HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47320

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Szokolay ZoltánFeltöltés dátuma: 2010-06-26

Ámulni még

Csonka Hilda minden este két személyre terít a vacsorához. Ciklámenszínű pongyolában foglal helyet az asztalnál. Mielőtt az ételhez nyúlna, elégedetten elmosolyodik. Csonka Hilda minden este kinyitja a duplaágyat, két párnát, két paplant helyez a lepedőre. Parányit sóhajtva kattintja le az olvasólámpát, combjai közé gyűri a paplant, csak a konyhában zümmögő hűtőszekrényt hallja.

Ma éjjel fél tizenkettőkor azonban megszólal a csengő. Csonka Hilda szívverése fölgyorsul, ijedten keresgéli a lámpa kapcsolóját, kapkodva bújik a pongyolába, óvatosan nyitja résnyire az ajtót. Tóth Tamás. Tíz éve fejezte be a nyolcadik osztályt, aztán Budapestre költözött, az apja után. Szeplős, vézna kiskamasz volt, közepes tanuló. Az anyja itt maradt ugyan a faluban, de ha fiáról faggatták a kocsmában, csak káromkodott.
Szótlanul állnak egymással szemben, a tanítónő bizalmatlanul fürkészi volt diákja arcát, Tóth Tamás pedig, mint aki nem készült erre az órára, hátratett kézzel hallgat. Csak nem baltát szorongat? - gondolja Csonka Hilda, ám végül erőt vesz magán és beljebb tessékeli a kései látogatót. Épp valami szabadkozásfélét igyekszik megfogalmazni, miközben az ágyneműt hajtogatja össze, de kishíján a párnák közé szédül az ámulattól. Tóth Tamás kezében huszonöt szál rózsa. Sután nyújtja előre, s a tanítónő is olyan esetlenül mozdul érte, hogy a csokor egy pillanatig szinte kettejük közt lebeg a levegőben.
- Jajistenem - suttogja Csonka Hilda, s a konyhába szalad a nagyobbik vázával. Tóth Tamás hallja odabent, hogy lassan csordogál a víz. A tanítónőnek eszébe jut, hogy tavaly karácsony előtt vásárolt két deci kommersz rumot a vegyesboltban, ám süteményt aztán mégsem sütött, az üveg tehát ott rejtőzik valamelyik polcon. Meg is találja, be is viszi, de poharat csak egyet rak az asztalra. A fiú még mindig ott álldogál a szoba közepén, bár a csokrot közben az ágyra tette.
- Foglaljon helyet, Tamáska - mondja lassúdan Csonka Hilda -, töltsön magának, amennyi jól esik.
- Köszönöm - szólal meg végre a kései vendég és körülményesen a fotelba ereszkedik. Pillantása vissza-visszatér a két párnára. Illendőségből iszom egy kortyot és elmegyek, gondolja. Lecsavarja az üveg kupakját, önt egy ujjnyi rumot a pohárba. Köszönömöt dünnyög még egyszer és fölhajtja az italt. A tanítónő eddig a rózsákat rendezgette, nem nézett föl most mégis ő borzong meg, mintha az ő nyelőcsövén futott volna át a rum.
- Senkit sem várok, ne jöjjön zavarba - hadarja hirtelen.
- Köszönöm - mondja harmadszor Tóth Tamás.

Az ébresztőórán eltakarja egymást a két mutató. Tóth Tamás hátradől a fotelban és hallgat. Jobb kezével néha beletúr a hajába, máskor meg az állcsontja mentén simítja végig a borostákat. Csonka Hilda számára mindkét mozdulat a sajdulásig ismerős. Kényelmesebben helyezkedik el az ágy szélén, bár két térdét olykor erősen összeszorítja a pongyola alatt. Hunyorogva nézegeti a terítő rojtjait, s mintha álmából rezzenne föl, mikor a fiúból váratlanul ömleni kezd a szó.
- "Kerek szemekkel, gyerekszemekkel ámulni még, mint valaha". Többre nem emlékszem. Nincs is benne a tankönyvekben, hiába kerestem. Csalás az egész.
- Tóth Árpád - vágna közbe a tanítónő, de Tóth Tamás nem hagyja kizökkenteni magát. Kabátja zsebéből egy színes fényképet hajít az asztalra, óvodás kisfiú a játszótéri hintán, s már folytatja is.
- Tóth Árpád! Tóth Árpád! Én adtam a nevét. Hilda néni miatt. Kerek a szeme, nem igaz? Kerek volt akkor is, amikor - itt szinte süvített a fiú hangja - levágtam a kötélről. Minden négyéves kisfiú szeme kikerekedik, ha fölakasztják, nem igaz? Néhány perc múlva mellé fektettem az anyját. Kamionsofőr vagyok, Hollandiából értem haza aznap estére. Nem gondoltam volna, hogy a padláson találom a családomat. A volt családomat. "Sohasem értettük meg egymást, bocsáss meg és éld a magad szabad életét". Ennyit írt búcsúlevél gyanánt nekem a feleségem. "Józsikám, végre csak a Tiéd lehetek". Ez egy másik cédulán volt, de ugyanabban a zsebében. Azóta sem tudom, hogy ki az a Józsi. Minek mindent tudni, nem igaz?
Durván, szinte vádlón pattognak a fiú szavai. Csonka Hilda feszes jéghártyát érez a saját arca helyén. Föláll, nehézkesen megkerüli az asztalt és az elfüggönyözött ablakhoz vonszolja magát. Tóth Tamás eközben tölt még egy kortyot, kiissza, csupán egy ciklámenszínű foltot lát a barna függöny előtt, fölpattan a fotelból, kabátját gombolja, szedelőzködik. A fénykép az asztalon marad.
- Ezért jöttél? - fordul vissza hirtelen a tanítónő, miközben már kapja is két tenyerét az arca elé, mert érzi, hogy reped a hártya, gördülnek lefelé a könnyek.
- Nem, nem, nem ezért, bocsánat - enyhül meg azonnal a fiú, és úgy áll ott, lehajtott fejjel a szoba közepén, akár egy kisgyerek. Észre sem veszik, hogy akaratlanul is tegeződni kezdenek.
- Tudod, ma vagyok huszonöt éves - mondja kissé szégyenlősen Tóth Tamás. - Azazhogy tegnap voltam - teszi hozzá, mert közben az órájára sandított.
Csonka Hilda még mindig a függöny előtt áll, behunyt szemel, rezzenetlen arccal. Eddig is tudta, miért lepi a testét hűvös verejték, s hogy honnan ismerősek a kései vendég mozdulatai, most azonban már félni kezd önmagától. - Miattad váltak el apámék, miattad kezdett inni az anyám - hallja és csodálkozik, mert a mondatok tartalmához gyűlölet illene, de a fiú hangja szinte becézővé szelídült. Nem ez a kölyök beszél így, gondolja Csonka Hilda, hanem az egyetlen férfi, aki szeretett. Fölnéz, látja, hogy a vendég távozni készül. Csak három lépés az asztal, csak három nagy korty és elfogy az üvegből a rum. Csak három másodperc még és szétnyílik a ciklámenszínű pongyola.

