HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48278

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: SzikraFeltöltés dátuma: 2010-06-24

A Pokol Bábmestere

Olyan sokáig nem ismerték a nevét. Sőt, volt idő, mikor teljesen elfelejtették. Az volt a legrosszabb.
A pokol meg se kottyant - olyan volt, mint az élete. Sötét, sivár.
Ugyanúgy hintázott és ugyanúgy énekelt magában, a kietlen tájon. Egyedül. Teljesen egyedül.
Mint a hatvanhatos cellában.
Néha azt képzelte, még mindig ott van, a hatvanhatos cellában, és néha az képzelte, hogy az egész poklot álmodja. De nem. A kettő sokkal inkább egy volt.

Régebben Költőként ismerték. Művészként. A családja Őrültnek tartotta, barátai nem voltak.
Volt, hogy évekig nem látott napfényt. Bezárkózott a pincébe, és dolgozott, zokogott, sanyargatta magát, és keserűen nevetett. Aztán kibotladozott a napfényre, és szétterült a füvön, és az Örömódát énekelte. Sokáig tartott.
A Tökéletes Színdarabon dolgozott.
A Tökéletes Színdarab a saját érzéseiről szólt. A főszereplő ő maga volt, és a családja, azok a piperkőcök a színházban, a buszon ijedten félrehúzódó utasok, a Kétségbeesés, a Fájdalom, az Égig Érő Öröm, az Alkotás. Egyértelmű volt, hogy nem játszhatják igazi színészek. Egy sem méltó a Tökéletes Színdarabhoz.
Így jött létre az első báb, Coppélia. Coppélia szívet melengető babalány volt, mint az unokahúga - de hideg volt, és nem mozdult, szemei nem nyíltak fel. Mikor meglátta a kislányt, az Irigység tört fel benne: miért szebb, jobb az élő lány, mint az ő porcelán lánya? És amint ezt vizsgálta, rájött, hogy hiába szebb, törékenyebb is. Könnyű volt elvenni az életét, de törékenysége őt is megtörte, hiába kápráztatta el a karmazsinpiros vére és a csontok simasága. Zokogva botorkált le porcelán lányához, és ahogy átölelte, szétmaszatolta porcelán száján a lány vérét. A porcelán megdobbant, és életre kelt.
Így jött rá, hogy fogja eljátszani a Tökéletes Színdarabot.

A bemutató napján már minden kész volt, Coppélia pedig segítőkészen helyezte fel a színpadra a bábokat. A nézőtéren gyülekeztek a meghívott emberek: a családja, akik sose támogatták, a barátoknak nevezett idegenek és haszonlesők; és parfümtől illatosan, pompázó ruhákban várták, hogy felgördüljön a bársonyfüggöny - hogy aztán sikítsanak, sikítsanak, amíg bírnak. Coppélia és a Költő bámulatosan bántak a hófehér ruhába öltöztetett bábok vörös selyemfonalaival, és mindegyiket élő másukhoz vezették, megfojtották, vérüket vették, táncoltak velük...
Egyetlen éjszaka volt az ő fantasztikus színdarabja, a bálja, a teljes felszabadulása... Rendőrök jöttek, és megzavarták a művét, de nem érdekelte. Híres volt, ismerték a nevét, és ismételték, tudtak a Tökéletes Színdarabról az egész világon. Boldog volt, akkor is, ha a hírnevét a hatvanhatos cellában kellett élveznie, elvágva az alkotástól.
Csak a hatvanhatos cella fehér falára emlékezett... Nem tudta, hogy elmegyógyintézet volt, vagy börtön... Fehér falak, vas, egyedüllét... Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm... Négy óra... Tik-tak... Coppélia...
Coppélia testét összetörték.
A vörös ajkait.
Megszaggatták szőke haját, gyönyörű, fehér ruháját, a türkiz selyemövvel...
Lángolj fel...
Coppélia kék szeme tompa fénnyel, a másik üres...
Porcelánpor és éles darabok...

Aztán meghalt.
Nem emlékezett, hogyan. Nem volt nagy változás. A pokolban is csak naphosszat gubbasztott, és Coppéliáért sírt. Akkor már senki nem emlékezett a nevére.
Térj be hozzánk, drága vendég...
Fekete bőrcsizmák voltak, amik felverték borongásából.
- Maga készített bábokat? Élő bábokat?
- Igen... - rebegte.
- Munkát kap. Álljon fel, kövessen. Nagy megtiszteltetés ez.
A neve ismét ismert lett. Ő volt a Pokol Bábmestere. Elhasznált testeket javított, hogy örökké bűnhődjenek, lelkeket zárt porcelán testbe, megerősítette az eltört szíveket, hogy újból eltörhessenek. Munkái tökéletesek voltak, gyönyörűek, és valóban éltek. A Pokolban olyan eszközökkel dolgozhatott, amilyenekkel élő még nem találkozott, más bábmesterek munkáit tanulmányozta, mint Rozenét, hogy még tökéletesebbet alkothasson. Tökéletesebbet, mint a Teremtő.

