Van e íze a rég-múltnak?
Alja van e idő-kútnak?
Visszatérünk, vajon hova?
Ahol vár a nosztalgia..!

Olyan mikor barlang mélyén,
Visszhang zúg szírt meredélyén.
Bárhová küldünk hangokat..,
Mindegyik vissza látogat!

Emlékek honában fénysugár,
Egy hervadt virágra rátalál.
Kivirul, mint ősi hajnalon,
Az a szépséges hajadon...

Kit gavallér várt szívrepesve,
Kacsójáért esedezve.
Ma már nagymama talán...
De ott még mindig, fiatal leány!

Vegyük hát elő rozsdás kulcsaink,
Nyissuk ki vélük poros záraink!
Csodát találva ős-kapunk mögött,
Amelyik kinyílva, nyikorogva nyög...

Mégis odabenn, minden oly üde,
El nem hamvadó a szerelem tüze.
A fénynek nyalábja, mindent megtalál,
Nincsen ott elmúlás, nincsen ott halál.

Elmúlt szép emlékünk, örök kincs nekünk,
Néha nem teszünk mást, csak emlékezünk.
Jól esik kinyitni a múlt kapuját,
Benézni, mennyi szép emlék van odaát.

A múlt érett íze jólesik nekünk,
Míg nosztalgiázunk, közben pihenünk.
Feltöltődni jó így, mert menni kell tovább.
Szeresse mindenki a nosztalgiát!