HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48394

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: Szokolay ZoltánFeltöltés dátuma: 2010-06-21

Színről színre


1.

Az óceánon nem juthattam át.
Kezdetben minden mozdulattól féltem:
indítanám, de az lesz majd a vétkem,
s a szégyen súgja, válasszak halált.

A balta kinn, a fáskamrában állt
a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen
balról esett a fény, csillanta szépen,
hogy összevérezné velem magát.

A hétesztendős kisfiú kezébe
nem illett az. Se tű, se gyógyszerek.
Hogy halni vágyott, ne vessék szemére

szüleinek, hisz ők már nincsenek.
Mindkettőjüket ártatlannak lássa
az emlékezet halszemoptikája.

2.

Az emlékezet halszemoptikája
körülkeríthet múltat és jelent,
hibátlan, teljes összhangot teremt,
az elfelejtett kulcsot megtalálja,

mit gyermekként rejtettem, mélyre ásva,
fenyő tövébe, hol a gyökerek
vigyáztak rá, de azzal sem lehet
belépni tűnt mesékbe vagy csodákba.

A könyvespolcon nem laknak tündérek,
elcsavarogtak, nem segítenek,
s a nők szemében könnyű vágyak égnek.

Útját a férfi nem tagadja meg.
Kanossza volt? Ha járta, érted járta.
S feléd fordítja, hogy végleg lezárja.

3.

Feléd fordítja, hogy végleg lezárja
vonásaim a szigorú idő.
Az élő hal, a fű majd újranő,
ének kapaszkodik, de már hiába,

tettét a gyilkos bátran megbocsátja
az áldozatnak, kiről terhelő
bizonyítékok bukkannak elő
és jutnak "véletlen" a médiába.

A múlt azé, ki megművelheti.
Felejtsem el, hogy párszor hasba rúgtak
a részeg tisztek, oda se neki,

most történelmet formálnak maguknak,
és ők hirdetik tanulság gyanánt
kudarcaimnak magyarázatát.

4.

Kudarcaimnak magyarázatát
mindig kerestem, soha nem találtam,
ennek keresztje görbítette hátam,
hol "pusztulj innen"-t éppen az kiált,

ki komprádorként kapja baksisát,
mert ez a divat nálunk mostanában.
Szülőhazámban így lettem hazátlan,
s gyötört a honvágy harminc éven át.

Ne hidd, hogy hallod hívó hangomat!
Mint lávafolyam megkövesedése
elrejtve őriz gondolatokat,

a tűz emlékét, mintha mindig égne -
csak így hagyom Rád életem nyomát.
Most indulnom kell. Bárhová. Tovább.

5.

Most indulnom kell. Bárhová. Tovább.
Nem számít égtáj, tábla, koordináta,
sem az, hogy hány ígéret ejt pofára,
és hányszor tíz év penitenciát

ró még ki rám e renitens világ.
Szelíden éltem, senkinek sem ártva,
de utolért a terrorállam átka
és felém bökött: - szedje holmiját!

Hol következmény nélkül csalhat, lophat
a rendfenntartó, talpig büszke szerv,
miközben törvényt, alkotmányt lobogtat,

ott száz szonett is hasztalan keserv,
s a vers papírra, képernyőre szállva
utolsó szó, számból utolsó pára.

6.

Utolsó szó, számból utolsó pára:
képzelt szentesték gyantaillatát
hajlítgatom az éj rácsain át,
míg rám nem roskad két nagy oszlop árnya.

Sziklák ezek? egy zsarnok csizmás lába?
vagy parti plázák, posztmodern csodák?
Szűk végtelen, mely nem bocsáthat át
és itt kell várnom ember irgalmára?

Pedig csak otthont képzeltem magunknak,
könyvekkel zsúfolt dolgozószobát,
s hogy bátran őrzik íróasztalunkat

lyukas kavicsban lakó ideák.
Kiáltozom az örvénylő homályba:
ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára.

7.

Ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára!
Vagy utam most a végtelenbe ejt,
s hiába mondom, nem vagyok selejt,
amelynek másfél Euró az ára.

Azt várd, kinek csak egy szükséghazára,
volna szüksége, s mindent elfelejt.
Ajtód felől ha hallasz egy zörejt,
a rám sütött rőt bélyegek dacára

talán beengedsz, asztalt is terítsz,
aztán majd ágyat, hársillatú párna,
s ahogy csípőddel sok kis kört leírsz,

s a szerelem legősibb dallamára
alszunk majd el... az Isten megbocsát.
Egy életen át nem tarthat a vád.