- És Ivan? Ivannal mi volt? - kérdezte a lány.
Ivan... Homályosan emlékezett rá. Törékeny, fülig maszat fiú volt, alig élt, mikor az a gyönyörű, fekete angyal behozta hozzá. A Fűtőknél dolgozott, szenet lapátolt, és töltött a kályhákba.
- Új test kell neki, minél gyorsabban. Mennyi idő alatt tudja megcsinálni? - kérdezte az angyal.
- Egy nap - felelte, és nekiállt kipakolni a szerszámokat és alapanyagokat.
- Az túl sok. Meg fog semmisülni.
- Akkor tartsa addig életben.
A fekete angyal kénytelen volt beletörődni, és nézni, hogy vesz a Bábmester gipszmintát a fiú arcáról, hogyan készül a porcelán fej. Test volt, testek mindig voltak készen, hogy az ilyesmin gyorsan segíthessen.
Fájt. Az a fiú akkora lehetett, mint Coppélia volt, és hasonlóan törött. Nehezen lélegzett, és teste teli horzsolásokkal. Olajzöld szemét ritkán nyitotta ki, de olyankor apró mosoly ült az arcára.
- Echo... - suttogta. Apró, fehér ajkai voltak, szárazak, sebesek. A fekete angyal megszorította a fiú kezét, néha felderengett közöttük az életerő, amit a fiú kapott, hogy még húzza.
A porcelán fej készen volt, pontos, színtelen mása volt a fiú arcának. Elvágta a torkát, és felvitte a legelső színt az arcra: az ajak halványrózsaszín-pirosát. A régi test csillámmá vált, a szellem és a szív az újba költözött.
Az angyal elvitte a fiút.

Másnap ismét eljött a fekete bőrcsizmák tulajdonosa. Összetört a műhelyben mindet, csak az öntőformák maradtak meg, a titkos helyükön. Pokolbéli testét szétszaggatták, szelleme bolyongott, míg egy lányra talált.
Fent kell maradnia a nevemnek! - sikoltotta a lány álmába. A lány leírta a nevét. A meséje fent maradt.
És tudta, művei élnek a földön, öntőformái szétszóródtak a világban. Több ezer reprodukció készült a valaha egyetlenekből, és meglepetten látta, hogy mind talált magának szellemet.
Boldog volt, hogy műveiben élhet.
Szellemének utolsó darabkáit füstként hordta szét a szél.

Azt hiszem, visszatértem... :)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2011-01-08 15:20:23

válasz Samuel Caelos (2010-12-26 21:51:59) üzenetére
Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-24
Összes értékelés:
36
Időpont: 2010-12-26 21:51:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szikra!
A mű felettébb elnyerte tetszésemet, és örömmel látom, hogy hasonló stílusban írunk :)!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-24
Összes értékelés:
36
Időpont: 2010-12-26 21:50:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Phoenix (2010-06-26 19:34:12) üzenetére
Kedves Phoenix!
Ajánlom figyelmedbe "Pokolba taszítva" című művem, amelynek egy hosszabb részletét nemrég töltöttem fel.
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2010-06-27 22:31:18

matyi: Köszönöm! Még egyszer át fogom nézni, örülök, hogy szóltál az elgépelésekről, mert kétszeres rostán is átment, de nem vettük észre. :)

Arany: Köszönöm szépen! Jó látni, hogy egy év után mennyire más kritikákat kapok.

Phoenix: Örülök, hogy tetszett és élvezetes volt! Én köszönöm, hogy olvastál, és hagytál kritikát ^^
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2010-06-26 19:34:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Wow! És még egyszer, wow! Nagyon különleges történet! Ilyenekre vadászok mindig, mikor feljövök az oldalra olvasgatni. Köszönöm az élményt.

Üdv.: Phoenix
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2010-06-26 09:04:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon brutális, nagyon morbid és nagyon jó. (Tudom, gonosz vagyok, de találtam pár hibát: néha az képzelte - azt képzelte. De - azt hiszem - a hibáktól még ördögibb .....) Jó volt olvasni. -matyi

Legutóbb történt

Pecás alkotást töltött fel Gyereknapon címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 1. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Sakkjátszma című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 1. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A semmit hiába űzöd című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel A mezítlábas angyal címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Édes otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A nyárfa címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)