Jobb lenne csendben ketten pihenni,
mint veled örökké harcban lenni.
Szeretnék vízparton együtt sétálni,
jó időben zöld mezőkön járni;
beszélni érzelmeinkről egymásnak,
eloszlatni a nyugtalanságunkat.

Hallgatva az erdő csendes zúgását,
elfelednénk életünk sok baját.
Madarak halk csivitelése mellett
fülünkbe a szellő suttogna nekünk:
köztünk minden félreértés elmúlna,
baráti kezünk egymásnak nyújtva.

Mondd, barátom, mi bánt tégedet?
Ha úgy érzed, hogy megsértettelek,
nyugodtan szólj rám, megértem én,
arcodon látom, valami nincs rendjén.
Szemedbe nézve - mint egy kútban
a sötét víz, a büszkeséged oly mély.

Meghallanám mélyből is kiáltásod,
szeretném tudni, mi a kívánságod?
Most már lecsitultan beláthatod,
mindenkor jó vagyok én hozzád.
Csak szólj hozzám, mikor bánkódom,
hogy elmúljon a mély bánatom.