HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48868

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: SajnosNemFeltöltés dátuma: 2010-07-08

Pokol, első ének

ha valaki kiváncsi rá a nyersfordítással együtt is, akkor itt egymásmellérendezve megnézheti:

http://rainline.hu/dante1_1.pdf


Dante: Isteni színjáték, Pokol


ELSŐ ÉNEK



Az ember útjának feléhez jutva

egy éjsötét vadonban eszméltem,

mert nem találtam az egyenes útra.



E borzalomról, jaj, nehéz beszélnem.

olyan zord volt a sűrű-mély vadon,

hogy rettegés fog el, ha felidézem!



Csak a halál a gyötrőbb fájdalom;

mesélek majd a jóról, ám előtte,

a rosszakat is el kell mondanom.



Nem értem, hogy jutottam az erdőbe,

tán ifjú voltam s tettem sok bolondot,

bolyongtam - igaz utam elkerülve.



A völgyön túl elértem egy dombhoz,

s miután véget ért a rengeteg,

minek mélyén a szívem úgy szorongott,



fényt láttam a magasló csúcs felett,

hogy nap ragyogott fent a bérceken,

a jó irányt mutatja meg neked.



Kevésbé kínzott már a félelem,

szívem taván csitult a rettenet,

a szorongás e sötét éjjelen.



Mint kit jeges tajték a partra vet,

és félve, fuldokolva visszanéz

a nyílt tengerre, mi majd veszte lett,



megfordultam s így voltam látni kész

az utat, mit űzött lelkem eddig megtett

s mire csak úgy léphetsz, ha halni mész.



Aztán, hogy tagjaim kissé megpihentek,

indultam, a kietlen dombra hágva,

hátsóbb lábam feszült a meredeknek.



Mindjárt ott egy párduc termett, oly csába

és könnyűléptű volt e macska-féle,

a foltjaitól tarkállott bundája.



Nem tágított, a léptem is kisérte,

elém állt, csaknem visszafordított

a vadon elhagyatott sűrűjébe.



Lassan pirkadni kezdett, s íme ott

a Nappal annyi csillag kelt fel

ahány társ volt, mikor megmozdított



Isten sok-sok csodát a szeretettel,

úgy hittem, kedvez hát a jószerencse

s a tavasz bennem új reményt vetett el,



hogy elkotródik az a tarka beste,

de rögtön visszatért a rettegésem:

a semmiből egy oroszlán jött szembe.



Úgy tűnt, támad, s közelgett nagy kevélyen,

félelmes volt, ahogy felszegte fejét,

rezgett a lég, éhsége vad hevében.



S farkasszuka jött; láttam, kéjben ég,

soványan, vágytól telve remegett,

miatta sinylődött már annyi nép.



A szorongás facsarta szívemet;

azt hittem az ordas látványa végett:

a csúcsra feljutnom már nem lehet.



Mint kit csak a nyereség vágya éltet,

s egy percben mindent elveszít, majd csak

kesereg, sír, látván a veszteséget;



így aggasztott ez a békétlen fajzat,

majdhogynem visszaszorultam miatta

a sűrűségbe, hol a Nap is hallgat.



Aztán, a sötét mélybe lezuhanva

egy alak tűnt fel, mintha árnyék lenne,

s a hallgatástól gyönge volt a hangja.



"Miserere!", kérleltem esdekelve,

- mögötte csak a kopár pusztaság volt -

"Akármi vagy, ember vagy árny!", s felelte:



"Nem árny vagyok, nem ember, bár egykor

az voltam, és szüleim mindketten

lombárdok voltak a szép Mantovából,



hova sub Julio én is születtem,

Rómában éltem jó Augustus alatt,

mikor hittek hazug, rossz istenekben.



Poétaként én zengtem szép szavakat

Anhises jó fiáról, s Trója hőse

a gőgös Ilion vesztekor hogy szaladt.



Mondd hát, mért vágysz a vad, sötét erdőbe? -

hisz téged vár a csúcs, a tiszta hegyen,

a boldogságod oka, eredője."



- Vergilius?! A szavak féktelen

árjának a forrása tőled ered.";

feleltem szégyenkezve, félszegen.



- Oh költőm, köztük a legfényesebb

segíts buzgalmamért, én ismerem

betéve, olvastam sok művedet.



Te vagy a kedvenc szerzőm, mesterem,

kitől a szép stílust tanultam, még a

jóhírem is neked köszönhetem.



Rettent e fenevad, a rusnya céda.

Te híres bölcs! Kérlek, hogy nézz e dögre,

s ments meg! Fülemben még dobog a véna."



- Tenéked más út lett ma kijelölve";

látván, hogy sírok vígasztalni kezdett.

- Ne marasztaljon a sötétség völgye,



hisz e dög - ami úgy megijesztett -

útját szegi annak, ki erre járna

és gyilkos küzdelemben hoz rá vesztet;



és oly gonoszul álnok ordas pára,

kínozza éhség, bár mindent megevett,

de sohasem lakik jól sóvár vágya.



Majd még sok állattal buján enyeleg,

és párzik újra, míg jön az agár,

hogy rettentő halállal verje meg.



Mert ő aranyat, földet nem zabál,

az étke bölcsesség, szeretet, erény,

magára a nemezek közt talál.



Itáliának üdve lesz e lény,

Euryalus, Turnus, Nisus halált

őérte halt, s a szűz Camilla szegény.



Ő űzi, hajtja minden városon át,

le a setét pokolba egészen,

honnét az ős irigység hozta ránk.



Így érdeked szerint való - úgy vélem -,

hogy elkisérj, s a vezetőd leszek

az örökkévaló helyen. Jer vélem,



és hallod majd, lesz sírás rengeteg,

s majd látod kínjait régmúlt lelkeknek,

kik második végért üvöltenek;



és látod majd, kik örömmel szenvednek

a tűzben égve, szabadulást várva,

hogy térjenek meg a boldog sereghez.



Ha pedig szíved fel, hozzájuk vágyna,

társad lesz egy nálam méltóbb lélek,

hogy énutánam majd utad vigyázza,



mert a mindenható ura az égnek

megbűntetvén az én lázadásom:

így tiltja, hogy a városába lépjek.



A kozmosz ura, székhelye e város,

a mennyben székel, trónusán az égnek,

boldog, akit felemel - oh! - magához."



Ezután így szóltam: "Költőm, hát kérlek

ama Istenre - kit nem ismerhettél -

a rossztól, és a legrosszabbtól védj meg,



s vezess oda, amit említettél,

hogy Szent Péter kapuját láthassam,

s kiket előbb oly búsnak neveztél."



Elindult, aztán én követtem lassan.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-07-22 10:36:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszik.

Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2010-07-08 16:31:54

tudom, hogy volt már fent, ám jelentősen átírtam, az egész koncepció változott...

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Zománc című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) memóriazavar című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ti régi lombok! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Barangolt csendeken című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Marionettbáb címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Hazugság című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Kell még lennie! című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Helene Branco: Liána címmel a várólistára

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Álarc című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea bejegyzést írt a(z) Azt hiszed felnőttél című alkotáshoz

Erdős Anita Andrea alkotást töltött fel Meghalok címmel a várólistára

Futóinda bejegyzést írt a(z) Utolsó kérés című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel extrackt haikuku füzér címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)