felsőszárnyas repcsi állt ott. Mintha egy nagyfejű, kövér egyénnek a vállából nőne ki a szárnya.
-Juj, de csúnya! -jegyezte meg Nézikeksz.
-Csúnya, -biccentett rá az elnök barátja. Persze, hogy csúnya. Milyen legyen, ha egyszer a polákok tervezték. Ez már nem repül többé. De a gazdája tartja, nem tud megválni tőle. Ez egy P-7.
Megnéztem közelebbről a madarat. A szárny-merevítő rudazat szinte a gép hasából nőtt ki. Tényleg nagyon ronda gép volt.
-Vadászgépnek szánták, -jegyezte meg Telekes Benedek. Ezzel akartak harcolni a Messzerek ellen.
-Komolyan?
-De még mennyire!
-És harcoltak is?
-Ja! Megpróbálták. De lelőtték őket.
-Ezt is?
-Ezt nem. Dehogy. Ez véletlenül éppen maradt. Lengyel ellenállók szétszerelték, s elrejtették egy borpincében Novy Targ mellett. Így maradt meg.
-Érdekes történet.
-Az.
-Hogy került Magyarországra, ide, ebbe a hangárba?
-Nem lehet tudni. Többször cserélt gazdát, végül a Kállai vette meg.
-Kállai, a színész?
-Á, egy csudát. Kállai Miksa a hentes.
Sétáltunk tovább. Telekes minden gépet ismert, mindegyikről tudott egy-egy rövid történetet. "Ez a Grasshopper. Három éve fejre állt, átvágódott, a pilóta nyakát törte, azóta nem repültek vele. Itt meg ni, a Nebuló. Nem az, te, hanem a másik, mellette. Világháborús viharmadár ez is. Egyszer egy Jak üldözte. Már csaknem utolérte, tüzet nyitott, amikor fehér keresztes magyar Messzer csapott le az égből, s szétlőtte az orosz gépet."
Elértük a hangár túlsó végét, megfordultunk, jöttünk visszafelé. Fogalmam sem volt miért hozott ki Tégely Rudi ide, de örültem neki, hogy itt lehetek. Rapülőgépek vettek körül, s ez elég volt az aznapi boldogsághoz.
Odaértünk újra a kicsi, piros-szárnyú repülőgéphez.
Telekes megállt, az elnökhöz fordult.
-Nézd meg ezt a madarat jól, Rudi. Erről beszéltem az Irodában.
Tégely Rudi felvonta a szemöldökét. Nagyon meglepődött képet vágott.
-Ez hát a tied?
-Ez. Na, mi van?
-Én valami régi roncsra számítottam!
-Hát réginek elég régi.
Az elnök körbe járta a repülőgépet. Lehajolt, alákukucskált.
-Tud ez repülni?
-Akár a szél!
-Kipróbálhatjuk?
-Természetesen!
Rudi rám nézett. Melegem lett hirtelen.
-Zan?
-Igen?
-Zan, elvezeted te ezt a típust?
-Miért ne, -mondtam. -Ennek is csak két szárnya van.
Dünnyögött, mormogott. -Lássunk akkor hozzá!

Telekes előrement, előkerítette a félmeztelen embert. Mint később kiderült, ő volt a garázsmester, Sápik Jani néven élt itt, ami minden bizonnyal álnév lehetett. Volt egy kis hálókamrája az iroda mögött. Villogott az ajtónyílásban a TV kékes tükre. Segített kitolni a madarat. Bemásztam a kabinba, megnéztem a műszerfalat, rátettem a lábam az oldalkormány-papucsokra. Markomba szorítottam a botot. Olyan ismerős volt minden. Mintha ezer éve repülnék vele. Megpöccintettem a motort. Elsőre indult.
Jött vissza Telekes, aki közben bement az irodába a garázsmesterrel.
-A papírok rendben vannak Zan úr! -kiabált fel. -A felszállási engedélyt megkaptuk.
-Átadom a kormányt, -válaszoltam én is ordítva. -Csak kipróbáltam, működik-e?
Rázta a fejét.
-Le lettem tiltva Zan úr! Magas a vérnyomásom. Nem csak, hogy nem vezethetek többé repülőgépet, de bele sem ülhetek!
-Akkor, mi legyen? Leállítsam a motort?
-Dehogy. Menjenek csak.

Megvontam a vállam. Nekem így még jobb volt. A vérem lángolni kezdett ereimben.
-Rudi, Keksz! Gyertek, másszatok fel.
Az elnök habozott.
-Fáj a fejem, Zan. Azt hiszem...nem tartok most veletek. Majd máskor. Egy másik alkalommal. Menjél te Nézivel, próbáljátok ki a masinát, hasznélható-e, mert Telekes barátom az egyesületnek ajándékozta!