- Nem jövök többé - mondja hajnalban Tóth Tamás. - Vár a feleségem és a kisfiam - teszi hozzá alig hallhatóan. Büszkén gyalogol a buszmegálló felé, mint aki mindenért megfizetett.
Csonka Hilda minden este két személyre terít a vacsorához. Kinyitja a duplaágyat, két párnát, két paplant helyez a lepedőre. Kerek szemekkel nézi a mennyezetet.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Szokolay Zoltán
Regisztrált:
2008-12-01
Összes értékelés:
163
Időpont: 2016-11-11 15:03:01

Kedves István!

Huszonéves koromban írtam pár tucatnyi novellát, azok egyike ez. Pár éve megtaláltam és ezt az egyet föltettem ide (akkori barátnőm volt a főkolompos a dologban).
A kritikák jogosak, csak már nem ismerem a huszonéves szerzőt :-) , nem tudom neki átadni.

A "nem jövök többé... Vár a feleségem és a kisfiam" - azt tenné nyilvánvalóvá (de amint látom, nem teszi), hogy korábban bizony füllentett a halálukat illetően.
Sok a kihagyás, az elvarratlan szál, igen, ebben is igazad van. A fiú azért jön el, előre tervezett szerepet játszva, egykori tanítónőjéhez, aki édesapja egykori szeretője volt, hogy bosszút álljon. "Miattad váltak el apámék, miattad kezdett inni az anyám".

Ahogy most újraolvastam, csóválom a fejem: ejh, de bonyolult fickó volt ez a huszonéves szerző!

Köszönöm hozzászólásodat, jóindulatodat!
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2016-11-08 09:37:40

Szia Zoltán!

Jó írás, jó történet, jól összerendezve - apróbb hibákkal.

Olvasom a történetet, és a vége felé közeledve felvetődik bennem a kérdés: Ki van kivel? Mikor újra átnézem, minden világos, de az átlag olvasók döntő többsége nem fog újra beleolvasni, egyszerűen leteszi. Vannak írások, melyek szabadjára engedik az olvasók fantáziáját, de ez nem olyan! Itt pontosan meg kell mondani mik történtek, mire gondoljon, mi a történet fonala. Van egy-két kisebb kihagyás a történet fonalában, amik pár mondattal könnyedén pótolhatóak.

És a végén: "Nem jövök többé... Vár a feleségem és a kisfiam" - akik halottak. Erre: "Büszkén gyalogol a buszmegálló felé". Akkor most mi van? Nem a padlásukra vagy a busz elé, hanem büszkén a buszmegállóba.

Azaz szerintem jó történet, jól megírva, de kisebb hibákkal.

Üdv: István
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1158
Időpont: 2015-03-11 15:45:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Zoli!

Írj még prózát! És rakd is fel ide! Már csak miattunk is. Remek írás!

Üdv

Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-10-09 19:28:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Tetszett a hangulata, és összességében jó az egész. A vége nem egészen világos...
Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2011-06-23 19:53:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez igen! Egy remekül összerakott történet, hiba egy szál se! Gratulálok!!! :)
Alkotó
Fazekas István
Regisztrált:
2009-11-16
Összes értékelés:
225
Időpont: 2011-05-11 14:30:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoli!

Nagyon szép ez az írásod is!

Szívből gratulálok.

Ölel: Fazekas Pista
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-07-11 22:17:38

Feltehetően az a másik teríték és másik ágynemű Tóth Tamást várja...de az elején jobb lett volna ha jobban érzékelteted hogy visszatérünk a múltba és nem időrendben követik egymást az események.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-07-07 15:30:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Egy jól megírt szomorú történet, nagyon tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
836
Időpont: 2010-06-29 00:04:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismertem ezt az alkotásodat már, s most csupán megerősíteni tudom a nagyon tetszést.

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti poéta lelkek! címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Laura, a színésznő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)