HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44956

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-06-23

Volt egyszer egy Néphadsereg 7.

A tetemvári eset


Katona nóta:

"Várjatok, várjatok lányok
majd a tábori posta ha jön
a szívünk bármerre messze is járhat
hozzátok vissza jön"


Miskolc-szerte úgy emlegették azt az esetet, hogy a "tetemvári eset" Az írnok a Bocskai-laktanyában tudni vélte, hogy szerelemféltés állt a dolog hátterében, de nem adtak hitelt e vagabund feltételezésnek. A közvélemény egyszerű, de sajnálatos balesetnek vélte. Bérczes Ádám őrvezető és Szupolák Miklós honvéd az őrszobán játszadoztak készültségben. Szupolák felemelt egy almát, oldalra tartotta. "Nem tudod eltalálni, fogadjunk" -mondta az őrvezetőnek. "Dehogynem" -heveskedett a csontcsillagos. "Na, figyelj csak!" Felemelte a szuronyt és az alma felé döfött. Igen ám, de szúrás közben elvesztette az egyensúlyát, és elbotlott. A szurony félrecsúszott, nem az almát találta el, hanem a bajtárs mellkasát. Olyan erővel vágódott a bordák közé, hogy áthatolt a mellkason, átszúrta a szívet. Szupolák azonnal meghalt, annyit sem mondott: "nyekk". Az őrvezetőt hadra vágták, nyilvánvaló, hogy nem lehet a fegyverrel játszani.
Ennyit tudott a közvélemény és ez volt a hivatalos verzió is. Én azonban ennél többet tudok, én ott voltam az esetnél. Miklós, amikor elesett, utolsó leheletével egy nevet mondott ki: "Éva" -ez volt az a név, ami elhagyta az ajkát a vérhabbal. Aztán tényleg meghalt, ahogy a hivatalos verzió tudja.
Amikor már halott volt és a készültség ott ugrabugrált körülötte végleg felébredtem és azzal a lendülettel azonmód elhatároztam, hogy kinyomozom az esetet. Nem tudom mi ütött belém, mert sem előtte, sem azóta soha nem nyomoztam ki semmit.
Nem fogom most elmesélni, hosszú és unalmas lenne, hogyan láttam hozzá, ki mindenkivel beszéltem, hol, merre, milyen helyszíneket kutattam fel, csak a végeredményt mondom.
Nos, hulljon le hát a fátyol!
Szupolák Miklós szerelmes volt egy hajdúböszörményi lányba, igen, őmiatta halt meg fiatalon, alig húsz évesen!

Amit állítok az a következő:

Az őrszobán két katona összevitatkozott.
"Durva minden nő" -mondta Bérczes Ádám sokat tudóan.
"Az én Évám is?" támadt neki Szupolák, mint egy darázs.
"Hát persze" -replikázott az őrvezető. "Mért lenne pont ő kivétel?"
Szupolák letette az almát és felvette a szuronyt.
"Aztat merészeled tehát állítani, hogy az én Évám egy büdös...?!"
"Igen, aztat"
Szupolák felugrott és szúrt. Ő szúrt, tehát nem az őrvezető! Bérczinek kellett volna tehát meghalnia, de Bérczi nem tette, kivette a vézna kis honvéd kezéből a szuronyt és egyazon lendülettel visszaszúrt vele. A katona elesett és rögtön vége lett, ám mielőtt lelke elhagyta volna porhüvelyét, még egy szót morzsolt a véres száj: "Éva", -ezt morzsolta alig hallhatóan.
A bugyborékoló hangra ébredtem fel a bóbiskálásból, igen, határozottan állítom, hogy az Éva névre tértem magamhoz a sarokban a vaskályha mellett, éppen jókor, hogy mindent lássak. Amit láttam, elmondtam, pont, most viszont közre adom, mit nyomoztam ki:

Szupolák Miklós azon a nyáron, mielőtt bevonult volna katonának egy vidéki lánynak udvarolt. A lányt Bácskai Évának hívták és Hajdúböszörményből érkezett nyaralni az Állami Biztosító Római-parti csónakházába Pestre, ahol aztán a fiatalok annak rendje és módja szerint összeismerkedtek. Miklósnak tetszett Éva, és Évának is tetszett Miklós, de Évának Miklósnál, el kell, hogy mondjam, jobban tetszett Bán Marci, egy fiatal, jóképű színész-statiszta a közeli KOGÉPTERV üdülőből. Bán Marci azonban más lányokkal kószált azon a nyáron, figyelemre se méltatta a gyengécske szüzet. Ha ló nincs, szamár is kincs alapon a szép, szende, igézően domborodó Éva gyakran mutatkozott ezért Szupolák Miki társaságában, teniszeztek, és egyéb mulatságokkal töltötték az időt. Megtudtam, hogy egyszer még táncolni is elvoltak, a Duna Kioszk teraszán rázták hajnalig.
Egy langyos nyári este vacsora után a fiatalok a kert végében lévő óriás fűzfa alatt ültek a padon, Miklós szerelmet vallott Évának.
"Szeretlek Éva" -mondta a lánynak, "királyra bejössz nekem kiscsaj, nem úgy, ahogy a Bán Marcinak. Menjünk el holnap evezni, kössünk ki a szigeten egy árnyas helyen, ahol puha a föveny és legyünk egymásié"
Megfogta a lány kezét és a szemébe nézett.
"Mit nyögsz hozzá?"
Éva így válaszolt:
"Nézd Miklós, hogy is mondjam, te is bejössz nekem, igen te is, hogy úgy mondjam, de nem úgy jössz be, ahogy te gondolod, és én is szeretlek téged, de nem úgy, ahogy te szeretnéd, és én még csak tizenöt vagyok, te meg húsz, túl öreg vagy hozzám, nem úgy...nem úgy, mint...a"
Éva nagy levegőt vett, mint aki merészen ki akarja bökni az igazságot, de aztán mégse fejezte be. Miklós tudta, mit akart még mondani a lány: "...nem úgy, mint a Bán Marci, aki még csak tizenhét, és, aki jobban bejön tökre, mint te."
Miklós sírni kezdett, ilyen hatással volt rá a nyári este, a fűzfa, a part alatt csendesen, sötéten elfutó Duna és Éva kőomlásként pergő szavai.
Sírt tehát, és könnyei záporán át mormolta:
"Szeretlek"
Éva mindezt látva, érzékelve és megértve végül megígérte, hogy elmegy vele másnap evezni. Szívesebben ment volna a Bán Marcival, ámde Bán Marci nem hívta. Megbeszélték, hogy reggeli után a csónakház folyó felé néző szárnya előtt találkoznak. A reggelinél azonban nem jelent meg, és a csónakház előtt is hiába várt rá Miklós. Eltelt fél óra. A fiú felment a teraszra, benyitott a folyosóra, megkereste a 4. számú szobát, Éva szobáját. Kopogott, semmi. Még egyszer kopogott, mire kinyílt az ajtó és Éva szobatársnője jött ki, pongyolában egy középkorú, kedves hölgy.
"Alszik", -mondta és mutatóujját a szájára illesztette: "pszt".
Ezután félreállva az ajtóból, kacsintott, és azt mondta még:
"Menjen be hozzá bátran Miklóska, s ébressze fel bátran"
A fiú bement, behúzta maga után az ajtót. Félhomály volt a szobában, a redőny le volt eresztve. Éva a hasán feküdt, a takaró a dereka köré csavarodott, ezen kívül más holmi nem volt rajta.
"Éva" -szólította meg Miklós a lányt, majd, hogy nem kapott választ, még egyszer szólt, most már hangosabban: "Éva!"
Miklós az éjjeliszekrény mellett téblábolt, várta, hogy a lány megmozduljon. Átfutott rajta, lehet, hogy a lány csak megjátssza, hogy alszik és közben arra vár, hogy ő odamenjen, leüljön mellé az ágyra, kigöngyölje a pokrócból és szeretkezzen vele. Egy pillanatig tényleg ezt akarta tenni, aztán mégse tette, kiment aztán, és aztán csendesen, óvatosan behúzta maga mögött az ajtót.
Nem találkoztak többé. A fiú összeszedte a cókmókját, és úgy otthagyta az üdülőt, mint őszi szél a mély, füttyögős tárnákat.
Október 15-én bevonult katonának. Miskolcra vezényelték, az őrszázadba került. Minden nap írt Évának, de a leveleket nem küldte el Hajdúböszörménybe. A levelekben így szólította meg: Drága Évám, lelkem Tükre, Te tündökletes Tisztaság!"

A többit tudjuk, a többi ismert. A szurony, a szúrás a halál. Hír lett belőle.

De, vajon mit szólt a hírhez, már, ha egyáltalán eljutott hozzá, a hajdúböszörményi tündökletesen tiszta lány?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2010-06-30 21:45:35

Bizony, bizony. Úgy lészen az, ahogyan megírtad. A szerelem a hibás. És mi a szerelem? Ábrándkép. nem valóság, semmiképpen nem az. Aztán ami megmarad belőle, az hamu, mint ami kor a tűz leég. Sok szerettel üdvözüllek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7441
Időpont: 2010-06-30 10:28:15

Szia!
Megnyugtatlak, nemcsak a férfiak hülék, a nők is elveszíthetik a fejüket, mint ahogy oly gyakran meg is teszik. Mindenesetre elgondolkodtató történet.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7434
Időpont: 2010-06-23 20:32:37

válasz Finta Kata (2010-06-23 18:33:08) üzenetére
Köszönöm Kata! Amit említesz, az tényleg elütés, úgy helyes, ahogy Te írtad. A nyomozás eredménye az volt, amit én (nem én, hanem a történetbeli "én") a Római-partton kinyomozott, -kinyomoztam, vagyis, hogy ott, mi történt, mi szövődött köztük, mi nem. Véleményem szerint a lány nem felelős a fiú halálában, a fiú volt hüle, ábrándképeket teremtett magának, ott, ahol semmi nem volt. A férfiak néha elég hülék, Ti nők ezt nem érthetitek. Sok szeretettel üdvözöllek, és még egyszer köszönöm!!! -én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11537
Időpont: 2010-06-23 18:33:08

Kedves Bödön
Szomorú eseményt választottál ki katonai élményeidből. Bizony, ilyen korban gyakran előjön a lányok miatt két ifjúban a szerelmféltés, és ifjúi hévben sajnos, megesik a tragédia, hogy valaki meghal.
Érdekesen írtad le az eseményeket, azonban nem teszel említést arról, hogy nyomozásodnak mi lett az eredménye. Vagy az lesz a folytatás?
A sorok között van egy szó, amiben betűcserét találtam, talán ki kellene javítani, ime:
"legyünk egymásié" - egymáséi - helyesen!
Üdvözlettel: Kata

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Apeva című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Fonyódon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor a színek újra élesek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csak egy kis gondolat című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Segélykiáltás című alkotáshoz

Hegedüs Andrea bejegyzést írt a(z) Apeváim a tavaszról című alkotáshoz

Hegedüs Andrea alkotást töltött fel Apeva címmel a várólistára

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Segítség, elvesztünk! című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Segélykiáltás című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Segélykiáltás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Az öltöny 4. fejezet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)