A mennyország kulcsa, kulcstartó-karikán
ott libegett furcsán Szent Péter derekán.
Buzgón nyitogatta a robosztus zárat,
ha érkeztek százan, beengedett százat...!

Majdan visszarakta, a kulcs-karikára,
"haza kéne menni" - gondolta magába'...
futva indult bizony, hűséges nejéhez,
ám útjának felén így kapott fejéhez:

"Jaj nekem, bár fejem veszteném el egyszer,
ám a mennynek kulcsa megkerülne ezzel!"
Mert hogy a vágtában ez a kulcs kilazult.
az égből a földre, harmatos rétre hullt.

Gyökeret vert ottan, kankalinként virít,
gyógyhatása oly nagy, sok kórságban segít!
A kulcsból virág lett, dísze a mezőnek,
orvosságos növény minden szenvedőnek.

A menny kapujába visszatért nagy hévvel,
ám de kulcsa nélkül hogy nyit kaput Péter?
"Kérlek, adj egy igét!" - könyörög az Úrnak,
másképp az érkezők mély pokolba hullnak...!

Megadja a kódot, a kulcsszót az Atya,
nem tudja e titkot, csak Szent Péter maga.
Csillagos dicsfényben gondol az Atyára,
s a mennyek kapuja megnyílik a szavára.

Közben lenn a földön, a széles határban,
orvosságos ember bandukol magában.
Nála már a virág, a gyógyítás kulcsa,
kankalin, primula, zárakat nyit újra!