8.

Egy életen át nem tarthat a vád.
Kinek görbült miattam haja szála?
Kérdőre vontam (figyelj válaszára)
a hét főbűnnek altábornagyát.

"Te Szokolay, fogd be a pofád,
te önmagadnak erkölcsi hullája." -
S a sorsomba, mint kisfiúk útjába,
masíroztak az ólomkatonák.

Amíg nagyobb lehettem, elviseltem,
a méretarány később változott.
Kimondtam végül egyik decemberben:

nem én játszom, már velem játszotok
játszmás ügyet, mely végigkerget, éget
egy életen... de hol van már az élet?

9.

Egy életen... de hol van már az élet,
kezdettől fogva tudtam, ennyi lesz,
az idő széthull, bárkihez sietsz,
mint ócska kémfilm, úgy ér minden véget,

adásszünetben képernyőre téved
egy filmfoszlány: "ma végre megfizetsz",
s egy sikoly még, utána semmi nesz,
csak néma, sűrű szaga száll a vérnek.

A hajdan halni vágyó kisgyerek,
s a bölcs, ki most int fityiszt a halálnak,
nem engedik, hogy elveszítselek,

kit valójában már nem is talállak.
A számvetések éjszakája van,
a végső parton állok egymagam.

10.

A végső parton állok egymagam,
ez itt ma London, Brüsszel, Moszkva, München,
és Békéscsaba, Gyula száll előttem,
és Zirc, Veszprém és Alsóörs, Tihany,

s a Kaukázust köszönöm, Uram,
és Erdélybe is hányszor vitt az Isten,
és Dushanbe és Pendzsikent ma innen
egy karnyújtásnyi távolságra van,

és Prágában a Hradzsin most is ott vár,
és Orosháza, Eger, Budapest
és Szekszárd, Vecsés, Pécel és Soroksár,

s mikor fáradtan elcsitult a test,
akkor már kétszer huszonegy gramm lélek
az őrtoronyból régen szerteszéledt.

11.

Az őrtoronyból régen szerteszéledt
harangzúgás hullámán ülve sírsz,
nincs térerőd, hálózat, melyre bízz
egy mondatot: indulj, itt várlak téged.

S a mélyben lent, hol örök rend sötétlett,
már fodrozódik, hív a szürke víz,
mint zongorából szálló Für Elise,
és elmerülnek benne mind a vétkek,

de fönn maradnak életünk helyett
a feltámadás elvi akadályát
elhengerítő cselekedetek.

A célhoz értek megnyugvása jár át:
sós víz koptatta, zöld, visszhangtalan
kövekre hull alá minden szavam.

12.

Kövekre hull alá minden szavam,
lassú beszéd, de ott fut ritmusában
az időmérték, mint a villanyáram.
A számvetések éjszakája van.

Én ártatlannak nem vallom magam,
de vádlóimnak vétkeit is láttam,
és tettét annak kell ma megbocsássam,
ki addig üt, míg szemem nyitva van.

A túlvilági szintézistörekvés
csak annyi lesz, hogy oszladozni kell.
Íródik néhány jegyzőkönyv, jelentés,

aztán a csönd. - Te itt vagy? Mondd: kivel
bújócskázol? Vagy eltűntél egészen?
Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen!

13.

Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen
egy felhő szélén ott guggolsz, tudom,
fényszál fut végig íves combodon,
és Pál apostoltól idézed éppen,

hogy homályosan látunk e vidéken,
de színről színre majd egy szép napon,
talán már pénteken vagy szombaton,
ha megtaláltuk egymást az igékben

és felfedeztünk egy hatalmas erdőt,
hol tébolyító csapdák nincsenek,
és fegyverekkel nem játszik a felnőtt,

s nem fél, ki voltunk, az a kisgyerek.
Azt kéri ő is, szólítsalak szépen
és olvadjak fényedbe észrevétlen.

14.

És olvadjak fényedbe észrevétlen,
mert visszabékül minden, úgy örök,
rejtsék bár égi-földi csöndrögök,
nem múlik el, kering a Mindenségben;

így őrködünk majd éjjel-nappal ébren
az öntudatlan csillagok fölött,
hogy torzonborz, diverzáns ördögök
ne rombolják hitünk a Nagy Kerékben.

Ma, 2010. május elsején,
mikor már szépen szólhat csont a csonthoz,
talán itt szállsz, Soroksár főterén,

és szárnytolladban megkapaszkodom, hogy
tanulhassam az aviatikát.
Az óceánon nem juthattam át.

