Egy kis virág gyenge, harmatos,
sáros bakancs durván rátapos.
Letiporva zsenge szirmai,
hajnali ég nektárt ad neki.

Kisüt a nap, s a tiport virág,
magához tér, csodás szirmot ád.
Hát higgy benne, s megsegít az ég,
erőre kapsz, nincsen vége még!

Ha úgy érzed, minden elveszett,
már mit sem ér a léted neked.
Mindig marad egy reménysugár,
csillagtalan, sötét éjszakán.

A kis reményt ég küldi neked,
bár szót sem vált senki már veled.
Hát bízz benne, hogy megsegít az ég,
csak hinned kell, nincsen vége még!

Ha nem pártol senki tégedet,
gondolj arra, Isten még szeret!
Tenyerén hord, minden rendbe jön,
siker vár rád, új társ, nagy öröm...

Hát ne add fel, te csak higgy, szeress,
ne csüggedj el, örüljél, nevess!
Hiszen tudod, megsegít az ég,
boldog leszel, nincsen vége még!