HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: FutóindaFeltöltés dátuma: 2010-06-19

Speciális alkalom

A langyos tavaszi nap ölelgetve paskolja a dermesztő-telet átélt emberek sápadt arcát. Szeretnék most kint lenni velük, közöttük, sétálni, érezni a hozzám érő tekintetük, életük fényét és a napot. Látom az ablakon át, ahogy elmennek egymás mellett - sietnek - s talán mindegyik cipel magában, lelkében valamilyen terhet— örömet, vagy lelket, szívet tépő bánatot...
Szekrényfiók csattanása hoz vissza a hálószoba, hat falú motoszkálása közé. Pisti, sógorom pakol, szedi elő Katinka holmiját. Hihetetlen erő kell most ahhoz is, hogy bejöjjek, bent legyek ebben a szobában, ahol annyi édes percet, órát töltöttünk el együtt, de Katinka nincs többé, csak az emléke él a szívemben, lelkemben és a falak között. Pisti, a tükrös ruhás-szekrény előtt áll, piros-barna, tükör-mahagóni, fiókos szekrény. Az alsó fiókot húzta ki éppen, nézi a szép rendben berakott női holmikat,--ismerte ő is nővére rendszeretetét.
--Nézd csak? -szólt kicsit emelt hangon és kivett egy selyempapírba csomagolt, rózsaszín szalaggal átkötött dobozt a fiók sarkából...—mi ez? ..- kérdezte kíváncsian.
--Bontsd ki, majd meglátod!..mondtam szinte hangsúly változás nélkül. Pisti hatalmas ujjai beleszántottak a csomagolás húsába.
--Te, ez egy női fehérnemű-együttes: csipkézett melltartó és ugyanolyan csipkés bugyika.., hiába, jó ízlése volt a nővérkémnek...,-mondta majdnem elragadtatva.
--Itt van még az ára is rajta, nézd.., ilyen drága volt?..- ezt szinte magától kérdezte. Letépte az árcédulát és átadta. Régen, hat éve már, talán, amikor a torontói Eatons vásárközpontban, azon a lázas karácsony előtti napon vette ezt a csipkés fehérneműket. -" Egy speciális alkalomra veszem" mondta Katinka és még kacsintott is hozzá.
--Speciális alkalomra vette, azt mondta, arra lesz és látod 6 év is elmúlt már azóta., de soha nem használta, soha nem jött el ez a speciális alkalom... -mondtam és éreztem, hogy remeg a hangom.
Pisti rám nézett láttam tekintetében az őszinte, sógor-testvéri részvétet, hiszen Katinka a nővére volt.
--Speciális alaklomra?-- ismételte meg ő is kérdezve, amit mondtam.
--Hát, igaza lett, mert ez is egy speciális alkalom!.
Szépen összehajtva, ahogy volt, mind a két darabot az ágy szélére tette az odarakott ruhák, holmik mellé, amiket a halottasházba, Katinka utolsó útjára viszünk majd be. Pisti, egy hatalmas csattanással nyomta vissza a fiókot a szekrény hasába. Ahogy elfordult a szekrénytől a szemembe nézve mondta:
--Te, soha, soha ne tartogass és ne halogass semmit sem egy speciális alkalomra, soha, mert minden nap egy speciális alakalom az életünkben, érted?!
Bólintottam és a könny homályába burkolódzott minden előttem...
A temetés alatt, de utána a következő napok futása közben is sokat gondoltam Pisti kérésére, mondására:..."soha, soha ne tartogass és halogass semmit sem egy speciális alkalomra, mert minden nap egy speciális nap az életünkben"...A hosszú repülő úton sokat gondolkoztam ezen, ezeken a szavakon, a tengeren való átkelés közben.
--De sok mindent csinálhattunk volna együtt, de nem csináltunk és sok mindent nem látott az életében, amit láthatott volna, de nem tettük. Nem láttuk, nem hallottuk egymást, úgy ahogyan kellett volna és nem éltük úgy az életünket sem, ahogyan azt megérdemeltük és nem éltünk úgy, hogy észrevegyük benne azt, ami megszépíti a perceket, napokat, éveket,--az egész élt életünket! Sajnos, az idő senkire sem vár.
Életünk minden percének kellene örülni s egy pillanat is fölülmúl mindent, mindennél többet ér, ha azt megoszthatjuk valakivel, azzal akit szeretünk, nagyon szeretünk...
Most már késő, de megfogadtam, amit Pisti mondott és ez az epizód nagyon megváltoztatta az egész életfelfogásomat....Minden pillanat, perc -idő- amit gyermekeimmel, unokáimmal töltök el, az mindannyiunké. A kedvesem is, ha lesz még valamikor és barátok is fontosabbak lettek, lesznek és megtaláltam az Életistenünk üzenetét is magamban. Hagyományossá vált az élet élése.—Vasárnaponként, még ha egyedül ebédelek, vagy vacsorázom, néha, Zsolnaival terítek és olykor, vendégfogadáskor kristály poharat teszek az asztalra: a jó, saját készítésű boraimat abba töltöm, abból iszunk!
Talán Katinka is, ha tudta volna előre azt, amit már tudunk, másként irányította, vezette volna az életét. Ó, micsoda nagy tévedésben éltünk, élünk, mert az életünk, sajnos nem örök, csak a lélek az. Biztosan, ha Katinka is előre kiszámíthatta , vagy látta volna sorsa, élete befejeződésének közelségét, a barátoktól, vagy esetleg a neheztelőktől is tiszta lélekkel búcsúzott volna el. Nem mintha haragosai lettek volna, mert ember szerető volt mindég. Valamit mindég elmulasztunk az életünkben, egy jó szót, egy mosolyt vagy egy bocsánat kérést.
Lehet, ezt már soha nem fogom megtudni tőle, de másoktól sem... A meg nem tett jóság mindég utólag fáj...
Minden reggel, amikor a hajnali nap áldása szemembe veti fényét, sugarát, érzem, hogy minden lélegzetvétel az életisten ajándéka. Pedig mi, mindannyian sokszor hónapokban, években gondolkodunk, de soha nem vagyunk biztosak abban, hogy a hónapok, évek, mikor és milyen hamar érnek véget...Eljönnek e egyáltalán?
És a gyász után, ha újra eljön az a valaki, akit majd újra szeretünk, igaz szívvel, szemébe nézve meg tudjuk e mondani, hogy: édesem szeretlek, szeretlek, amíg az élet megengedi, azt, hogy melletted élhetek... A túlélő életnek, szívnek nehéz az együtt töltött, hosszú éveket, emlékeket elfeledni, talán nem is lehet, de az élet parancsa az idő múlásával a szeretet felé irányítja az ember útját. Mert egyedül, magában szeretet és hit nélkül nagyon keserves az ember élete...
Speciális alkalmakra, pillanatokra várunk, pedig, pedig már az is speciális alkalom, ha egymás szemében meglátva a csillagot, a fényt, vagy egymás mosolyát látva, megköszönhetjük egymásnak a napot, a percet, és a pillanatot, mint ajándékot, amit kapunk, amit eltöltünk egymással...





Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
791
Időpont: 2010-08-12 11:29:56

válasz Arthemis (2010-08-11 22:59:37) üzenetére
Kedves Arthemis!

Igazad van, csak egyszer köszönt reánk minden pillanat, csak egyszer történik, ami történik abban a pillanatban.

Mert vannak pillanatok: pillanatok jönnek, pillanatok mennek, mindegyik hoz valamit, mindegyik elvisz belőlünk valamit és vannak pillanatok, amelyek örökre megmaradnak...

Örülök a jó úton járásodnak, és köszi, hogy itt jártál, olvastál.

Szeretettel, Inda.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-08-11 22:59:37

Ez az írásod megerősített abban hogy jó úton járok...mert évek óta azon vagyok hogy ne várjak speciális alkalomra...mert életünk csak egy van, és azt a pillanatot ami elment mellettünk nem tudjuk visszahozni.
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6922
Időpont: 2010-06-20 18:52:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Futóinda!
Több okból is örülök, hogy elolvastam írásod. Sok mindent sikerült pár perc alatt átgondolnom. Az egyik az, hogy ha valaki szeret, azt érezni, éreztetni kell szavak nélkül is.
A másik, hogy tényleg "speciális alkalom, ha egymás szemében meglátva a csillagot, a fényt, vagy egymás mosolyát megköszönhetjük a napot, a percet és a pillanatot, mint ajándékot, amit kapunk, amit eltöltünk egymással...".
Egy barátom ezt mondta nekem: "minden napod úgy éld, mintha az lenne az utolsó". Sokszor elfelejtem, de ilyenkor mindig felerősödik bennem az elhatározás.
Örülök, hogy benéztem.
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hetedik élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Milyen szép is volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Nem tehetek róla 3/3 című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Hugo Ball: A literátor címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)