Nagyon szeretek ilyenkor nyáron a kertes házunk terraszára hajnalonta kiülve kávézni. Nagyon nagy napszakok szerinti élményt ad számomra különösen a reggel. Nincs két egyforma ébredés. Mindig van valami, ami a jelen reggelt mássá teszi, megkülönbözteti az előzőektől. Csodálatos a tiszta égre nézve élvezni a kerti virágok bódító illatát, látni azt, ahogyan a langyos reggeli szellőben hajladoznak a növényeink, a fáink ágai. Élvezni azt a reggeli hangulatot, amelyet nem zavaróan színez a közelben elkattogó villamos hangja és az egy picit távolabb elrobogó vonatok zaja. Gyönyörködöm a felkelő Napban, a hajnali szürkeségből előbújó felhők változatos alakzataiban, abban, hogy élek, hogy még élvezhetem ezt a nagyszerű isteni ajándékot, az életet! Miközben e sorokat a laptopom által a Napvilág.
Íróklubra küldöm be, Bogi, a házőrző kutyánk halkan odasomfordál hozzám és csendesen rám néz, megállapíthatom, hogy az Ő szeme színe, az Ő jelenléte a legszebb reggeli ébresztőm!