El se hatolt igazán tudatomig, mit jelent, amit Rudi mondott, Keksz már bent ült, bal kezemmel nyomtam a fűrészt, s félgázzal kifordulva nekieresztettem a Tájfunt a kifutópályának. A tükörből láttam, porzik a száraz talaj mögöttünk. Bedöftem tövig, vadul rázkódott a szekér, ahogy fel-fel ugorva rohant előre. Fenekemen éreztem, meg van már a sebesség, puhán, lágyan magam felé húztam a botot. Elszakadtunk az anyaföldtől, megszűnt a rázkódás. Meredeken kúsztunk fel ezerre, itt előre vágtam a botot, alácsűrtem, és fülsiketítő sivítással visszazuhantunk a starthelyre. Szemem sarkából észleltem, menekül mindenki, futott az elnök, a garázsmester, Telekes, és a házőrző kutya.
Felhúztam a gépet, eldübörögtünk a hangár felett. Raepültem két iskolakört, aztán csendesen letettem a madarat.
-Kasza, -bólogattam Tégely Rudi kérdő tekintetére, amikor begurultam a hangár elé, és leállítottam a ketyerét.
Kiszálltunk.
Nézi üdvözülten vigyorgott, bár lába kissé görbét fogott a letaposott fűben. Az elnök körülöttünk ugrált, minden méltóságát odahagyta.
-Zan! Zan! Átvesszük ezt a gépet?
-Átvehetjük, -mondtam.
-Könnyű vezetni?
-Ó, nagyon.
-Műszakilag rendben van?
-Úgy tűnik.
Telekes kihozta a hangárból a gép papírjait. Belenéztem. A szerviz-jegyzőkönyvek tanúsították, az időszakos átvizsgálások megtörténtek. Rudi belemélyedt a tartozékok jegyzékébe.
-2 bőrsisak?
-Az ülések mögött, -mondta Telekes.
-Rakétapisztoly, fehér és piros rakétákkal?
-A szerelőládában.
-Fehér fényű elemlámpa?
-Szintén ott.
-Tartalék légcsavar?
-Hátul, a kamrában, -szólt közbe a garázsmester, aki Rudi válla fölött áthajolva szintén a papírokat böngészte.
-Megnézhetjük?
-Persze!
Az ember hozta a kamra kulcsát. Előreszaladt, kinyitotta az ajtót. Sokáig tett vett benn, aztán zavart képpel kifordult.
-Be kell, hogy valljam, fogalmam sincs, hol a légcsavar.
-Az, hogy lehet? -kérdezte feddő hangsúllyal az elnök.
A garázsmester megvonta csontos vállát.
-Nem tudom. Több típus is repül ugyanazzal a propellerrel. Talán összecserélték két éve, amikor átköltöztettek minket az A hangárból a B hangárba.
-Utána tud nézni?
-Természetesen! Bár, meg kell, hogy mondjam, itt ebből soha nem csinált senki nagy ügyet, akinek légcsavar kellett, bement a kamrába, választott magának egyet, vagy ha nem talált itt megfelelőt, hozott az A hangárból.
-Így igaz, -ütött rá a fejével Telekes, -mindig ez volt a rendszer.
-Akkor rendben van így?
-Tökéletesen.
-Nem kell jegyzőkönyvet felvenni?
-Szerintem nem. Fölösleges.

Hazafelé gördültünk már a nagy BMW-vel a Budaőrsi úton, puhán ölelt körül minket nyárvégi táj, tömör hegyek kék árnyékai, mélyzöld fák, lebegő mezők, s lágyan hajoltak be az ablakon az új arckrémet népszerűsítő óriásplakátok a szőke démonnal, amikor, hosszú hallgatást követően megszólalt az elnög:
-Te Zan, én ezt a gépet rád bízom. Gondozd, ápold, repülj vele. Egyszer-egyszer majd én is veled tartok, vagy valaki más, az egyesületből, aki kiérdemli. A költségeket én állom. Az Irodában majd megcsináljuk a papírokat a gép használtba adásáról.
A katarzis úgy robbant szét bensőmben, mint levélbomba az almáriumban.
-Köszönöm Rudi!
Alig tudtam kinyögni a szavakat, pillám hosszú árnya könnyben ázott, lelkem fel volt dúlva.
-Ne köszönd Zan. Egy jó barátért mindent. Tudom, hogy szeretsz repülni, értesz is hozzá. Benedek barátom nemes felajánlása nyomán alkalom adódott, hogy kedvedbe járjak, hát megtettem. Ilyen egyszerű ez.

Nézi elment valahova a dolga után, egy-szál magamban értem haza, késődélután. A gangon megsimogattam a filodendront, amit Rudi keze megérintett. Kikulcsoltam az ajtót. Néhány percem volt csak, igyekeznem kellett a pályára. Eszembe jutott a telefonhívás. Bekapcsoltam a mobilt. Világított a sárga boríték, SMS-t kaptam. Odaléptettem a kurzorral. "Itt vagyok Ferihegyen. Próbáltalak hívni drága, de nem sikerült. Útban vagyunk Kalkutta felé. Félórán belül felszállunk. Jó lett volna találkozni veled. Majd még jelentkezem. See you later. Bella."

Kiszaladtam a konyhába, ittam egy pohár hideg csapvizet. Vállamra kanyarintottam a hátitáskámat, hónom alá csaptam az ütőket. Megragadtam a labdás-kosár fogantyúját. Ideje volt indulni.
Ne kavarogjanak a gondolatok. Jelen jöjj, segíts elfelejteni múltat és jövendőt!


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2010-06-14 20:08:36

Köszönöm kedves Eszti, a kitartást, és a dícsérő szavakat!

Sok szeretettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-06-14 15:57:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon jó! Hiába, benned sosem csalódom!

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)