15.

Az óceánon nem juthattam át.
Az emlékezet halszemoptikája
feléd fordítja, hogy végleg lezárja
kudarcaimnak magyarázatát.

Most indulnom kell. Bárhová. Tovább.
Utolsó szó, számból utolsó pára.
Ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára!
Egy életen át nem tarthat a vád.

Egy életen... de hol van már az élet,
a végső parton állok egymagam,
az őrtoronyból régen szerteszéledt

kövekre hull alá minden szavam.
Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen,
és olvadjak fényedbe észrevétlen!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-29
Összes értékelés:
1235
Időpont: 2012-06-09 10:39:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!

Koszorúd magával ragadott teljesen. Választékos vagy, erőlködésnek nyoma sincs. Szárnyaltam.

Üdv,
A.
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
165
Időpont: 2011-06-22 06:41:54

Kedves Irén!
Nagyon szépen köszönöm.
Lesz még idén nyáron egy hasonló szerkezetű és méretű meglepetésem...
Örülök, hogy itt jártál.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-06-21 14:41:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
kedves Zoltán,
ma újra végigolvastam. És elképedtem.
Hogy írhattam ilyen szárazon, ilyen keveset erről a csodálatos koszorúról...?
Bizonyára a hatása alatt voltam teljesen, hogy szavam sem nagyon akadt...

Most is csak azt mondhatom: csodaszép!
Nagyon gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2010-09-19 15:33:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett! Formailag is tökéletes, gondolkodó és gondolkodtató mű. Nagyon igényes.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2010-07-27 14:21:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán !
Bevallom először nem gondoltam hogy végig tudom olvasni, de megleptél. Abba sem tudtam hagyni, gyönyörűűűűűűűű !
Üdvözlettel: pipacs
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2010-07-08 21:56:13

Kedves Zoltán! Igényesen fűzted kerekké gondolataidat, a tartalom pedig gondolkodtat, ami nagyon jó. Mindig elképedek, ha egy hosszú vers le tud kötni úgy, hogy ne érezzek benne kényszer-versszakokat. Itt nem éreztem.
Hanga
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2010-07-04 23:40:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!

Hogy milyen is a világ és milyen benne az ember, az esendő, a bűnös?- nos, aki a követ először veti, az riadjon meg előbb. Végig menni az életúton bicskázva, buktatókon át, nem könnyű és mégis menni kell és elérkeztél újra magadhoz, elérkeztél az emberhez, aki szárnyakkal vagy csonkokkal csapdos az élet felé, de mégis halad...

Végig pergett, vagy inkább gurult bennem az elejtett élet, amellyel minden ember egymaga áll a parton.

Zoltán, gratulációm kevés ebben a lezüllesztett életű világban, mégis fogadd el az együttérzésem, a fönti szonettek minden gondolatával tudtam azonosulni...

Barátsággal és szeretettel, Futóinda.
Olvasó
Regisztrált:
2010-07-01
Összes értékelés:
17
Időpont: 2010-07-04 11:54:10

Nagyon teszik ez a mű, igényes munka. Szeretem a szonetteket. Azon gondolkodtam, hogy van-e olyan ember, aki ezeket nem szereti. Remélem nincs, mert nekem sokat adott amit itt olvastam. Köszönöm!
Alkotó
Zsefy Zsanett
Regisztrált:
2010-07-03
Összes értékelés:
482
Időpont: 2010-07-03 13:03:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoltán!
Most regiztem be.
Első versként a szonettkoszorúdat olvastam el - újra - ezen a portálon.

Itt is fejet hajtok e csodálatos remeked előtt!
Minden versszaka egy gyöngyszem, s az egész gyöngysorban ott csillog a tehetséged.
Irigyellek és tisztellek érte!:)
Grat. szeretettel:Zsanett
Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
165
Időpont: 2010-06-21 21:05:19

Kedves antonius,
köszönöm szépen.
Ez a koszorú május másodikára lett készen, hónapokig hordozgattam magamban, mondogattam reggeltől estig.

Most kezdtem olvasni a verseidet, ledvemre valók, különösen a kötött formájúak.

Z.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-06-21 18:36:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gyönyörű szonettkoszorúd Wesselényi mondatát juttatta eszembe, amit Kölcsey halálakor mondott: "Nem közénk való volt."

Gratulálok. a.

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 11. címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel A pünkösdi rózsaszirom címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Segítségek című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sarokban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)